Horváth K. József

Vélemény és vita

„Pressmant ki kellene rúgni viselkedéséért”

NAPI KOMMENTÁR

Nem gondoltam volna, hogy a magyarokat folyamatosan támadó, háború- és LMBTQ-párti amerikai nagykövettel kapcsolatban valaki a széles nyilvánosság előtt kijelenti, hogy egy féreg. Tucker Carlson, a Fox News korábbi világhírű műsorvezetője mindezt amerikai állampolgárként jelentette ki Budapesten, és kért e viselkedésért bocsánatot a magyaroktól.

„Szégyellem, hogy ugyanabba az országba születtem, mint ez a gazember”, mondta Carlson, majd a Szovjetunióhoz hasonlította az Egyesült Államokat. A szovjetek megmondták, hogy Lenint kell istenítened, az amerikai külügyminisztérium pedig megmondja, hogy a transzvesztitákat kell istenítened.”

Mi tagadás, jól esik ezt hallani, mert ilyen sarkosan ezt rajta kívül nyilvánosan senki nem fogalmazhatta volna meg.

Néven nevezte továbbá a lényeget, hogy Pressman a genderlobbi akaratát akarja rákényszeríteni a magyarokra. Szerinte megbocsáthatatlan a nagykövet viselkedése. Mint mondta, Pressman nem is diplomata, hanem politikai aktivista, akit azért neveztek ki, mert pénzzel támogatta Biden elnökjelölti kampányát.

Emlékezhetünk, a nagykövet beszállt az ukrajnai háborúval kapcsolatos magyarországi kommunikációba is. Az amerikai nagykövetség támogatásával például óriásplakátok jelentek meg az 1956-ból ismert felirattal: „Ruszkik, haza!” Mindezt úgy, mintha a magyarok mondanák Ukrajnában, amit az ukránok mantráznak az oroszoknak. Csakhogy ilyet a magyarok sosem mondtak. Mi az azonnali tűzszünet és az azt követő béketárgyalások pártján álltunk. Már csak azért is, hogy ne folyjon több vér, ne legyen újabb áldozata ennek a szörnyű háborúnak. Aki tehát azt plakátolja, hogy Ruszkik haza!, az nem a béke, hanem a háború pártján áll. Ahogy az amerikaiak ott is állnak, hiszen, pénzzel és fegyverrel nem győzik tömni Ukrajnát. Pedig Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint órák alatt vége lenne a háborúnak, ha ezt nem tennék.

Okot ad a bocsánatkérésre az is, hogy a nagykövete beszédével kezdődött az idei Budapest Pride is. Szomorú, hogy a beszéd abból az alapállásból indult ki, mintha Magyarországon bárki is korlátozná az LMBTQ-érzelmű emberek szabadságát, szerelmét. Ennek pregnáns cáfolata maga a Pride, amelyen korlátozás nélkül az vesz részt, az demonstrálja nemi identitását, aki akarja, noha valószínűleg sokan nem kíváncsiak rá. De legyen. Ahogy az is élő cáfolat az LMBTQ-ellenességre, hogy a saját elmondása szerint huszonkettedik házassági évfordulóját férjével ünneplő David Pressman ugyancsak szabadon töltheti be nagyon fontos funkcióját Magyarországon. Bár azzal, hogy ezeket az intim információkat önszántából hozta nyilvánosságra, és még az ünnepi beszédében is fontosnak tartotta megemlíteni, kicsit úgy tűnik, mintha olyan országot képviselne, ahol domináns az övéhez hasonló szexuális kultúra. Ez persze egyáltalán nincs így, az LMBTQ-aktivisták a tengerentúlon is a társadalmi kisebbséghez tartoznak.

De bírálta Pressman a fóliába csomagolt könyveket is. Mint mondta, ha lát ilyeneket a boltokban, vagy arról hall, hogy üzleteket bírságolnak meg, mert kitesznek közszemlére bizonyos köteteket, továbbá szivárványszínű tárgyakat rongálnak meg, ráadásul egyre ellenségesebb a kisebbségekkel szembeni retorika, „akkor fontos csak igazán, hogy az érintettek és általában a magyarok tudják: amikor kell, az USA a jövőben is odaáll a sebezhető kisebbségek mellé”.

Tucker Carlson viszont úgy gondolja, hogy nem az Egyesült Államoknak kéne megmondani, hogyan éljen Magyarország, mert Magyarország „nem zaklat szomszédos országokat”. Ezt követően példaként említette, hogy a magyarok nem vonultak be a szomszédos országokba az első világháború után, hogy „visszaszerezzék a területeiket”. Carlson szerint az amerikai vezetők ugyanazért utálják Magyarországot, mint Oroszországot, mert keresztény nemzet. Szerinte Orbán azért nem lehet „Putyin seggnyalója”, mert anno gumibottal szorították a rendőrautónak a szovjetbarát rendőrök.

Amikor előadásában kijelentette, hogy a nagykövet „eltávolodik az amerikai diplomáciai szokásoktól” és „azonnal ki kellene rúgni a viselkedéséért”, nem tudunk vitatkozni vele.

A szerző szerkesztő