Úgy hiszem, még csak most kezdődik igazán a számháború. Ami eddig zajlott, csupán olyasmi volt, mint a gyerekek vörös pecsenye játéka, de guruló forintok helyett jószerivel eddig csupán belesercintettek a snájdig főpolgármester tenyerébe. Mert hát a hidat, a világ talán egyik legkülönlegesebb sorsú hídját – bár külsőleg egy angliaira hajaz – felújították, átadták a boldog magyaroknak, ám sokadszor is kiderült, hogy nem mindenki használhatja. Nem bizony. Például a kormánypártiak legfeljebb külön engedéllyel, no meg jelentős készpénz, minimum hatmilliárd forint ellenében.
Mert lám, Navracsics Tibor uniós pénzekért és területfejlesztésért felelős miniszter – bár a Lánchíd felújításához nem igazán volt köze –, még a híd hivatalos átadása előtt pár órával, helyettese társaságában, egy tandembiciklin áttekert a kerékpárosok által amúgy hónapok óta használható világcsodán, aztán a neten ki is posztolta ezt. Na de kapott is érte. Balról, bal csapottat. Mert hát úgy látszik, az öreg jószág hányattatásai során baloldali lett, és számára a fideszesek talán még hídpénz fejében sem kívánatosak, még akkor sem, ha mondjuk velocipéden jelennének meg, mert ugye a nagy kerekű bringák ügyében eleddig nem történt hivatalos karácsonyi állásfoglalás.
Viszont balos portálok keményen Navracsicsék szemére vetik, hogy „a fideszes kormány tagjait eddig sem zavarta, hogy a hidat hivatalosan csak rendőr, mentő illetve tűzoltóautó használhatná a közösségi közlekedés járművein kívül: a Várba elköltöztetett Miniszterelnöki Hivatalból ugyanis erre vezet a legrövidebb út a parlamentbe... Arra viszont képtelenek, hogy a bukott Tarlós István korábbi főpolgármesterrel aláírt szerződés szerint az adóforintjainkból a Lánchíd felújítására szánt hatmilliárd forintunkat átutalják a fővárosnak.”
A Lánchíd két oldalán végigfutó járdák megnyíltak a gyalogosforgalom előtt. Rajtuk kívül a BKK járataival, taxival, kerékpárral, motorkerékpárral és a segédmotoros kerékpárral lehet közlekedni a hídon, az autósforgalom viszont nem térhet vissza. És még traktorral sem lehet ráhajtani, hiszen Demszky óta traktor „a lábát nem teheti be” a székes fővárosba.
Bár Karácsony Gergely főpolgármester az átadón elmondta, hogy a Lánchíd „az összetartozás, az egység szimbóluma”, ezért nem szabad, hogy a híd átadását „kisszerű politikai viták” árnyékolják be. Érdekes, a megifjodott híd mégis olybá tűnik föl, mintha éppen a széthúzás jelképe lenne. Talán a világ egyetlen hídja, amely nem összeköt, hanem sokkal inkább harcba hív. Röpködnek a milliárdok és a százalékok, hogy ettől kezdve, mint az itt a piros, hol a piros hazardírozás közben, csak az avatottak tudják követni a stramm matematikus főpolgármester és csapata mutatványát. Egyébként már Tarlós István főpolgármestersége idején eldöntött felújítás szükségességét illetően nem volt vita, s a felújítást a kormány 2020 októberében, dokumentumba foglaltan hatmilliárd forintos támogatásáról is biztosította. A főváros baloldali vezetése és a kormányoldal közti konszenzus egészen addig tartott, amíg a főpolgármester el nem kezdte pedzegetni a híd autóforgalom előli – első lépésben csak ideiglenes – elzárását. A fővárosi Fidesz–KDNP frakciója rögtön szerződésszegést kiáltott. A magyarul úgy látszik jobban tudó jobboldal értelmezése szerint ugyanis nem lehet lezárni az autósforgalom elől a hidat, csupán a felújítás idejére. A Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Karácsony Gergely aláírásával is ellátott dokumentum így fogalmaz: „a Lánchíd felújítását a Fővárosi Önkormányzat a híd lehető legrövidebb ideig tartó lezárása és a műszakilag lehetséges leggyorsabb ütemezés mellett valósítsa meg, továbbá fenntartja annak szükségességét, hogy a felújítással érintett közúti szakaszon a gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása ne haladja meg a 18 hónap időtartamot.”
