Tanévnyitó

Úgy tűnik, vannak néhányan, akiknél becsípődött az évtizedekkel ezelőtti tévésorozat címe, a Hosszú, forró nyár. Miután szeptember elsejére vége ennek az évszaknak, a múltba révedők hosszú, forró őszbe akarnak kezdeni. Újra a nyilvánosság – legalábbis a saját, meglehetősen szűk nyilvánosságuk – előterébe tolakodó figurák hol másutt, mint az oktatásügyi küzdőtéren folytatnák hülye megmozdulásaikat.

Nyáron, tudjuk jól tőlük, az öntudatos szélsőliberális honfitársainknak is kijár a szabadság. Mármint az az időszak, amikor sem a felnőttek, sem az ő megszédített gyerekeik nem dolgoznak, hanem élvezik a vakációt. Júliusban és augusztusban így tehát semmi komolyabb tanár-diák tüntetéssel nem találkozhattunk. Fullasztó melegben, forró napsütésben az esetleges vízkorlátozások időszakában már mégsem lehet utcai politizálást folytatni.

Nem is kellett semmi központi ukáz ahhoz, hogy a mértéktelenül demokratikus tanárok, mind a tíz fő, meg az ő iskolaidőben utcára csődített tanítványaik, az a néhány száz gyerek, megálljon abban a nagy nyárban, magába nézzen, és egyfajta számvetést készítsen, mire is mentek az addig teljesített tüncik idején. Nos, erre bőven volt idejük és alkalmuk, a nem is különösen hosszú, de a klímaváltozás miatt évről évre egyre forróbb nyárban. Kisebb-nagyobb fesztiválok, táncikálások az ostobán politizáló előadók színpadjai előtt, bulikázások az „ürességtől kongó Balatonnál”, utazások olaszba, spanyolba, néhányuknak még az ezeknél sokkal egzotikusabb helyekre, szóval, elfoglalta az utcai forradalmárokat a vakáció.

Az ősz közeledtével azonban a határtalanul demokratikus tanár-diák csapatok belefogtak mozgalmuk újraszervezésébe és tervezésébe. Megalakult az Országos Közös Akarat – ők úgy mondják – kezdeményezés. Az ezt beharangozó sajtótájékoztatón ott voltak az Egységes Diákfront, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Dialógus az Oktatásért képviselői. Mindegyik szervezetet és képviselőiket jól ismerhetjük a vakáció előtti időszak oktatásügyi tüntetéseiről. Az új kezdeményezés vezéralakja egy látvány- és díszlettervező politikai aktivista. Mert hát, ki más is lehetne? Ahogy korábban, az őszben is megfelelő díszletek között, és legalábbis maguknak tetsző látványt nyújtva kezdhetnek bele terveik megvalósításába.

Forró őszre készülnek ők. Először az oktatásügy kitörési lehetőségeit és megoldásait akarják a széles publikum és az országot irányító politikusok asztalára tenni. Aztán hasonló elszántsággal alakítják ki az egészségügyről, a szociális szféráról, a kulturális életről és a környezetvédelemről szóló iránymutatásaikat. Mert, mint a látványtervező aktivista bemondta, ez egy lehetőség arra, hogy a demokratikus erők összefogjanak.

Hogy aztán ez a maroknyi csapat mitől demokratikus, nem igazán tudni. Az őket kívülről szemlélők tömegei joggal kérdezhetik: Kik vagytok? Mit akartok? Ki választott meg titeket? Az önjelöltek szeptember elsejére országos tanévnyitót hirdettek. Beharangozták még az ezt követő, úgynevezett demokrácia napi tüntetéseiket a hónap közepére és az azt követő hétre látványtervezett tiltakozásaikat. Vészjóslóan közölték, hogy ezt megelőzően sem maradnak csendben, budapesti tüntetéseiken kevesebb beszéd és több hídfoglalás lesz.

Ez utóbbi akció színteréül bátran ajánlhatjuk a felújított Lánchidat. Ott nem zavarja őket mindenféle autó. Bebiciklizhet ebbe a végtelenül demokratikus csapatba a főváros másik nagy látvány- és díszlettervezője, Karácsony Gergely is.

A szerző író