Gyurcsány, a főbugris

Ismét szómenése volt Gyurcsány Ferencnek. Álpátosszal teli beszédével megnyitotta a Demokratikus Koalíció őszi politikai idényét. Teli habos mondatokkal, szeptember végén, amikor még nyíltak a gyűlésteremben az őszi szóvirágok. Baloldali hírportálok úgy tudósítottak az eseményről, hogy olvasóik a nekik biztonságos késő Kádár-korban érezhették magukat: „A DK elnöke vastaps kíséretében lépett színpadra, hogy helyzetértékelést tartson a párt tagjainak a parlament őszi ülésszaka előtt pár nappal, és kiadja a feladatokat.”

A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik egykori vezére a tőle megszokott zavaros határozottsággal ordibált a pulpituson. Két fő tétele volt iránymutatásának. Az első sokaknak, akiknek volt szerencsétlenségük a Kádár-korban élni, jól ismert: fizessenek a gazdagok! Ha nem ezt teszik, akkor Gyurcsányék vissza fogják venni az ország irányítását. Mindezt nem fenyegetésnek szánja a derék pártfőnök, csupán figyelmeztetésnek. Irgalmatlanul belekeveredett ezután a leginkább a dilettáns költőkre jellemző, gyűlölettől egyébként még zavarosabbá váló szóképeibe: „A hazafiság nem hazafias dalok éneklését jelenti… az valójában csak arra jó, hogy a keblet dagasztó bariton hangja elfedje a hazugság zörejét, és az ellopott forintok csörgését.” Szóval, először is, tisztázni kéne, mit is ért a bukott kormányfő hazafias dalokon? Himnusz? Szózat? Esetleg népdalok, közülük is az első világháborús katonadalok? A doberdói harctér? Mindegy is neki, ne énekeljenek, hanem fizessenek a – természetesen csak a fideszes – gazdagok.

Ám a programadó szónok nem áll meg a nemzeti nagytőkénél. Kiterjeszti figyelmeztetését mindazokra, akik nem a balliberális iránymutatások szerint élnek. Vagyis azokra, akik egymás után négyszer a nemzeti konzervatív erőknek szavaztak bizalmat. Gyurcsány nekik is megmondja, hogy helytelenül cselekedtek: „Attól nem lesz valaki jó konzervatív, hogy a megyei kormányhivatal főnökét mostantól főispánnak hívja, a megyét pedig vármegyére nevezik. Ettől nem konzervatív lesz, hanem bugris.”

Helyben vagyunk. A nagyon okos balliberális mágus, a nyilvánvaló kisebbség képviselője, lehülyézi a többséget. Azt javasolja, hogy bugrisság helyett legyenek nagyszerűek, okosak, emelkedettek, mert – és itt tessék jól figyelni – ez a Teremtőnek is jobban tetszik. Ezt igen egyszerűen elérhetik, ha a Demokratikus Koalícióra voksolnak. Szóval, Feri már megint megtért. Annyira, hogy tudja, mi az, ami tetszik a Teremtőnek. Ez bizonyára így is van, ha saját magát tartja annak. A pojáca elnök veszedelmes vizekre evezett. A hullámok villámgyorsan besodorhatják valami kedves elmegyógyászati intézménybe, ahol akár Napóleon vagy Kun Béla szobatársaként is elmélkedhet teremtői mivoltáról.

Érdemes azonban jobban megnézni, hogy mit is jelent ez a nyilvánvalóan sértő szó, amivel Gyurcsány a konzervatív szavazókat illette, miért is vagyunk mi bugrisok? Bugrisok, faragatlan személyek, akiknek viselkedésén megmutatkozik a műveletlensége, durvasága? Nyilván nem véletlen, hogy ez a 10. századtól, Bulgáriából elterjedt szó, ami nem más, mint eredetileg az eretnek, vagyis hitszegő, az egyházzal szembeszálló emberek megnevezése volt, kézre állt a DK elnökének. Csak nem napjaink híres bolgár eretnek családjából, Dobrevéktől csippentette fel?

A bugris mai sértő, buta, tanulatlan, faragatlan, tökfilkó jelentése kitűnően illik a Demokratikus Koalíció vezetőjére. A vármegyék, a főispánok és a konzervatív emberek pökhendi megítélése helyett talán érdemes lenne beleolvasnia a történelem tankönyvekbe. Kiderülne még, ő maga a főbugris.

A szerző író