Lukácsi Katalin közíró, aki a gyurcsányista baloldali gondolat kedvéért 2017-ben dezertált a KDNP-ből, úgy gondolta jónak, ha Gyöngyösi Márton gondolataival támadja Orbán Viktor kötcsei kijelentéseit az EU esetleges széthullásával kapcsolatban. Érveket persze nem tudott felhozni, de az „Orbán Viktor ki akarja vezetni hazánkat az EU-ból” hazugságot persze mantrázta.
Természetesen közröhej tárgyává téve saját magát és Gyöngyösi Mártont dettó. Már a hírklikkbeli cikk címe is enyhén szólva vicces: „Nem felbomlóban, hanem újjászületőben az Európai Unió.” Természetesen adatokat nem hozott, csak a szokásos általános szövegeléssel akart félrevezetni. Gyöngyösit idézve – lesajnálón – kijelentette: „Hogy Orbán Viktor miről elmélkedik Kötcsén, az nem feltétlenül éri el az unió intézményeinek ingerküszöbét, de senkit nem is lephetett meg, hogy a miniszterelnök az EU-t és a Nyugatot hanyatlónak mutatta be, hiszen ez nem egy újszerű gondolat tőle.”
Magyarán nem foglalkoztatja őket, mit mond Orbán az EU-val kapcsolatban, miközben nem győzik ráerőltetni az akaratukat migráció, LMBTQ- és háborúpártiság-ügyben, méghozzá úgy, hogy közben pénzügyileg zsarolják is Magyarországot. Nem utalják át a neki mintegy két éve járó sok milliárd eurós uniós forrást, ami jogszabály szerint nem mérlegelés kérdése, hanem kötelezően adni kell. Gyöngyösi még Ursula von der Leyen kijelentését is idézte, aki szerint „Szemben a magyar miniszterelnökkel, ő úgy látja, hogy soha nem volt ennyire erős az Európai Unió. És ebben a legtöbb képviselő és frakció egyetértett vele.”
Tudjuk jól, attól, hogy valamit sokan mondanak, vagy valamire sokan bólogatnak, az egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Főleg akkor, amikor Ursula újraválasztás előtt áll, és minden követ megmozgat azért, hogy növelje győzelmi esélyeit. Még Magyarországnak és Lengyelországnak is megtette azt a szívességet, hogy minapi évértékelő beszédében egyszerűen nem tért ki ezen országok és az unió konfliktusaira, amit úgy is lehet értelmezni, hogy nincs is konfliktus például Magyarország és az Európai Bizottság között.
Ám nem árt egy pillantást vetni arra, hogyan mutatják be a tények az unió állapotát.
Ahogy az Orbán Viktor Tusványoson kifejtette, az unióhoz tartozik körülbelül 400 millió ember, a nyugati világot ideszámítva másik 400, tehát 800 millió ember, aki körül ott van hétmilliárd. Az Európai Unió jól látja magát. Ez egy gazdag és gyenge unió. Lázadozó világot lát maga körül: zavaros lárma, régi sérelmek, sok éhes száj, óriási fogyasztás, Európába indulni készülő milliók.
Ha rátekintünk a Nemzetközi Valutaalap országlistájára, amely a gazdaságok mérete, a nemzeti GDP-k alapján állít fel rangsort, akkor azt látjuk, hogy a 2030-ra az első tízből kiesik a ma még ott lévő Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, és a ma negyedik Németország a tizedik helyre csúszik vissza.
S hogy az unió versenyképességének gyengüléséről is ejtsünk szót, nézzük meg gáz- és olajimportjának költségeit. A kettő együtt az orosz háború előtt 300 milliárd euró volt, a tavalyi évben pedig 653 milliárd. Tehát ma úgy akarunk versenyezni, hogy a korábbi ár kétszeresébe kerül az energia, ami olcsóbb a világ több részén.
Ezek kapcsán mondta azt Orbán Viktor, „úgy kell látnunk a helyzetet, hogy két lehetőség van, az Európai Unió vagy egyben marad, vagy szétesik, vagy szétcsúszik, darabjaira hullik”.
Hiába mondja tehát Gyöngyösi, hogy nem felbomlóban, hanem újjászületőben az Európai Unió vagy Ursula von de Leyen, hogy soha nem volt ennyire erős. A tények azt mutatják, hogy mindez hazugság. Az unió gazdag, de gyenge. Ezért kell készülni arra is, hogy szétesik, ahogy arra is – ami reményeink valószínűbb –, hogy a jövő évi EP-választások után új erők bekapcsolódásával átalakulhat és megreformálhatóvá válik. Ez lenne az unió és a nemzetállamok érdekeinek érvényesítéséért harcolók érdeke is.
Tudjuk jól, Gyurcsányék az Európai Egyesült Államok a föderalizmust, az egy központú irányítást támogatják, lenullázva a választói akaratot. Őket támogatja természetesen Gyöngyösi is, noha az ellenkezőjéről próbálja győzködni a nyilvánosságot.
Kérdés, ilyen köpönyegforgató párttörténet után hisz-e még valaki a Jobbiknak Magyarországon?
A szerző szerkesztő