Herényi Károly nem bír magával. Annyira jelentéktelen figurája a politikai életnek, hogy már nagykabátja, Gyurcsány is unja. Kényszeres magatartása, hogy rendszeres időközökben Orbánt kell rugdosni, mert akkor odafigyelnek rá.
Az árulók persze mindig így járnak. Anno az MDF szóvivőjeként azt próbálta elhitetni a világgal, hogy jobboldali ember. Ez annyira sikerült, hogy már Fábry azt mondta róla, hogy „Az MDF herényire zsugorodott a Dávid-ebolától.” Ma meg már nincs is sehol, miközben a jobboldal négy ciklus óta vezeti az országot. S ennek a „híres” jobboldalinak még véletlenül sem akadt hely a táboron belül. Nyilván azért, mert tudják róla, hogy nem jobboldali, illetve hogy egy hétpróbás gazember, azaz áruló. Szegény Antall József forog a sírjában.
Most azzal akar a reflektorfénybe kerülni, hogy gyávának titulálja Orbán Viktort, akinek cselekedeteit szerinte a félelem motiválja, aki „fél a hatalom elvesztésétől, mert tudja, hogy az egyenlő lenne számára a börtönnel”.
Ebből is látszik, hogy Herényi agya folyamatosan a hatalom megszerzésén jár, s mindent elkövet ezért, hogy segítsen Gyurcsánynak. Ezért hergel szakmányban, hátha az emberek megunják a dolgot, és elzavarják Orbánt. Lehet, hogy szomorúsággal tölti el Károlyunkat, amit most mondok, de Ferenc eddig négyszer bizonyította be, alkalmatlan arra, hogy választásokon hatalmat szerezzen magának. Puccsal, külső erők segítésével is sokan próbálkoztak már. Jött Soros, folyamatosan ügyeskedik Brüsszel, mostanában az amerikai nagykövet is elég aktívnak látszik ebben az ügyben, de mindeddig sikertelenül. S gyanítom, a jövőben is így lesz.
Amennyire azonban jelentéktelen mellékszereplő Herényi Gyurcsány kebelzetén, aljassága annyira nem ismer határokat. Valójában lenézi, semmibe veszi azokat a szavazókat, akik demokratikus jogukkal élve rendre megválasztják Orbánt. Azt meri mondani, hogy kormányzásának nincs semmilyen stratégiai, nemzetgazdasági, nemzetpolitikai szempontból fontos célja. Sőt szerinte ilyen cél nem is volt soha. Az MDF-ből herényi pártot csináló, majd azt szakadékba lökő Herényi mer arról beszélni, hogy Orbánék egyetlen célja a hatalom megtartása.
Részint a való élet cáfolja meg torz és rosszindulatú gondolatait. Másrészt hárommillió választó kéri ki magának, hogy ő egy stratégiával nem rendelkező, pusztán az öncélú hatalomért harcoló politikusként tünteti föl Orbánt.
Könyveket lehetne írni abból a temérdek stratégiai lépésből, amellyel Orbán 2010-től napjainkig kormányozza az országot. S ha most megkérdezzük a költővel, hogy „ment-e a könyvek által a világ elébb?”, akkor igen a felelet. Vörösmarty is éppúgy a nagyobb rész boldogságát kereste, ahogy Orbán Viktor teszi folyamatosan. S ha nem látnák ezt a magyarok, akkor egyszerűen megvonnák tőle a bizalmat.
Ezzel az állapottal nem tud mit kezdeni a baloldal, a globalista Nyugat, meg a tengerentúli világ egy része. Mert tudják, hogy a háború ellenére a gazdaság bővül – s ahogy a legutóbbi rádióinterjújában a kormányfő mondta –, ebből fakad a béremelés, a soha nem látott mértékű foglalkoztatottság, az emberek jóléte. A szerencsésebb történelemmel rendelkező Nyugaton persze jobban élnek, de arrafelé sokan még most is a gyarmatokat szipolyozzák, miközben nekünk soha nem volt ilyenünk, bennünket a szovjet szipolyozott, amelynek karjába éppen a Nyugat dobott minket, s most is a földbe akarnak döngölni bennünket, mert nemet mondunk a migrációra, az LMBTQ-ra, a háborúra.
Mert a kormány a magyarok érdekében cselekszik, hogy holnap is legyen Magyarország s annak szép jövője.
Még hogy Orbánnak lenne félnivalója a börtöntől? Emlékezhet rá a herényi lelkületű ember, hogy Orbán már volt Gyurcsány alatt ellenzékben, miután – sokak szerint – csalással nyert a baloldal 2002-ben. Kiforgatták a zsebeit, utána nyomozott a teljes államapparátus, és nem találtak semmit. Most sem találnának.
Csak jó Károlynak ilyeneket mondani, hátha besokall tőle a többség.
Érdemes tehát Herényinek mélyebbre bújni Gyurcsány hátsójában, az a meleg adhatja az árulóknak a legnagyobb védelmet.
A szerző szerkesztő