Erre hivatkozva a kormány jelenleg is lebegteti a megígért hatmilliárdos támogatás kifizetését. Mégpedig teljes joggal. Az állam által megígért támogatás megszerzésének érdekében Budapest vezetése politikai eszközhöz nyúlt. Az első Budapesti Lakógyűlés néven lebonyolított véleménynyilvánító szavazáson ugyan a fővárosiak álláspontját kérték a híd jövőbeni forgalma ügyében, s a meglehetősen irányítottnak tűnő kérdés után a válaszadók 80 százaléka döntött úgy, hogy „továbbra is sűrűn és dugók nélkül járhassanak a buszok a Lánchídon”, és csak 19 százalékuk gondolta úgy, hogy álljon vissza a felújítás előtti forgalmi rend. Ám azt már nem reklámozták a lakógyűlés ízig-vérig demokrata kiírói, hogy a referendumon a főváros felnőtt lakosságának csak elenyésző hányada vett részt.
Az átadón erről a vérbő humorú főpolgármester azt mondta, hogy a Lánchíd mindig a haladás szimbóluma volt. „Ha vissza akartuk volna állítani az eredeti forgalmat, akkor ma is csak lovas kocsik járhatnának rajta. Az élet változik, és ezért az, hogy mit tekintünk haladásnak, fejlődésnek, mi a jövőbe vezető út, az ebben a korban más, mint Széchenyi idejében. Büszke vagyok arra, hogy vállaltuk azt a társadalmi párbeszédet, azt a vitát arról, hogy milyen legyen a Lánchíd forgalmi szerepe a jövőben.”
A BKK által végzett vizsgálat – egyesek szerint eleve eldöntött – eredményeire és e kvázi népszavazásra hivatkozva aztán Karácsony kihirdette a gépkocsik nélküli végleges forgalmi rendet. Ezzel a híd szerepét nem csupán a „szállj ki az autóból!" fővárosi elképzelésbe illesztette be, hanem abba a turisztikai koncepcióba is, amely a pesti Szent István-bazilikától a Lánchídon át egészen a Várkert Bazárig tételez természetes gyalogos közlekedési útvonalat. A BKK vezérigazgatója, Walter Katalin jószerivel diadalmasan jelentette: az útpálya megnyitása óta a tesztidőszakban az áthaladó kerékpárforgalom megduplázódott, miközben napi húszezerrel kevesebb autó halad át rajta. A gyalogosok pedig egy sokkal kevésbé zajos hídon kelhetnek át. Bravó. De ha a BKV járatai sem használhatnák, még nagyobb lenne mindkét oldalon a csend, hóban, esőben meg éjszakára pedig be kellene tolni-húzni – több párti összefogással – az alagútba, hiszen nagyobb lenne a némaság, s kevésbé kopna a burkolat. Legfeljebb azon lehet vita, hogy megelőzendő a lopást, le kell-e lakatolni. Persze, állami pénzből, bár a támogatási dokumentumban erről sem esik említés.
És hát a költségek. Mint arról a Mandiner két és fél évvel ezelőtt beszámolt, ötmilliárd forinttal drágábban újíthatta fel a hidat a Karácsony vezette önkormányzat, merthogy a közbeszerzés nyertese, az A-HÍD Zrt. nettó 18,8, bruttó 26,75 milliárd forintért végezhette a munkát – mindez Tarlós István főpolgármestersége idején 21,8 milliárdba került volna. A korábbi, jobboldali városvezetés egyébként nem csupán a híd rekonstrukciójával számolt, hanem a Széchenyi István téren található aluljáró felújításával is, amire plusz 13,5 milliárdot szántak. Ez azonban elmaradt, a jelenlegi, baloldali városvezető mégis megpróbálta a politikai felelősséget – csúsztatásokkal árnyalva – áthárítani elődjére. „Az elmúlt 9 év nem volt elég a Fidesznek a Lánchíd megújítására – most viszont megújítjuk” – írta 2020. december 17-én, közösségi oldalán Karácsony. „Az előző városvezetés által kiírt, majd általuk vissza is dobott közbeszerzésen mintegy 35 milliárdba került volna a híd megújulása, az ezzel összevethető legolcsóbb ajánlat a BKK által kiírt közbeszerzésen valamivel 27 milliárd alatt van.”
Vagyis a Karácsony által említett harmincötmilliárdos ajánlat a Széchenyi téri aluljáró felújításával is kalkulált – s ezt véletlenül kihagyta bejegyzéséből –, a korábbi tendert pedig nem Tarlósék dobták vissza, hanem Karácsonyék. Mert ugyan Tarlós 2019. szeptember 23-án beérkezett ajánlatok alapján árfelülvizsgálatot kezdeményezett, ám ez már Karácsony alatt zárult le. A Fővárosi Önkormányzat pedig úgy nyilváníttatta eredménytelennek a közbeszerzési eljárást, hogy a BKK ennek ellenkezőjét javasolta.
Ugye, hogy milyen fárasztó ez, a Karácsony kerékpáros hadtestének legújabb demagógiai fegyverekkel indított rohama? De kifújom kicsit magam, és rohanok, segítek a hidat az alagútba betolni. Ha aztán mégsem férne bele, az már tényleg nem a bölcs főpolgármester bűne.
A szerző újságíró