A távozótanárok

A vakáció kellős közepén is szinten tartó cikkekkel emlékeznek meg liberálisék nagy találmányukról, az ínséges tanársorsokat bemutató hecckampányról. Nyáron, ugyebár, frontembereik, akik frontasszonyok, de leginkább bányarémek, néhány halvány nyilatkozattal tudnak csak akciózni. Diákjaik, akik olyan szorgalmasan jártak tüntikézni, most inkább bulikáznak. Ott van ebben a forró, diktatórikus, kirekesztő és elviselhetetlen magyar nyárban az a sok-sok félhülye előadóművész, akik teljesen elhülyített közönségüknek szabadon beleröföghetik az arcukba: hogy itten nincsen szólásszabadság. A trágár gimnazisták a trágár műsorokat végigtáncolva igazán otthon érezhetik magukat, a megszokott kis tüntetések hangulatát élhetik meg újra és újra.

Az utcákon mindenesetre mostanában nincsen tömegmegmozdulás. Még az a néhány tucat hivatásos tiltakozó is inkább strandol, mint idióta rigmusokat skandál a forró aszfalton. Minden és mindenki belefonnyadt a hőségbe. Amúgy ez így van rendjén, nyáron nyár van, télen meg tél. A magyar közoktatás pedig sikerrel túllépett a mindig hangos kisebbség rikácsolásán. A liberális utcai hősök átmenetileg eltűntek. A műforradalmároknak is jár a szabadság. Mármint az a néhány hét, amit civil pihenésre, kikapcsolódásra fordítanak.

A vakáció kellős közepén azonban néhány balhős tovább pörgeti sajátos imamalmát. Bejelentik például, hogy június elseje, azaz nagyjából a tanév vége óta négyszázötvenöt pedagógus szüntette meg a jogviszonyát lemondással vagy közös megegyezéssel az állami iskolákban. Heló, mondják azok, akik ebben a nagy kánikulában is olvassák a Népszavát, heló, mennyit tetszettek mondani? A százezernél több tanár közül alig félszáz ment el az iskolákból? Aztán hova? Esetleg másik oktatási intézménybe? Mert akkor már még ez az igen csekély létszám sem jelent valami borzasztó pályaelhagyási mutatót.

A nagy találmányok közé sorolhatjuk az egyik Soros-fórum távozótanár-számlálóját is. Ez úgy működik, hogy az eddigi munkáját otthagyó távozótanár valamilyen úton-módon értesíti a szerkesztőséget erről a lépéséről, gondosan megbeszélik, hogy teljes névvel, munkahelyének megnevezésével vagy anonim formában óhajt-e szerepelni a számláló táblázatában. Ha ez utóbbi következik be, furcsa sorokat olvashatunk: A. B. angol szakos egy budapesti iskolából. Nahát, ez aztán a bátor szólás- és véleményszabadság melletti kiállás.

A távozótanárok leginkább, írják a ballapok, a pedagógus életpálya új kereteit meghatározó törvény miatt lépnek le. Korábban ötezer érintett jelezte szándékát, mi szerint, ha ez bekövetkezik, felmondanak. Na most, ez egyelőre elmaradt, tudjuk meg a lapokból. Ennek indoka, írják, hogy a tanárok kivárnák a szeptember végét, amíg hivatalosan nyilatkozniuk kell arról, hogy mennek-e vagy maradnak. Ha most válnának távozótanárrá, elesnének a végkielégítéstől, magyarázzák az oktatástudományi szakemberek. Azért ez az eddig a leginkább tüntetésszervezéssel foglalkozó szakszervezeti pedagógusvezérek részéről rendkívül sértő állítás. Azt gondolják, hogy egy-két hónapi fizetésért, számításból taktikáznak kollégáik?

A magyar közoktatás jövőjét látványosan féltő, ám azt nagy erőkkel köpködő távozótanároknak nem számítanak a tények és a számok. A négyszázötvenöt elmenő mellett ott áll a munkára jelentkező ezerhétszáz pedagógus. Azzal meg nem tudni, mit kezdenek, hogy tanárképző szakokra a tavalyinál hatvanhét százalékkal több, tízezer-ötszáztizennégy fiatal jelentkezett.

A szerző író