Sebes György úgy gondolta, hogy neki jobban kell tudnia, mi a külügyminiszter feladata, mint magának Szijjártó Péternek. A Hírklikkben jegyzett írásában amellett érvelt, mennyivel jobb lenne, ha Szijjártó előadásában nem a magyarok, hanem Brüsszel pártján állna. Jó, mi?
Seres persze nem akárki. Öt éve Fejtő Ferenc-díjjal tüntették ki. Ami akár pozitívum is lehetne, ha nem nézzük meg közelebbről, mit is képviselt szellemisége. Fejtő Magyarországon megjelenő publicisztikáinak alaptétele volt, hogy a szocialista–szabad demokrata koalíciót a magyar hagyomány örökösének tartotta.
Lehet-e ezek után csodálni, hogy Seres, a baloldal szekerét tolva, a brüsszeliták érdekeit részesíti előnyben a magyarokéval szemben, amelyet Szijjártó képvisel. Az MSZP ugye ma is a szocik, a Demokratikus Koalíció pedig a Szabad Demokraták Szövetségének ideológiai örököse. Hát naná, hogy nehezményezi Seres, ha valaki tényleg a magyarok érdekeit képviseli, nem azokét, akik valójában a magyarok ellenségei, csak folyamatosan barátnak sminkelik magukat.
Így valószínűleg nagyot csuklott, amikor Szijjártó megnevezte a valóságot: „Brüsszelnek küldetésévé vált a kereszténydemokrata, patrióta magyar kormány megbuktatása” (...) Azért vagyunk nekik kényelmetlenek, mert homlokegyenest ellenkező politikát folytatunk, mint ami szerintük az egyetlen helyes, létező, elfogadható, tolerálható politikai irányvonal”. Hozzátéve, hogy ráadásul ez „a különállás sikeres is.” És akkor jön Seres, aki igazi „magyarbaráthoz” méltóan kiemeli, valóban az, „ha nem számítjuk ide a páriaszerepet”, amin ugye a kaszton, a körön kívül állót kell érteni. Magyarán, ha más országok különbözőt mondanak, mint a magyarok, akkor oda kell állni, hátat fordítva a választónak, nehogy páriák legyünk.
Azzal is támad, hogy állandó bírálatok érik Magyarországot, amiért nem teljesíti a jogállamiság terén vállalt ígéreteit, illetve, hogy mindezek következtében nem érkeznek az uniós források.
Erre nem lehet egyértelműbb megfogalmazást adni, mint Szijjártó tette, hogy Brüsszelnek küldetésévé vált a magyar kormány megbuktatása. Azt ugyanis Gyurcsánytól tudjuk, hogy a jogállamisággal való vádaskodás nem más, mint ideológiai, politikai lózung, jogi köntösbe öltöztetve. Azt is a Böszme hozta a világ tudomására, hogy a DK európai parlamenti képviselői ezerrel dolgoznak azon, hogy Magyarország ne kapja meg az uniós forrásokat. Remélve, ezzel is hozzájárulnak, hogy Brüsszel megbuktassa a magyar kormányt.
Seres persze egy kukkot sem szól arról, hogy miért tekintenek páriaként ránk. Hallgat a migrációról, az LMBTQ-lobbiról, a háborúról. Hallgat a magyar békepártiságról, amely az egyetlen elfogatható álláspont abban az értelmetlen háborúban, amelyben eddig alsó hangon 300, mások szerint 800 ezernél több ember lelte halálát.
Erre mondja Szijjártó: „Európában egyedül a magyarok állnak ki a béke szükségessége mellett”. A Fejtő-díjas Seres pedig ezen gúnyolódik, ráadásul a tűzszünet igenlése helyett számára fontosabb a bűnbak keresése. Fontosabb, mint az emberek élete.
Seres továbbá előhozza a budapesti nagykövetek tekintélyes csoportjának levelét, amelyben a magyar kormány szemére vetették a demokrácia hiányát. Szijjártó előadásában erre úgy reagált, hogy tilos „beledumálni” a fogadó állam belpolitikájába, kommentálni politikusi megnyilvánulásokat. Szijjártó kimondta: „ha nekem egy nagykövetem a másik országban folyamatosan beleokoskodna belpolitikai ügyekbe, én azonnal hazahívnám, mert nem az a dolga, és tiszteletlenség a másik országgal szemben”.
Amiben persze tökéletesen igaza is van, mondja, Seres, csak elfelejtette megemlíteni, a nagykövetek nehogy példát vegyenek a magyar miniszterelnökről, aki szerinte rendszeresen „beleokoskodik” az unió ügyeibe.
A dolog itt is úgy képtelenség ahogy van. Seres újból szándékosan ferdít. Úgy tesz, mintha egy nagykövet a fogadó országban egy szinten lenne azzal a kormányfővel, aki egy uniós tagállam vezetője. Aki nem végrehajt, hanem része a szövetségnek, és alakítja a politikáját.
A lényeg: ha baloldal, akkor ferdítés. Ezt nem szabad elfelejteni a jövő évi választásokon sem.
A szerző szerkesztő