A SzázSzó Találkozó nem akart több lenni, mint ami: nyár végi közéleti összejövetel, ahol a résztvevők kimondják, amit gondolnak egymásról és rólunk, közös országunkról, az uralkodó rendszerről. Ezt a küldetését beteljesítette a program – összegezte az egyik életre hívó szervező, Ujhelyi István, politikai hontalanná vált volt szocialista és még aktív európai parlamenti képviselő a balliberális közéleti szereplők számára megtartott eseményt. Ennek célja a Farkasházy Tivadar által 1993-ban meghirdetett, majd 2016 után megszüntetett balatonszárszói találkozó újraélesztése volt.
A negyedik Fidesz-kétharmad után kimondatlanul is egy új balliberális összefogás megszervezésének igényével és szándékával invitálta meg a politikában vákuumba került Ujhelyi István és civil szervezőtársa a meghívottakat, ám a nemes cél, úgy tűnik, már a startvonalra állás előtt elbukott. A kvázi jogtulajdonos, Farkasházy Teddy humorista a Népszavában azt tudatta a közzel: ő meglepődve értesült egy barátjától, hogy Újrakezdjük a balatonszárszói találkozót! címmel Ujhelyi Istvánnal és Horgas Péterrel együtt maga is meghívta a Margit-szigetre a kiszemelteket, hogy a SzázSzó-találkozón jelképesen átadja a stafétabotot.
Farkasházy egyenesen azt állította, hogy nem tudott a találkozóról, nem is kapott rá meghívót, holott jópofa lett volna, ha meghívja magát is, elvégre Rákosi elvtársat is meghívták Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. A Heti Hetes egykori sztárja azzal is élcelődött, hogy nem lenne semmi problémája Ujhelyi kezdeményezésével, ha a jegyzett meghívóban nem lenne három olyan állítás, amely enyhén szólva sem felel meg a valóságnak. Mert ő bizony 1. Nem kezdi velük újra Szárszót, 2. Nem ad át semmilyen stafétát, 3. Nem hívott meg rá senkit.
Később kiderült, Farkasházy kapott meghívót, csak valahogy összekeverte (!) az e-maileket. Szóval elég cifrán indult a történet, amelynek abszurditását, ha már Rákosi elvtárs is szóba került, inkább ahhoz hasonlítanám, amiről egy magyar diplomata mesélt nekem a második világháború kiemelkedő szovjet tábornoka, Zsukov marsall temetése kapcsán. Leonyid Iljics Brezsnyev pártfőtitkár a Kremlben egyenként fogott kezet a tábornoki kar megjelent tagjaival, majd amikor a hosszú sor végéhez ért, kísérőjétől azt kérdezte: „És Zsukov elvtárs hol van?” Elvégre az ember feje nem káptalan, Farkasházyé és Ujhelyié sem az. Utóbbi felejtette már ki vagyonnyilatkozatból százmilliós panorámás balatoni nyaraló haszonélvezeti jogát, csak szólok.
A SzázSzó találkozón történtek ismeretében – amelyről egyébként a sajtó helyszíni tudósítást nem készített, titokzatossá téve az újabb rendszerkritikus zászlóbontást – azon, persze, nem lehet csodálkozni, hogy a meghívottak listáján lévő Bajnai Gordon volt miniszterelnök, illetve a magyarországi ellenzéknél momentán a legmagasabb közjogi tisztséget betöltő Karácsony Gergely főpolgármester is csupán protokolláris levélben köszöntötte a találkozó részvevőit. Igazán kár lett volna Bajnainak, akinek, mint azt jelezte már korábban, előre lefixált családi programja volt, azt elhalasztani. Ami pedig Karácsonyt illeti, neki nem jött volna jól, hogy egy olyan rendezvényen vesz részt, amelyen a hírek szerint némelyek nem átallották a Fidesz leváltását egy Gyurcsány-mentes ellenzéktől remélni. Hogy lesz akkor ő főpolgármester, ha csatlakozik egy ilyen eretnek, már-már összeesküvést sejtető elképzeléshez, amit a puszta jelenlétével is legitimálna?
Ettől függetlenül is lennénk talán néhányan, akik Ujhelyi helyében a Farkasházyval kialakult konfliktus miatt szégyenünkben legszívesebben elsüllyednénk, s a találkozónak helyet adó Margit-szigeti Fire Club helyett a Dunába vetnénk magunkat. Ha másért nem, hogy kijózanodjunk az ellenzéket ért újabb kínos pofonból, kudarcos közéleti összejövetelből. Ahogyan egy színművész fogalmazott a rendezvényen, „két órája nem történik más, mint hogy dagasztjuk a szart.”
Száz szónak is egy a vége tehát, vagy ahogyan a B-Középben reagálnának: egyszerűen senkik vagytok, hej, hej…
A szerző újságíró