Már csak ez hiányzott nekünk, hogy végre Márki-Zay Péter is pártot alapítson. Mi még csak túléljük ezt, az amúgy végelgyengülésben senyvedő és dúskáló ellenzék már nem biztos. Igaz, ők szemben Márki-Zay Péterrel, nem feltétlenül nyerni akarnak, csak túlélni, zsebeket tömködni, mandátumot szerezni. Listára kerülni. Mint a Direkt36 oknyomozó portálnak nyilatkozó Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester kifejtette, az ellenzék szlogenje az lehetne, hogy párbeszéd a mandátumokért. A pártvezetők nem tárgyalnak másról egymással, mint a pozíciókról. Nem a víziókról vagy a programról, hanem felügyelőbizottsági meg külső bizottsági helyekről.
Köszönjük Baranyi Krisztina az őszinte beismerő vallomását. Bár régóta tudjuk ezt, de mégis csak hitelesebb egy olyan szereplőtől, aki maga is részt vesz az ellenzéki politikában. Maradva azonban Márki-Zaynál, ő pártja hétvégi zászlóbontásán olyanokat mondott a pódiumról, hogy a Fidesz lényegében náci párt, amelyet választáson nincs esély legyőzni. Aztán állított olyat is, hogy a szintén pártot alapító Vona Gábort maga a „Fidesz vette elő a kalapból”, amivel nyilván tovább erősítette leendő pártja támogatóiban a hitet, hogy a Mindenki Magyarországa Néppártra történelmi feladat vár. Mert Márki-Zay Péter bizony nemcsak kormányváltásra, hanem valódi rendszerváltásra készül.
Ha csupán ennyit mondott volna a miniszterelnök-jelöltként csúfosan megbukott pártelnök, politológiai értelemben ez is felért volna egy öngyilkossággal. Hiszen ha a Fideszt választáson nem lehet legyőzni, akkor miért épp pártot alapít? Miért nem magánhadsereget, mint néhai Jevgenyij Viktorovics Prigozsin? Vagy forradalom útján képzeli a dolgot? Nem hallotta Kuncze Gábor volt szabad demokrata elnök örökbecsű és kijózanító intelmét az ATV-ben Gyurcsány szemkilövetései idején? Kuncze ugyanis akkor azt találta mondani, hogy „demokráciában nincs forradalom”. Ha pláne igaz lenne az is, amit Vona szerepéről mondott, akkor a ma kétharmados többséggel kormányzó pártszövetség Vona politikai talentumával akár négyötödöt is elérhetne. Érdemes így pártot alapítani? Lehet erre hitet, reményt építeni a szimpatizánsokban?
Mert az elmúlt majd másfél évtizedben mégis csak a „Fidesz kalapjából előrántott” Vona Gábor volt az a politikus, aki önállóan, egy párt színében a legközelebb került a Fidesz-KDNP-hez parlamenti választáson 2018-ban. Több mint húsz százalékos eredményt ért el, ami után Vona Gábor lemondott elnöki posztjáról. Vállalva a felelősséget a vereségért. Hiszen ő választóinak győzelmet ígért. Márki-Zay többre menne azzal, ha vagdalkozás helyett megkérdezné Vonától, hogy csinálta. Mert attól a húsz százaléktól ma az összes ellenzéki párt bizony fényévekre van. A manapság is Bodnár Zoltán árnyékminiszter zongorája mellett konspiráló Gyurcsány-párt is csupán árny abban a sötét alagútban, amit ma ellenzéki politikának nevezünk.
A Mindenki Magyarországa Néppárt elnöke magától is ráébredhetne, ő volt annak a léket kapott hajónak a kapitánya, amelyre fölszállnia sem kellett volna, s akkor ma sokkal nagyobb hitelességgel alapíthatna pártot. De vajon levonta egyáltalán annak a kudarcnak a tanulságait? (A Direkt36 tényfeltáró cikke szerint az ellenzéki pártok már a megkezdett értékelő munka elején félbehagyták az egészet. Még azt sem tisztázták, hová tűnt a Jobbik egymillió szavazója.) Márki-Zay Péter mindenesetre arra nem lehet büszke, hogy négymilliárd forint amerikai magánadományból csupán ilyen eredményre futotta? Aztán a bukás után egyedül, illetve a családtagokkal együtt megszégyenülve kellett felállni a színpadra. Igaz, tőle is csak azt hallottuk, hogy mindenki más hibás volt, csak ő nem. A grafikus, a betűtípus, a kampánystáb, a beszédeit megvágó, kiforgató megafonosok, az őt ártatlanul meghurcoló lejárató kampányok. S persze az egykori szövetségesek, akik ma is politikai futóbolondnak tartják.
Holott ők aztán tényleg nem jobbak a Deákné vásznánál. Még egy futóbolondig sem érnek fel.
A szerző újságíró