Dippold Pál

Vélemény és vita

Áramlás

Nem szokatlan a fegyverropogás azoknak, akik már a délszláv háború idején a szerb határ mentén éltek. Az a furcsa háború azt jelentette, hogy a Tito-féle államalakulat szétszakadt, lakói egymás ellen fordultak, és az Egyesült Államok, mint annyi más helyen és esetben tette, szétbombázta Jugoszláviát. Többek között a ma újra divatba jött, szegényítetturán-tartalmú eszközökkel.

Különös hadseregek sorakoztak fel ma Magyarország déli határán. Sokféle névvel illetik őket, bevándorlók, migránsok, illegális behatolni akarók és gazdasági menekültek. 2015, az első rohamuk óta sok minden megváltozott azon a környéken, amelyet ezek az idegenek mára szinte teljesen megszálltak. Megépült például az a határkerítés, amely azóta a brüsszeli bírálatok célkeresztjében van. A derék bevándorlók is elővették tehát fegyvereiket, beigazították azok célzóberendezéseit, és elindult a kerítés ostroma.

Ennek első lépése, hogy a migránsok százezreit az útjukon egyik országból a másikba súlyos milliókért átkalauzoló embercsempészek felosztják egymás között a célterületet. Ha nem megy szép szóval, gépkarabélyaikat és pisztolyaikat egymás ellen fordítják. Ez a módszer egyébként kiválóan elrendezi a vitákat azokban az országokban, ahonnan éppen menekülnek. Afganisztán, Szíria, Gabon, Niger meg a többi.

Korábban a kerítés mögötti erdőkben voltak hangos összetűzések, mostanra azonban a lakott területeken is mindenféle gátlás nélkül meghúzzák a migránsok a ravaszt. Így volt ez nemrégiben Szabadkán is. A Lidl áruház parkolójában tört ki lövöldözés. A szemtanúk négy-öt durranásról számoltak be. Egy ember a földön maradt, a többi négy elmenekült, köztük a gyilkossági kísérlettel gyanúsítható illető is. A rendőrség aztán két embert elfogott közülük, a sérültet kórházba vitték, és vizsgálják az esetet.

A vajdasági Szabadka a nyugat-balkáni útvonalon közlekedő migránsok egyik fontos állomása. Nemcsak a különböző nemzetiségű bevándorlók, hanem az ott lakók között is egyre nagyobbra nőtt a feszültség. A szabadkaiak azt mondják, hogy városukból mára menekülttábor lett. Emlékezetes esemény volt ugyanitt a júniusi tűzharc két banda között, igaz, akkor az elkövetők még illedelmesek voltak, a makkhetesi erdőben lőtték egymást.

Szabadka Szerbia legészakibb városa. Kilencvenötezren élnek itt, szerbek, magyarok, horvátok és bunyevácok. A település békéjét felborító migránsáradat létszámadatai dermesztőek. Augusztusig a határkerítés magyar oldalán százezer esetben kellett intézkedniük a hatóságoknak. Nyomasztó szám. És hányan lehetnek a túloldalon még összetorlódva? És hányan jönnek még ide az év hátralévő négy hónapjában? Az senkit nem vigasztal, hogy idén valamennyi fő migrációs útvonalon megnövekedett az illegális bevándorlók száma. Új ostromformák is kialakultak, a mi kerítésünknél például a nagy csoportok határátlépési kísérleteinek száma és ezzel együtt a biztonsági berendezések szétverése már napi kilencszáz esetet jelent.

Az Európai Unió pedig már nyolcadik éve gyártja a hosszú elemzéseket, tanulmányokat és terveket az Európát egyre jobban fenyegető és szétziláló migránsáradatról. Az unió lényegét jelentő, annyiszor elskandált négy szabadsága lassan minden elemében komikussá válhat. Brüsszel mindenféle gátlás nélkül beáramoltatná a kideríthetetlen személyazonosságú emberek százezreit, rászabadítaná eddig virágzó országaira a veszélyes tömeget. Úgy áramlik Brüsszelből az ostobaság, mint a bőszen lobogtatott alapelveik: az áruk, a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása. Ez utóbbit úgy is megfogalmazzák, hogy az emberek szabad áramlása.

Túl azon, hogy nehéz elképzelni akárcsak egy áramló embert is, azért nem lenne szabad ezt az óriási létszámú migránssereget hagyni rázúdulni Európára.

A szerző író