Magyaros edzőváltás

Még a fogyatkozó hazai futballszurkolókat sem szokta megrázni egy-egy edzőváltás, hiszen két-három gyengébb eredmény után szinte már elvárják a klubvezetőktől, hogy új tekintélyt ültessenek a kispadra, aki majd felrázza az egyébként többre érdemes játékosokat. Néha még két-három kudarc sem kell hozzá, a Fradi orosz edzőjét, Sztanyiszlav Csercsaszovot úgy rúgták ki páros lábbal, hogy lényegében egyetlen méretes pofonba futott bele csapata, amikor a már évek óta Bajnokok Ligájára vágyó klub csúnya vereséget szenvedett az Üllői úton a feröeri bajnoktól. Zúgott, morgott a publikum, még a futballra máskor csak legyintők is éles hangokat ütöttek meg – baloldali véleményformálók egyenesen a kormánybuktatás soha vissza nem térő esélyét látták felvillanni –, így Kubatov Gábor klubelnök azonnal útilaput kötött a tekintélyes szakember lábára.

Nem volt titok, hogy a helyette megbízott segítője, Máté Csaba, aki már több sztáredző mögött serénykedett, csupán átmeneti megbízást kapott, csakhogy vele el kezdtek jönni az eredmények, sőt nem is akármilyenek, hanem közönségszórakoztató diadalok születtek. Tíz meccsen kilenc győzelmet úgy aratott a csapat, hogy harminckilenc (!) gólt szerzett, ami a mai futballban már-már a Messivel felálló egykori Barcelonát idézte, és megmentette a szégyentől az együttest, hiszen a tavasszal még az Euroligában vitézkedő zöld–fehér alakulat legalább a kontinens harmadik számú sorozatában, a Konferencia-kupában megmutathatja, hogy igenis Európa jobbik feléhez tartozik, és olyan nagyra becsült ellenfeleket hoz majd az ősszel Budapestre, mint az olasz Fiorentina. Ennek a riválisnak már csak azért is örülhetnek a szurkolók, hiszen lila–fehér, és ez a színkombináció egy vérbeli Fradi-drukker számára a vörös posztó, az újpestiekre hajazó színösszetételű társaság mindig izgalomba hozza a fanatikusokat.

Máté Csaba ennél sokkal többet nem tehetett volna, mert bár ott volt egy légypiszok, az az egyetlen vereség, ami súlyosbító körülményként hazai pályán esett meg, és a ma mellette kiálló szurkolók akkor erősen a számlájára írták a kudarcot, hiszen a nemzetközi selejtezőre készülő csapat fele pihenhetett azon a találkozón, de a Fradi története során nem sok edző akadt, aki hasonlóan kedvező mérleget tudott felmutatni. Nem csoda, ha a szurkolók kezdték úgy érezni, végre egy magyar edző, akivel fut a szekér, és akinél talán több hazai játékos is szóhoz juthat, hiszen velük mégis csak könnyebb azonosulni, mégis csak jobban átérzik, mit jelent a publikumnak a klub, mégis csak jobban kialakulhat bennük a Fradi-szív.

Csak a vezetők gondolták másként, ők az utóbbi években bevált recepthez ragaszkodnak, és egy tekintélyesebb edzőtől várják a hosszabb távú sikereket, így a hét elején bejelentették, hogy Máté Csaba helyett a játékosként Bajnokok Ligáját is nyert, edzőként pedig a szerb Crvena zvezdát és az olasz Sampdoriát is irányító szerb Dejan Sztankovics irányíthatja az együttest.

Ettől aztán felpezsdült az internet, mindenkinek van véleménye az ügyről, mert bár a felelősség a vezetőké, azért erősen megosztó döntést hoztak, még a legelkötelezettebb zöld–fehér fanatikusok sem ünnepeltek a hír hallatán. Nem Sztankoviccsal van problémájuk, bár az egyáltalán nem erősíti a belévetett bizalmat, hogy a nagynevű Sampdoria a tevékenysége végén a másodosztályban kötött ki, ám Máté Csaba eredménysora lényegesen többet nyom a latban. Zúdulnak a kommentek, egy világbajnok, olimpiai bronzérmes sportoló szerint a legnagyobb baj az lehet Máté Csabával, hogy MAGYAR. Hiába húzott le éveket „sztáredzők” mellett, és ugyan a feröeri „jeges zakó” óta igazán jegyzett csapattal sem találkozott a Fradi, de az eredménysora akkor is önmagáért beszél. Fájdalmas a következtetése: „MAGYAR… és olyan normálisnak látszik… tehát biztosan nem a seggnyalók táborához tartozik… na, ilyen ide nem kell…”

Lassan kezdem sajnálni Sztankovicsot, akinek alaposan feladták a leckét Kubatovék. Nyilvánvalóan nem lesz elég tőle, ha csak úgy nyer a csapat, hiszen Mátéval a gólokat is ontotta, és aligha várható, hogy a következő tíz meccsből tíz győzelemmel múlja felül elődjét, ráadásul a nemzetközi kupasorozatban sem került könnyű csoportba a Fradi, ott sem lesz egyszerű továbblépni, és megélni a tavaszt. Márpedig az Üllői úton nem elég nyerni, a közönséget is ki kell szolgálni. Kétségkívül mellette szól, hogy amikor a Crvena zvezdánál elmaradt a várakozásoktól, és három év alatt sem tudott a Bajnokok Ligája főtáblájára kerülni, akkor önként távozott. Talán akkor Máté Csaba újra lehetőséget kap.

A szerző vezető szerkesztő