Kis magyar értéksemleges történelem

Még mindig áll a balhé. Az iskolai évnyitóra ugyanis az Orbán Viktor által jegyzett „hét törvényt” írták fel a felújított csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falaira. Azt követően, hogy nagy hullámokat vetett az ügy, néhány nap múlva le is szedték feliratokat. Közben nyomozott a fél ország, és mindenki mást gondolt, ki lehetett a miniszterelnökhöz túlzottan is lojális dekoratőr. Egyesek az Orbán Viktor körül úgymond formálódó és növekedő személyi kultusz újabb mérföldkövének tekintették a táblákat. Az ellenzék szerint, bár a közösségi médiában, a kormányközeli médiumokban és a közmédiában – sőt, néhányak szerint templomokban is – évek óta tíz- és százmilliárdokból építik Orbán imázsát, a Jedlikben kihelyezett táblák nem illeszkednek teljesen ebbe a sorba. S mint írják, a történettudomány a személyi kultuszt egy-egy vezető politikus államilag kikényszerített, rajongásszerű, szolgai tiszteletének tekinti. „Bár a tisztelet sokakban őszintén is kialakulhat – írja a Telex –, a személyi kultuszt általában az adott ország tömegtájékoztatási eszközei, kultúrpolitikája, oktatási rendszere gerjeszti, sulykolja, kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt. Ez nemcsak a kommunista diktatúra idején, hanem azt megelőzően a feudális világban is bevett gyakorlat volt.”

Természetesen a megmondóemberek is megszólaltak dekorációügyben, de hát ez a dolguk. A nagy formátumú történész, Ungváry Krisztián rögvest tudta a dolgát, és kijelentette: „egy politikus nem használhat fel gyerekeket sem a kampányrendezvényein, így azzal sem manipulálhatja a választókat, hogy a saját imázsát építő intézkedéseket hoz a közoktatási intézményekben. Egy politikus az ilyen imázsépítést a saját politikai előnyére tudja fordítani, s ezt nem engedi meg egy demokrácia szabályrendszere.”

Hűha, ez igen. Tényleg jól látja a dolgokat a nagy ívet vonó szakember, hiszen minimum sportszerűtlen a gyerekek fejét ostoba politikával tömni. Legalábbis egy bizonyos kor alatt. Ungváry meg is állapítja, hogy a mindenkori regnáló politika az iskolákban kizárólag értéksemleges módon jelenhet meg. „Nem lehet olyan típusú idézeteket használni, amelyek arra alkalmasak, hogy az illető politikus mellett szimpátiát vagy antipátiát keltsenek. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet tanítani azt, hogy kicsoda a jelenlegi miniszterelnök. Természetesen lehet, csak ezt értéksemlegesen kell. Nem foglalhat állást az iskolai oktatás abban, hogy Orbán Viktor jó vagy rossz miniszterelnök.”

Érdekes, hogy ki az, aki nem értéksemlegesen tüntette fel Orbánt a suli falán, a vártnál jóval gyorsabban kiderült. Miközben máig nem tudjuk, ki juttatta el Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét a Magyar Rádióhoz – nem egy akkor ellenzéki adóhoz –, mint ahogyan azt sem, hogy hova tűnt az exminiszterelnök aranybecsű – egyébként plágiummal gyanúsított – egyetemi szakdolgozata, talán sosem derül ki. Itt viszont megvan az „elkövető”. Kitudódni látszik, Németh Szilárd volt a merénylő.

Azért ez lehangoló. Miközben fél ország tippel, s egy része – még a mindig mindenre kész, ellenzéki bölcselkedők is – azt sugallja, Orbán volt az, aki kiadta az utasítást a dekorációra, kiderül, hogy nem. Így aztán nem is akkora az ügy, Csepel Csepel marad, ugyanakkor Ungváryék is megtették a magukét.

Nem tudom, hol volt akkor Ungváry példás értéksemlegessége, amikor tüntetni vitték a gyerekeket az iskolák. Vagy kordont bontani, és már nem is irkát és tollat vittek a suliba meg körzőt és vonalzót, hanem csavarhúzót, fűrészt és könnygáz ellen gázálarcot. Nyilván el volt utazva a nagyeszű történész, így aztán nem tudta kimondani, hogy talán mégsem a tanulóknak kellene valamelyik párt vagy szakszervezet sugalmazására a tanári fizetések miatt, a kormány ellen az utcára vonulniuk. Ha már kémiaóra helyett mindenképpen rosszalkodni akarnak a gyerekek, akkor tüntessenek értéksemlegesen amiatt, hogy miért nem kap minden diák ötös meg hatos osztályzatot.

De, nem. Úgy látszik történészi körökben hamar tudomásul vették, hogy a 21. században élünk, s mint minden, átalakul az iskola is. A tananyagot ezentúl a diákok közfelkiáltással, nagygyűléseken jelölik ki, a lecke egy részét kisorsolják, s pedellus, tanár bármikor megpofozható, csak a történészekre tessék vigyázni. Mert bizony, egy független, bátor, őszinte, globális látókörű történész nagy-nagy érték, s csak minden téren korrekt, még ötvenhatot sem meghamisító iskolarendszerben nevelhető. Kizárólag értéksemlegesen.

A szerző újságíró