Folyik Magyarország és Svédország között az adok-kapok, a skandináv ország NATO-csatlakozásának ügyében. Általában mi „kapunk”, és válaszainkban megpróbálunk „adni”. A diplomáciai purparlé azon folyik, hogy hazánkban vita alakult ki arról, hogy hozzájáruljunk-e Svédországnak a nyugati katonai védelmi rendszerbe való belépéséhez.
A vita lezárását messze nem segítette elő, hogy az egyik ottani tévécsatorna lejátszott egy olyan filmet, amelyben a magyar ellenzéki pártok narratíváját felhasználva azt állítja: Magyarországon 2010-óta, vagyis a polgári kormány hatalomra kerülése után, megszűnt a demokrácia. A videót, a 11. osztályos tanulóknak mint oktatófilmet is vetítették a svéd iskolákban.
A demokrácia fogalma ezek szerint erősen képlékeny, mert a demokráciáért könnyes szemmel aggódó svédek egy rossz szót sem szóltak, amikor Budapesten a Gyurcsány Ferenc vezette balliberális kormány rendőrsége lovas rohammal verte szét az 1956 emlékező békés felvonulókat, járókelőket kardlapozott, valójában mindenki célponttá vált, aki az utcára merészkedett. A hideg északon úgy látszik, ez belefér a demokráciában.
Arról már nem is beszélve, hogy a legutóbbi, 2019-es önkormányzati választásokon – mint tudjuk, akkora már Magyarországon megszűnt a demokrácia, legalábbis svéd felfogás szerint – az ellenzék megszerezte Budapest főpolgármesteri posztját, ellenzéki önkormányzat alakult a fővárosban és sok vidéki városban is. Ha a svéd gondolkodást követjük, akkor ma Stockholmban úgy látják, hogy ezek a választási eredmények távol állnak a demokráciától.
A svédek minden mást, ami az általuk értékelt magyar helyzettel szembemegy, nem vesznek figyelembe. Például a NATO alapszabálya kimondja, hogy a szervezetnek csak demokratikus ország lehet a tagja. Logikus az elvárás, a társadalmi berendezkedéstől függetlenül, az egypártrendszerű, vagy a pártok működést csak korlátozottan engedélyező állam nem nyerhet belépést a katonai szervezetbe. Ez idáig a NATO ehhez az alapelvhez következetesen ragaszkodik.
Oly annyira, hogy az 1967-es görögországi katonai puccs után Athén NATO-tagságát felfüggesztették és azt csak a demokratikus választások után nyerte vissza. A törököknek is 1950-ben át kellett térniük a többpárti parlamenti struktúrára, csak azután lehettek a szervezet tagjai. És itt a spanyol példa is, mert Spanyolországot csak Franco tábornok 1975-ös halála után hét évvel engedték be a szervezetbe.
Na már most, ha a svédek mindennek ellenére úgy látják, hogy a NATO-nak vannak nem demokratikus tagjai – Stockholmban Törökországot is ide sorolják, mert Ankarának Budapesttel együtt, még meg kell szavaznia a skandináv állam felvételét –, magukat pedig demokratikus országnak tartják, akkor miért tülekednek annyira a NATO-tagságért?
A szerző főmunkatárs