A tanúból tudjuk, hogy az a gyanús, ami nem gyanús. Ha egy Tóth Bertalan Népszava-cikket azzal népszerűsítenek a Facebookon, hogy a tűzijáték olvasócsalogató fotóját tűzik a „homlokára,” akkor joggal lehet gyanakodni: a szocik most is azt akarják, hogy a magyarok kapják be a csalinak horogra tűzött kukacot.
A közös ünneplésre hívás leple alatt pedig vegyék készpénznek, amivel Tóth Bertalan gyalázza a kormányt, hogy menjen el a kedvük Orbán támogatásától, mert amit szerinte Orbán művel, az nem a magyar érdek szolgálata.
Hogy szerinte milyen érdeket kellene szolgálnia a magyar kormánynak, azt nem nehéz kitalálni. Természetesen az Európai Unióét. „Bárhogy is szajkózza a mostani kormány a Nyugat »hanyatlását«, azért még őket is leleplezik a tetteik: Nyugatról, Brüsszeltől várják a támogatásokat.”
Már elöljáróban döbbenetes a hazugság. Magyarország ugyanis semmiféle támogatást nem vár az Európai Uniótól. Pusztán arra tart igényt, ami jár neki. Ez a kohéziós alapból 22 milliárd euró (körülbelül 8800 milliárd forint), a helyreállítási alapból pedig 7 milliárd euró (körülbelül 2500 milliárd forint). Utóbbi vissza nem térítendő összeg. Ez nem kevés pénz, mert a hiánya mintegy 5 százalékkal képes csökkenteni a GDP növekedését, ami az ország fejlődése szempontjából nagyon hátrányos.
Az a szörnyű, hogy a tűzijáték látványával olvasásra csalogatott olvasó azon veszi észre magát, hogy ezért is Orbán a hibás, mert Magyarország nem tesz eleget a jogállamisági kritériumoknak, ami milliószor cáfolt állítás. Maga Gyurcsány Ferenc ismerte el, hogy a jogállamisági „probléma” nem más, mint ideológiai, politikai kifogások jogi köntösbe öltöztetése.
Arról nem beszélve, hogy ezeknek a pénzeknek az utalásáról már megállapodtak a felek, benyújtottuk a számlák egy részét, miközben szintén a Böszmétől tudjuk, hogy a baloldali EP képviselők azon dolgoznak Brüsszelben, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat.
Ezt persze maga Tóth Bertalan is tudja, de úgy tesz, mintha ilyen körülmények nem is lennének. Ő megy előre, mint a szemellenzős bányaló, hogy így Orbán, meg úgy Orbán, akkor is, ha egy szó nem igaz az állításából. Csak a gyalázat kenődjön, mert nekik abból remélt a legtöbb politikai haszon. Saját képességekből ugyanis semmi.
De nem kell a szomszédba menni ahhoz, hogy a mi Bercinket saját jogú nagyotmondáson is fülön csípjük. Ugyanis már a cikke első mondatában „tízmilliárdokat fölemésztő tűzijáték cirkuszi vakításáról” beszél. A tízmilliárdok kifejezés több tízmilliárd forint elköltését sugallja, azaz legalább kétszer tízmilliárdét. Ám akár többet is bele érthet a jobboldaliság szimpátiájával nem vádolható Népszava-olvasó. Ehhez képest a tűzijáték nettó 1,4 milliárd forintba kerül, ami egy tizede annak, amit Tóth Bertalan állításának legkisebb részeként értelmezhetünk. Vagyis Tóth tízszer nagyobbat hazudott, mint a hiteles tájékoztatáshoz mondania kellett volna.
Aztán jönnek a választás előtti újabb, már-már követelésnek feltüntetett jóemberkedések. Azt mondja: „Az MSZP kezdeményezi, hogy még az idén 8 százalékkal emelkedjenek a fizetések, beleértve a minimálbért és a garantált bérminimumot is! (...) Ezen felül lépéseket teszünk azért is, hogy 2024-ben hazánkban is bevezessük az európai minimális bért, ami 350 ezer forint.”
Nincs rá jobb szó, szánalmas Tóth Bertalan érvelése. Emlékszünk, Dobrev Klára éppen négy évvel ezelőtt kampányolt az európai minimálbér bevezetésével. Azóta megválasztották EP-képviselőnek, s mint látjuk, az európai minimálbérből azóta sincs semmi. Az egész csak arra volt jó, hogy Dobrev megkapja a havi 6 millió forintos jövedelmét, a választók pedig le vannak ejtve.
Miért gondolnánk azt, hogy az MSZP bármit el tud intézni a magyar belpolitikában, amikor saját magával se tud mit kezdeni. Képtelen kirángatni magát abból a népszerűtlenségi veremből, amelybe tehetetlensége, bénasága, alkalmatlansága miatt saját választói lökték.
Ha a gyanús Berciék maguk indulnának a júniusi választáson, nagy valószínűséggel a legtöbb meglévő pozíciójukat elbuknák. Ezért sündörögnek az összefogás varázsköpenye körül, hátha Gyurcsány kihúzza őket a szoaréból.
Saját szavuk ugyanis a magyarok számára semmit nem ér.
A szerző szerkesztő