Amikor tavaly májusban Gelencsér Ferencet választotta a Momentum az elnökének, még élt a remény, hogy konstruktív ellenzéki stílust vesz fel a párt. Ám gyorsan kiderült, hogy semmi sem változik. Sőt, amíg korábbi főnöke, Fekete-Győr András legalább (füst)gránátdobásban jeleskedett a tornaórákon, ő bizony végigszundikálta a történelem-előadásokat. Így történhetett, hogy nem jutott eszébe, némileg rossz a kisugárzása annak, ha a nyilasok kedvenc köszöntésével, a „Kitartás!”-sal üdvözli párttársait. A napokban sajnos ismét bizonyította: nem sokat csiszolódott az a penge. Hozzászólása a parlamenti vitához minden képzeletet felülmúlóan zavarosra sikeredett, az ülésteremben helyet foglalók kínosan hallgatták, mit is akar mondani, miként vívja reménytelen csatáját az értelemmel. Ő is érezte, hogy szereplése nem volt túl sikeres, mert amint leült, a bekapcsolva maradt mikrofonján át jól hallható volt, hogy így szól pad- és párttáráshoz: „Hú, ezt nagyon elb*sztam.” Egyesek szerint Gelencsér képviselő nem bízott semmit a véletlenre, még a mesterséges intelligenciát is latba vetette, hogy ütős legyen a mondandója, és ez okozta a kuszaságot. Most már csak az a kérdés, mekkora sikert aratott volna, ha kizárólag a saját agyára támaszkodik.