Szexmunkások Brüsszelben

Érdekes, szerintük mindenkit érintő ügyekkel foglalkozik az Európai Parlament. A törvényhozók a minap elfogadtak egy jelentést, amely a szexmunka dekriminalizálására szólít fel. A szavazatmegoszlás nem minden tanulság nélküli: 234-en mondtak igent a prostitúcióban részt vevők büntethetőségének megszüntetésére, 175-en a nemet választották, 122-en tartózkodtak. A jelentésnek ugyan nincs jogalkotási hatása, de az élénk vita az uniós törvényhozók és a szexmunkások között már évek óta valamiféle európai szextörvény létrehozását szorgalmazza.

Az európai zöldek és a liberálisok állnak ki legerőteljesebben a szexmunkások felszabadítása mellett. Színre lépett egy Sabrina Sánchez nevű hölgy, aki nem más, mint az Európai Szexmunkások Szövetségének vezetője, és ő is erőteljesen ellenzi a másik vonalat, a szabályozási modellt. Ez pedig a Svédországban, Izlandon és Norvégiában alkalmazott skandináv formula, ami arra ösztönözné a tagállamokat, hogy ne büntessék a prostituáltakat, de csapjanak oda a kuncsaftoknak és a striciknek.

A prostituáltak érdekképviselete szerint tehát ez rossz irány. Helyette a nem kényszer hatására végzett szexmunka elismerését szorgalmazzák. Ez magával hozná például a szex-munkavállalók jogainak bővítését, és társadalombiztosítási jogosultsággal járna.

Még tavaly, egy szófiai szexkonferencián kezdődtek a Brüsszelben most elfogadott jelentés elővitái. Komoly csapatok vonultak fel a prostitúció büntethetőségének megszüntetéséért. Ott volt Európa egyik legjelentősebb LMBTQ-szervezete, az ILGA, velük együtt fogalmazták meg stratégiai tervüket. Szerintük az örömlányok és örömfiúk megbélyegzése, megszégyenítése és kiközösítése elleni küzdelem szorosan kapcsolódik a homoszexuális, transz- és nembináris személyek jogaiért való harchoz. Aztán következett az egy évvel ezelőtti szexbeszélgetés az Európai Parlamentben, az Újítsuk meg Európát (Renew Europe) frakció támogatásával. Ebben ül egyébként a momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna.

A belga igazságügyi miniszter, miután országában törvényileg megszüntették a prostitúció büntethetőségét, Guy Verhofstadt mellett mosolyogva azt mondta: „Büszkén mondhatom, hogy a világ legősibb munkája most a legújabb védett munka Belgiumban.” A liberálisok és zöldek az elmúlt évek talán legfelháborítóbb, legképmutatóbb érveit szedték össze az ügyben: „Európa válsággal néz szembe, a háború, az infláció, a lakáshiány közepette egyre többen fordulnak a szex eladásához, hogy tető legyen a fejük felett és etetni tudják a családjukat.” Mondják ezt azok a baloldaliak, akiknek eddigi tételei szerint a prostitúció sérti az emberi méltóságot és az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy az önkéntes vagy erőszak hatására gyakorolt.

Láthatjuk tehát, hogy micsoda ügyekkel bíbelődnek Brüsszelben a kriminalisztikában egyre járatosabb – lásd korrupciós botrányok – nagyeszűek. Az anyag brüsszeli és hazai szerelmesei, ezek az elszánt materialisták nem tudhatják, hogy a szex, normális közegben, nem létezhet önmagában. Az ember teremtmény, nem választja – választhatja – szét érzelmeit a testiségtől. Nálunk, a többségnél, hiába rikoltoznak liberálisék, nincs, nem lehet vásárolt szex.

A szerző író