Sokakat meglepett, amikor a Soros György irányította Nyílt Társadalom Alapítványok bejelentette az általa támogatott magyar szervezeteknek, hogy lényegében megszünteti tevékenységét az Európai Unióban, és a világ más részeire helyezi át forrásait. A Szabad Európa egyenesen úgy fogalmazott, hogy az alapítvány teljesen kivonul a kontinensről.
No, körülbelül ennyire szabad a mai Európa, hiszen szó sincs kivonulásról, amit éppen a Gyuri bácsi trójai falovába, a CEU Budapesten maradt részlegébe rejtett Nyílt Társadalom Archívum igazgatója, Rév István ismert el, amikor úgy fogalmazott, hogy sem a CEU itteni szervezetét, sem az archívumot nem érinti a kivonulás. Lényegében ugyanezt mondta el az alapítvány egyik külföldi szóvivője, amikor arról beszélt, hogy szó sincs kivonulásról, éppen az új modellt dolgozzák ki, és az unióban csak „újrakalibrálják” a tevékenységüket.
Akkor fordítsuk le szépen magyarra, hogy mit is jelentenek ezek a kommunikációs ködbe rejtett kifejezések! Nem túl bonyolult, hiszen Gyuri bácsi nem túl tisztességes, kifejezetten gátlástalan, viszont hosszú élete során a játékszabályokhoz következetesen ragaszkodott: mindenkinek az ő elképzeléseit kell szolgálnia. A rendszere átültetése érdekében pedig addig járt az Európai Unió előkelőségeihez, amíg ők fel nem ismerték, mik is az érdekeik, amelyek történetesen éppen egybeesnek Soroséval.
Ha volt némi kétségünk a rendszer működése kapcsán, akkor azokat a Katar-gate és a nyomában kirobbant botrányok szétoszlathatták. Ne legyünk tévedésben, nem a megvesztegető távoli országok csalták kelepcébe az ártatlan européereket, ők csak azokkal a módszerekkel éltek, amelyeket tapasztaltak, amelyeket működőképesnek láttak. Úgy érezték, annyi tisztelet nekik is jár, mint a manipulációival világszerte válságokat kirobbantó, magát mégis filantrópnak neveztető „üzletembernek”. Azóta sem értik, hogyan váltak aljas megvesztegetővé, miközben példaképük egyre csak megdicsőül, már arra sincs szüksége, hogy további pénzeket öntsön szervezeteibe, azoknak az ellátmányáról maga az Európai Unió gondoskodik, és nem véletlenszerűen, hanem kőbe vésve, megfellebbezhetetlenül, hiszen az uniós költségvetés írja elő az NGO-k kiemelt támogatását. Csak 2021-ben összesen 2,3 milliárd eurót juttatott számukra az Európai Bizottság, ami a költségvetésének hat százalékát tette ki. Ahol ilyen nagyvonalú mecénás van, oda minek is öntse a pénzét Soros?
Némi kegydíjért, egyetemi kinevezésekért, a gyermekeik által elnyert ösztöndíjakért, szimpóziumokon történő előadásokért az Európai Bizottság potentátjai az adófizetők terhére átvállalták a Soros-szervezetek finanszírozását, feleslegessé téve a fáradtságos tőzsdei manipulációkkal megszerzett dollárok elpocsékolását. Lássuk be, Európába már felesleges pénzt pumpálni a globalistáknak, hiszen az unió nem győz rálicitálni a kéréseikre, kirekesztve mindent, ami a családra, a nemzetre, a kereszténységre emlékeztet. A Soros György által létrehozott pókháló olyannyira körbevette a legfontosabb európai szervezeteket, hogy már nincs mit behálózni. A meghatározó politikusokon keresztül a törvényhozás és a végrehajtás a kezükben van, és hogy vita se legyen ennek helyességéről, meghatározó bíróvá is csak az válhat, aki kellően érzékenyített.
Ez nem a jobb híján utódnak jelölt Soros Sanyika irányvonala, ez bizony a Gyuri bácsi által kijelölt út, és ő most fontosabbnak tartja a gazda ráncba szedését, mert Amerikában korántsem mennek ennyire simán az ügyek, a botladozó öregúr még képes az ellenség kezére játszani mindent, amit felépített.
Az új modell pedig az öreg kontinensen működik magától, Brüsszel gondoskodik majd a „Soros-árvákról”. Ők láthatóan nem aggódnak jövőjükért, mi se hullajtsunk könnyeket értük!
A szerző vezető szerkesztő