Brüsszeli torzók

Most aztán retteghetünk, az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij megüzente, hogy méltó válaszra készül azokkal az országokkal szemben, amelyek nem nyitják meg piacukat a silány minőségű gabonaexport előtt. A fenyegetés elsősorban Magyarországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának szól, akik már bejelentették, hogy miután az Európai Unió nem hosszabbította meg az ukrán gabonadömpinget megszelídítő rendelkezését, egyoldalúan fenntartja azt, sőt a magyar kormány nemzeti hatáskörben kiterjeszti más ukrán mezőgazdasági termékekre is a behozatali tilalmat. A legújabb hírek szerint a románok ismét csatlakoznak, de az ő pálfordulásaik nem először követhetetlenek.

Nagy meglepetés nem érhetett senkit, hiszen az Európai Bizottság halogatása már előrevetítette, hogy Brüsszelben a tagországok érdekei nem élveznek automatikusan elsőbbséget, és még a részletekkel sem törődnek, amit jól mutat, hogy a logika elemi szabályaira is fittyet hánynak. A brüsszeli testület indoklása szerint a május óta bevezetett intézkedéseknek köszönhetően az Ukrajnával határos öt tagállamban megszűntek a piaci torzulások, ezért nincs szükség a fenntartásukra. Az indoklás egyértelműen alátámasztja, hogy a Bizottság szerint is „piaci torzulások” következtek be korábban, amelyeket éppen a korlátozások szüntettek meg. Ezek után azt mondani, hogy akkor nyissunk szabad utat a már egyszer katasztrófához vezető exportnak, komoly alapképességbeli hiányokról árulkodik.

Persze, nem rendkívüli ez a fejlemény, hiszen nem először történik, hogy tökéletesen egyetértünk az Európai Unió illetékeseivel, ugyanazt mondjuk, mégis egészen mást értünk ugyanazokon a szavakon. Ők is, mi is azt szeretnénk, ha a jogállamiság működne, nemcsak Magyarországon, hanem az unióban is, ha a demokrácia kiteljesedhetne, a választások eredményét tiszteletben tartanák Brüsszelben is, ha a bíróságok függetlenek lennének – nem egy bizottság vezérlése alapján működnének. Jelen esetünkben pedig, ha az ukrán gazdák a szomszédos országokon keresztül exportálnának gabonát.

Itt azonban a „keresztül” szón van a hangsúly, ami angolul, magyarul és gyaníthatóan a világ összes nyelvén élesen különbözik a -ba, -be ragtól, és még az sem ad magyarázatot az eltérő felfogásra, hogy a nyugati nyelvek nem ragoznak, hanem elöljárót használnak. Teljesen egyetértünk az Európai Bizottság szóvivőjével, aki azt hangsúlyozta: „Most az a fontos, hogy minden ország a kompromisszum szellemében dolgozzon és konstruktívan lépjen fel!” A magyar, a lengyel és a szlovák kormány éppen ezt teszi, utat nyit az ukrán gabonának, amely így szabadon áramolhatna a krími kikötők helyett a fiumei, a rotterdami vagy a hamburgi átrakodók felé, csak éppen az érintett országok területén nem landolhat. Csakhogy a bizottság szinte már megszokottan ismét mást mond, mint amit tesz, és azt akarja elérni, hogy ne keresztül szállítsák a gabonát és egyéb terményeket, hanem ha a kereskedőknek úgy alkalmatosabb, akkor eláraszthassák az adott országot, tönkre téve nem csupán a helyi gazdákat, de veszélyeztetve a bizonytalan eredetű szállítmányokkal az emberek egészségét is. Mert amíg ugyanez a Bizottság vasszigorral írja elő az uborka görbületét is a tagállamokon belül, addig lényegében semmilyen kritériumot nem támaszt az ukrán gabonával szemben.

Illúziónk pedig ne legyen, mindez nem az ukrán gazdák érdekét szolgálja, számukra az lenne a legfontosabb, hogy megmaradhassanak, földjeiket ne vegyék el amerikai és más multinacionális vállalkozások. Mivel Ukrajnában az adminisztráció, az átláthatóság egyébként sem az uniós előírások szerint működik, aligha lehet pontosan megmondani, mennyi termőföldet is vásároltak fel eddig a külföldi érdekeltségek, ám aligha járnak messze az igazságtól azok a szakértők, akik szerint az oroszok által megszállt területeknél is többet.

Az agrárminiszter, Nagy István nem véletlenül hangsúlyozta a hétvégén, hogy az ukrán gazdák valójában amerikai, szaúdi és holland cégek, befektetők. Politikai köntösbe bujtatott piacszerzési akció zajlik, amit jól mutat, hogy a szállítmányok kikötőkbe juttatását segítő elképzelést sem támogatták Brüsszelben. Nem az a cél! A miniszterrel szemben én még azt is meg merem kockáztatni, hogy a piacszerzésnél is fontosabb a bizottság számára az érintett országok gazdáinak a megleckéztetése, mert azok a fafejű földtúrók rendre hatalomba segítik a Brüsszelben nemkívánatos politikusokat, kormányokat.

Zelenszkij csak azt nem látja, hogy ő éppúgy a globalista politikai játszmák eszköze, ahogy maguk az Bizottság tagjai is, akik jönnek-mennek a testület élén, és csupán a vállalatok, a befektetők maradnak. Az ukrán elnök fenyegetődzése nem több egy madárfüttynél, szemben a Bizottság indokolhatatlan döntéseivel, amelyek persze régóta nem az európai emberek érdekében születnek.

A szerző vezető szerkesztő