Megújulás nélkül üres a baloldal

Szűk másfél évvel a 2022-es választási kudarc után kijelenthetjük, hogy az ellenzéki megújulás elmaradt. Pedig igény lett volna rá…

A politikai frontvonalak megdermedtek, Gyurcsány a múltjával, az ellenzék többi része pedig önmagával küzd. Mindenkinek megvan a saját gólemje – így megy ez már jó ideje. Ami kivételes, ugyanakkor nem példa nélküli, hogy az inflációs krízisből a baloldal semmit nem profitált, míg a kormánypártok megerősödve jöhetnek ki a válságból. Ennek oka pedig a kormányzóképességben és a stabilitásban keresendő, ami a baloldalon – éppen a megújulás hiánya miatt – még csak nem is dereng.

A kérdés az ellenzéki térfélen most az, hogy miközben Gyurcsányék maguk alá gyűrik a baloldalt, a 2010 előtti időkről pedig akkorát hazudnak, mint ide Jeruzsálem, addig kinek marad hely 2023-ban? Mert aki megújulás és megkülönböztethetőség nélkül lát neki a politikai munkának, az már most jobban teszi, ha a felesleges körök helyett inkább megpróbál a Demokratikus Koalícióba átkéredzkedni. Ott egyébként is erős a fogadókészség.

Sokan küzdenek majd a következő évben a túlélésért. Aki a politikában nem tudja magát megkülönböztetni, annak léte értelmetlenné válik. Ha a baloldali kis pártok nem tudnak mást mondani, mint Gyurcsányék, akkor minek vagy kinek politizálnak? Egy orbánozó, szélsőséges, rendszerellenzéki párt bőven elég ennek az országnak. Egynél többet nem fog eltartani az ellenzéki szavazótábor sem. Ha a Jobbik, az LMP vagy az MSZP ugyanazt teszi, mint a Demokratikus Koalíció, akkor minek vannak? Mi célból léteznek? Ki fog rájuk szavazni? A Párbeszédről nem is beszélve, amely valójában csak egy botránypolitikából élő médiapárt – tagság nélkül. Persze van egy főpolgármesterük, de neki is egyre nagyobb engedményeket kell adnia ahhoz, hogy újra indulhasson.

A kis pártoknak valójában nem „csak” a kormányt, de nem is Gyurcsány Ferencet kell először legyőzniük, hanem a saját kisszerűségüket. Mondani kell valami értelmeset Magyarországról. Ehhez pedig elengedhetetlen a megújulás.

Mindemellett a kis pártok le vannak maradva egy évtizeddel. Politikai és szervezési munkában egyaránt. A Fidesztől és a Demokratikus Koalíciótól is. Az előbbi értelemszerű, bővebb magyarázatra nem szorul, utóbbit viszont hajlamosak szőnyeg alá söpörni. Mert nézzünk csak rá a Demokratikus Koalícióra! Gyurcsány tíz éve ugyanazt mondja. Ha nem is népszerű vele, akkor is. Ha lehántjuk a parttalan orbánozást, akkor ugyanazt halljuk az adópolitikáról, az LMBTQ-jogokról, és változatlanul lesújtó a véleményük a keresztény egyházakról. Ahogy évtizedek óta barátságtalanok a határon túli magyarokhoz, és végül minden problémára az Európai Egyesült Államokat ajánlják. Majd Brüsszelben megoldják a magyarok gondját, csak Orbánt kell eltakarítani – ilyen egyszerű a DK ars poeticája.

Ezzel szemben a Jobbik annyit változott, hogy már követni sem lehet, az MSZP összevissza beszélt a szociális juttatásokról (meg a bevándorlásról, a kerítésről, a határon túli magyarokról, az ÁFA mértékéről, az oktatásról… gyakorlatilag mindenről, ami véletlenszerűen éppen eszükbe jutott), az LMP pedig annyiszor próbált zöld lenni, hol globálisan, hol lokálisan, hogy mára elfogyott.

Van egy népszerű és végtelenül leegyszerűsített (véleményem szerint szándékosan eltorzított) értelmezése a jelenlegi politikai helyzetnek. E szerint a baloldal csak azért nem erősödik meg a válságban, csak azért nem tudja maga mellé állítani az elbizonytalanodókat, mert töredezett. Mert túl sokan vannak. Ergo: ha lecsökken a baloldali pártok száma, akkor pariban lesznek a jobboldallal. Pedig ez így, ebben a formában nem igaz.

Tény, hogy a frontvonalak befagytak, ahogy tény az is, hogy a jelenlegi képletben egy fragmentált baloldal nem versenyképes. Egy válságban a stabilitás és a kormányzóképesség mint politikai erény felértékelődik. A baloldal stabilitása és a kormányzóképessége viszont nem pusztán mennyiségi kérdés. Ami igazán hiányzik, az a minőség. A belbecs. Nincs megbízható vezető, nincs hiteles mondanivaló, a baloldal üres.

A tartalomhoz pedig megújulás szükséges. Szervezeti és személyi is egyben. Egyedül Gyurcsánynak nem fontos a megújulás. Sőt! Neki különösen előnyös, ha nincs innováció.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője