Lóvá tesz

„Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.” Az idézet Jókai Mórtól származik, és azt sugallja, hogy jól teszi az ember, ha nem embertársaira számít az életben, hanem a lóra, amelyik hű társa lesz, megtanítja figyelni, érezni, szeretni és szabadnak lenni. A lóvá tesz szólás eredete a boszorkányhiedelmekben keresendő, akik kiszemelt áldozatukat lóvá változtatva képesek voltak orgiáik helyszínére repülni. Ma a lóvá tevés egyre gyakoribb cselekvés Magyarhonban! Shakespeare komédiát írt Lóvá tett lovagok címmel. Az igéhez számos szinonima fűződik.

Így például: tréfát űz a másikkal, beugratja, becsapja, rászedi, felülteti, átejti, csőbe húzza, palira veszi, átveri, packázik vele, elbolondítja stb. Edgar Allan Poe úgy tartotta, hogy a lóvá tevés összetett tudomány, amelynek alkotóelemei a kicsinyesség, az érdektelenség, az állhatatosság, a leleményesség, az elszántság, a közöny, az eredetiség, az arcátlanság és a vigyorgás. Ha az alábbi két történetet olvassuk, választhatunk, hogy mely igék közelítik meg legjobban a lóvá tevés fogalmát.

A 19. század derekán, Tokaj-Hegyalján, egy nagyobb szőlőbirtokot árverésre bocsátottak. Két komoly pályázó volt: az egyik egy debreceni család, a másik egy sárospataki. Abban az időben még nem álltak a Tisza-hidak, s így a főút, egy kompon keresztül vezetett Debrecenből Sárospatakra. Az árverést egy szombati napon 12 órára tűzték ki Sárospatakon.

Néhány nappal előbb a sárospataki úr odament a komp kezelőjéhez, és megkérdezte: kell-e neki grátisz egy hordó jó tokaji aszú, mert olyan öröm érte, hogy kedveskedni szeretne valakinek. A komp kezelője tartotta szerencséjének, hogy ő lehet a megajándékozott, és örömmel elfogadta az ajánlatot. Mindjárt meg is kérdezte, hogy mikor mehet érte. A sárospataki úr közölte, hogy a következő szombaton 10 órára jöjjön el a pincébe, és ott megkapja az aszút. Ez az időpont egybeesett a komp üzemeltetésének idejével. Az ajándékozó azt tanácsolta, hogy a komp kezelője vigye át az úszótestet a sárospataki oldalra, és írja ki a debreceni oldalon, hogy „Rögtön jövök.” Így is történt. A debreceni vetélytárs közben lekéste az árverési időpontot, és a szőlőbirtok az ellenfelének jutott. Ahogy a szólás tartja: túljárt a debreceni eszén!

P. P. 1956-os menekült volt. A szupermarketekben jó minőségű vörösbort vásárolt, de átcímkézte valamennyit, majd extra minőségű borokként, többszörös áron adta el őket. Az ő „találmánya” volt, hogy halottak hozzátartozóinak is eladott bort a következő trükkel: a Neue Zürcher Zeitungban végigböngészte a gyászjelentéseket, és utánajárt, hogy a gazdag ügyfél milyen módon hunyt el. Lényeges kritérium volt, hogy halála előtt még aktív volt-e. Ha a körülmények megfeleltek, s a halál váratlanul, esetleg baleset miatt következett be, akkor barátunk akcióba lendült. Az elhunyt temetése után beállított a családhoz egy teherautónyi „értékes” borral. Megjegyzendő, hogy abban az időben a szóbeli megrendelések éppúgy elfogadottak voltak, mint az írásbeliek. P. P. közölte az utódokkal, hogy meghozta a „megrendelt” szállítmányt. Sajnálattal vette tudomásul a hírt, hogy a megrendelő hirtelen elhunyt, de örömmel konstatálta: az örökösök betartják a szóbeli szerződést, és átveszik a borokat. (Nem elhanyagolható, hogy teljes munkaidőben foglalkoztatott egy ügyvédet…)

Soren Kierkegaard dán filozófus szerint: „Két módon tehetnek bolonddá. Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot, a másik, hogy visszautasítod az igazságot.” A tanulság: a becsületesség a legjobb megoldás.

A szerző újságíró