Hiába, öregszünk. Sorra mennek el a barátaink, egykori osztálytársaink, és már a szavak sem a régiek. Nem azt kérdezgetjük egymástól, hogy harmadik társunk mit csinál, dolgozik még, hanem suta-szemérmesen azt, hogy él-e még. És akkor még a szavakkal is baj van, már a szavak sem a régiek. Hűtlenül elárultak, cserben hagytak bennünket. Még a szép szavak is. Némelyikük elporladt a szájpadlat alatt. Van, amelyik csupán csalfa mosoly kíséretében hátat fordított nekünk, s már nem emlékszünk rá, eredetileg mit is jelentett. Legalábbis számunkra. Már hazudnak is nekünk, pedig egy öreg ember már a lányoknak sem hazudik, az öreg mondat viszont időnként, mint a megvénült, színehagyott télikabát, visszájára fordul. Persze, nem önerőből, rendszerint kifordítják.
Most tele volt a honi sajtó egy bizonyára túldimenzionált svéd-magyar párbajjal, mert kiderült, hogy a NATO-ba igyekvő svédek, akiknek nyomulását akár mi is megállíthatjuk, iskolások számára készült videóban megöregedett, irányt váltott szavakkal, némi baloldali hazai segítséggel, mutatják be hazánkat. „Súlyos vádakat, hamis információkat terjesztenek Magyarországról a svédországi iskolákban, ami nem segíti a skandináv ország NATO-csatlakozásának ratifikációs folyamatát” – írta svéd kollégájának, Tobias Billströmnek küldött levelében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
A miniszter a Facebook-oldalán is közzétett üzenetében emlékeztetett, hogy Billström az utóbbi időben több találkozót is kezdeményezett a NATO-csatlakozás országgyűlési jóváhagyásának megvitatása érdekében, ám ezeken Szijjártó – mint írja –, elmagyarázta, hogy a svéd politikusok kijelentései felháborodást keltenek magyar politikusi körökben, s nem tesznek jót az ügynek. „Ezek súlyos, elfogult, tisztességtelen és igazságtalan vádak megkérdőjelezték politikai rendszerünk demokratikus jellegét, valamint a magyar emberek ahhoz való érettségét, hogy saját országuk jövőjéről döntsenek” – hangsúlyozta, s azt is hozzátette, hogy „a magyar parlament képviselői demokratikus versenyben szerezték mandátumukat, az életszínvonal javításán dolgoztak választókerületeikben, ennek eredményeként pedig sokan közöttük négyszer, ötször, sőt hatszor is megkapták az emberek támogatását”.
Na, ez az. Hallatlanul sértő, goromba szavak, nem is csoda, hogy van olyan magyar hírportál, amely azt a címet adta tudósításának, hogy „Szijjártó Péter nagyon durván nekiment a svéd külügyminiszternek”. (Gondolom, ha ez fordítva van, a cím valahogy így hangzana: A svéd külügyminiszter nagyon finoman helyre tette Szijjártót.) Hát ez az, még ekkora gorombaságokat. Még jó, hogy nem adott neki néhány pofont, és nem billentette fenékbe. Még hogy itten időnként demokratikus választások vannak meg minden más, például az, hogy magunk sorsáról mi dönthessünk. Mondhatom, hallatlan impertinencia. Sprőd ez az egész, még jó, hogy vannak globális látókörű, európai kitekintésű újságíróink is, akik kellőképpen felháborodva, visszautasítják Szijjártó gorombaságait – jó lenne tudni, melyik ezek közül a „nagyon” – mintegy jelezvén, hogy elavult az a régimódi vélekedés, hogy mi alapvetően barbár, vidéki ország vagyunk. Mindez mást jelent ma már.
Mint ahogyan az ukrán gabonaexport önkényes – lengyel, szlovák, magyar – további korlátozása is. Nem kell félni, lesz kolléga, aki szivart és medvecukrot oszt a baráti ukrán nép körében, és rámutat, mennyire tahó viselkedés ez egy EU-tagország részéről,
Mert, mint ismert, a magyar kormány múlt héten nemzeti hatáskörben meghosszabbította és kiterjesztette az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali tilalmat. Ezt maga Nagy István agrárminiszter közölte. Erre pedig máris megérkezett Ukrajna válasza: a Kereskedelmi Világszervezet elé viszi Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát, amiért az Európai Bizottság döntésével szemben a három ország fenntartja az ukrán gabonaimport tilalmát.
A Népszava szerint erről Tarasz Kacska gazdaságfejlesztési, kereskedelmi és mezőgazdasági miniszterhelyettes beszélt a Politicónak. Kacska a WTO előtt zajló pert azzal indokolta, hogy a három ország nyílt szembenállása nem az Európai Unió belső ügye, hanem felveti azt a kérdést is, a nemzetközi kereskedelmi partnerek bízhatnak-e abban, hogy az Európai Bizottság az egész Európai Uniót képviseli-e. Azon túl, hogy a céljuk felhívni a figyelmet, hogy a lengyelek, a szlovákok és a magyarok ellenszegülnek a brüsszeli akaratnak, készülnek saját büntetőintézkedésekkel is a három ország ellen – jelezte az ukrán miniszterhelyettes.
No, lám. Lehet ilyen szépen, európai módon is rendezni országok vitáját, s nem kell mindjárt lövöldözni, a plafonba lőni, mint negyvenötben a szovjet – köztük persze ukrán – felszabadítók. Nem. Viszont bizonyára ezúttal is akad majd néhány friss, haladó kolléga, aki leleplezi a határon tüntető magyar gazdák bornírt kisstílűségét, lelkesen meglengeti a talpig ukrán zászlóba öltözött, permanensen tüntető Hadházy Ákost, és kezdeményezi, hogy hozzanak létre nálunk Volodimir Zelenszkij baráti társaságot, és nevezzenek el róla magyar nyelviskolát. Amelyet aztán rögtön be is lehet tiltani. Mert hát ott szavak élnek. Mindenféle, ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen szavak, még magyarok is.
És én, mint öreg szóvadász, már látom az erről tudósító dolgozat címét: Éljen és virágozzék az örök, megbonthatatlan ukrán-magyar barátság! És így, utólag meggondolva, akár újságíró-iskola is viselhetné Zelenszkij nevét, még akkor is, ha már most is szét lehetne osztani jó néhány Billström- és Zelenszkij-díjat a magyar szócsaták mezején megsérült pennahősök között.
A szerző újságíró