Karácsony Lánchíd-avatása, a gügyögők avatása. Piknikezés. Hozz magaddal plédet, mondja, milyen jó lesz a kőkemény aszfaltra letelepedni. Lesz fagyi, limonádé, perec. Mint a komcsik május elsejéén a sör és a virsli.
Ez zajlott tegnap este hattól éjfélig a hídon, ahol megünnepelték, hogy a Tarlós-tervekhez képest jóval drágábban felújítva a Lánchidat nem adták vissza az autósforgalomnak. Mehetnek a buszok, a taxik, a gyalogosok, a bicajosok, de ami a lényeg, az autók nem. Arany János Hídavatásában egymás után ugrottak a mélybe a nyomorult sorsúak. Most az ökölrázókon a sor. Karácsony úgy ünnepelt, hogy öklét rázatja a mintegy napi húszezer emberrel, akik átmennének ugyan a hídon, de csak nagy kerülő árán jutnak a túloldalra, a hatalmas dugókról, a füstokádó járművek „környezetzöldítéséről” nem is beszélve.
Karácsonynak nyilvánvalóan az az ünnep, ha hergeli saját választóit, a budapestieket. Képes az arcukba mondani, hogy az ő akaratukból zárják el az autók elől a Lánchidat. Beszédében azt mondta: „Büszke vagyok arra, hogy vállaltuk azt a vitát, hogy milyen legyen a Lánchíd szerepe a jövőben. Örülök, hogy a budapestiek igen nagy többsége tudott igent mondani, hogy a régi normák helyett a jövőbe vezető új normákat keressük. Azért, mert valamit megszoktunk, nem biztos, hogy az jó a jövőre nézve is.”
Elképesztő pofátlanság arra utalni, hogy a Budapesti Lakógyűlés nevetségesen manipulatív kérdései és bő 130 ezer résztvevő véleménye alapján, amikor még a 14 évesek is szavazhattak, arra a következtetésre jut, hogy a budapestiek akarata a Lánchíd kirekesztése az autóforgalomból. Mindezt úgy tudja belevágni a választóinak a képébe, mint azt a hazugságot, hogy fogalma sincs, honnan kapott 506 millió forintot a választási kampányára.
Kérem, itt a fővárosban mindenki hülye?
Tarlós István úgy vélte, a Lánchíd autómentesítésének kérdésében elfogadhatatlan a főváros „akaratos felelősséghárítása”. Szerinte „Marxi magasságokba” emeli a főváros indoklását, hogy a saját maguk, vagyis a BKK által készített szakvéleményre támaszkodva érvelnek.
Itt valóban Marx szelleme lebeg. Karácsony szerint az ökölrázás az összetartozás szimbóluma. Meg hogy az átkelő nem más, mint híd a haza és a haladás, Magyarország és a nagyvilág, ember és ember között.
Ez persze nagyon patetikus így, szépen is hangzik, de az autósok kirekesztésével a Lánchíd éppen hogy az ember és ember közötti kapcsolatot zárja le. Nem baj, nem ez az első eset, amikor Karácsony önmagának is ellentmond, hülyének nézve a választóit.
Apropó haladás. Ez is Marx szellemét idézi. A balosok hivatkoznak a szívesen a progresszióra. A haladás tartalma az, hogy a társadalom küzd az emberi lehetőségek egy-egy korlátja ellen, és bízik abban, hogy e küzdelem eredményei beépülnek a jövőbe.
Ezek szerint az autósközlekedés volna a lehetőségek korlátja? Aztán Karácsony nyomja tovább a kormány elleni uszítást: „A nagyszerű alkalmat ne árnyékolják be kisszerű politikai viták. A híd nemcsak a budapestieké. Ehhez várjuk a hozzájárulását a nemzet kormányának is.” Szerződés rögzíti: a kormány akkor fizet, ha átadják a hidat az autósoknak. Pont.
Karigeri: „A Lánchíd, amikor megépült, nem állította szembe a haza és a haladás ügyét. Megszületése óta a haladás szimbóluma volt.” Nagy szavak. Csak úgy dübörögnek a frázisok.
Miközben a liberális gőg rákényszeríti akaratát az emberekre, és a hozzá nem értés kikönyököl az ablakon.
Tarlóst idézem ismét: „Az autómentesítést olyan állapotra kalkulálják, mikor az összes többi budapesti Duna-híd működik. Viszont a Lánchíd után fel kell újítani a Petőfi, majd ezt követően az Árpád hidat. Vagyis ezeket egymást követően hosszú évekre le kell zárni. Akkor pedig a Lánchíd kapacitásának kiiktatása közlekedési káoszhoz vezet majd.”
Ennyi, kedves Olvasó. Lehetett menni piknikezni, perecet enni, fagyit nyalni és együtt gügyögni Karácsonnyal. Christopher Moore amerikai író szerint a gügyögés egyetemes nyelv. A szavak különböznek, de a jelentés és a hangzás ugyanaz.” Olyan csöppségekhez szólnak ezen a nyelven, akik még nem értenek semmit a világból.
Ilyennek gondol minket Karigeri.
A szerző szerkesztő