Körmenet vagy wellness

Hálásak lehetünk az égieknek mert a meteorológiai előrejelzés szerint idén nem veri el vihar a nemzeti ünnepünk fénypontját, az augusztus 20-i Duna-parti esti tűzijátékot. Covidjárvány miatt sem kell lefújni a rendezvényt, mint 2020-ban. Ám a hála mára az ünnep- és hétköznapokban egyaránt mindinkább kezd egy divatjamúlt, kikopófélben lévő érzéssé válni. Pedig az emberben kavargó emóciók között a lelki egyensúly fenntartásában fontos a szerepe. Az effajta pozitív érzet a szívet átmelegíti, a múltba az emlékek felidézése által képes örömet lehelni, a jelenben harmóniát teremteni, a jövőt illetően sok esetben életben tartja a reményt.

Manapság azonban a nyugati liberális fősodortól átvett yuccie életforma a trendi, amelyet a „nekünk minden eleve jár, ami jó, mert megérdemeljük” szemlélet az iránymutató. Ebbe az érzésvilágba nem fér bele a köreikben sziruposnak tartott hálaérzet, „hiszen amit sikerült elérnem, azt csakis magamnak köszönhetem”. (A yuccie – Young Urban Creative – a már elavult hipster és a yuppie korszerűsített egyvelege.) Nagy éntudatú, magabiztos, kreatív, jól kereső, elegáns, rongyrázó partikon otthonosan mozgó, sznobságra hajlamos, ambiciózus városi fiatalok tartoznak e társadalmi csoportba. Királynak, az élet császárának érzik magukat. Miközben észrevétlenül egyfajta érzelmi szakadék felé araszolnak.

A yuccie-k többsége aligha vesz részt a Szent István-napi körmeneten, a tűzijátékban gyönyörködés helyett is éppen talán valahol wellnessezik. A felemelő esti látványosság viszont az idén is milliós tömeget vonz, és a káprázatos közösségi élmény erősítheti a nemzeti összetartozás érzését is. Ebbe az érzéskörbe pedig a hála is beletartozik, amelynek értékére például már az ókori római filozófus, Cicero is felfigyelt. Ő fogalmazta meg: „A hála az összes többi erény szülője.” Közöttük tartják számon a zilált világunkban erősen fogytán lévő türelmet.

A türelem erényét a covidjárvány idején ránk kényszerített összezártság még inkább kikezdte. Több a válás, az orvosok szerint a korábban inkább megszeppent betegek követelőzővé váltak, a társasházak közös képviselői a lakók agresszivitására panaszkodnak, amitől közülük sokaknak felmorzsolódnak az idegei. Azonban a türelmet tekintve őseinkre sem lehetünk igazán büszkék. Például az 1848–49-es szabadságharc leverése után az augusztus 20-i nemzeti ünneplés sokáig be volt tiltva, 1860-ig kellett várni az újraengedélyezésre. A Szent István-napi ünnepség akkor a Városligetben tűzijátékkal végződött, csakhogy a beharangozott látványosság egy részének elmaradása miatt a csalódott tömeg elveszítve türelmét tombolni kezdett. Déd- és ükatyáink – akárcsak a mai futballhuligánok – törtek-zúztak, a „tűzművészek” felszerelését megtaposták. A szépnek indult ünnepnap botrányba fulladt.

Jó néhány mai politikus igazán hálás lehet, hogy nem az államalapító István király idején született, amikor a tulajdon szentsége megsértőivel szemben a törvény nem ismert türelmet, a bűnösnek levágták a karját. A hazaárulás pedig fővesztéssel járt. Az akkori törvények mába ültetése nyomán lenne a parlamentben némi fejetlenség.

A szerző újságíró