Wendy Dalrymple neve, azt hiszem, csak az igazán elkötelezett magyarországi anglikán hívők előtt lehet ismert, vagy nekik sem, de az bizonyos, hogy a nagy tekintélyű Canterbury Katedrális egyik új szolgálattevőjét tisztelhetjük benne. Tanulságos történet az övé, ahogy Hodász Andrásé is, hiszen nem vége van egy történetnek, most kezdődik csak igazán a tánc Magyarországon. Soha nem látott, brutális támadás indul a hagyomány, a bibliai értékek és a történelmi egyházak ellen. Szélesre tárják a pokol kapuit!
Ez a derék, negyvenhét esztendős hölgy a maga szabta, pontosabban varratta testi külsejével kivívta a nagyon tekintélyes „VANITY FAIR” azaz a Hiúság vására címre hallgató életmódmagazin aktuális címlaplányának státuszát. Nem semmi! Fehér papi nyakpántos slimfit fekete pólócskában pózol „tisztelendősége” a gyönyörű Canterbury Katedrális üvegablakai előtt, mind a két karján hatalmas tetoválásokkal. És másutt is, de mivel nem a Playboy magazinban mutatkozik, maradjunk meg a meztelen karokon levő valóságnál és a papi pólónál. Mindig van lejjebb, ha a hagyományra fittyet lehet hányni. Ma pedig mi sem természetesebb annál, hogy mindent megkérdőjelezünk. Az egyház-liberalizáció elmúlt ötszáz éve erről szólt, protestáltak ez ellen, az ellen, megpróbálták megreformálni előbb ezt, aztán azt. Sikerült. Hogy kerül a csizma az asztalra, miként kapcsolódik ehhez az egykori András atya?
Egy bizonyos. Hodász András a világ ezerkilencszázkilencven éve fennálló, minden történelmi vihart túlélt egyházának, a katolikusnak lett papja. Annak az egyháznak, mely maradt az, ami volt. Esendő, bűnös emberek vezette közösség, mely fordult bárhogy is a világ kereke, a jézusi tanításhoz, az evangéliumi értékekhez, a hagyományaihoz kötődött és törekedett a jóra. A papság itt egy szentség a hétből, férfiak vehetik fel, akik egészségesek testben és lélekben. A kevésbé hívők által gyakrabban használ a „hétszentségit” káromkodásból ismerheti a nem hívő ezt a fogalmat. A hét szentség szájravétele nekünk hitfoglalat, a káromkodónak semmi. Mi, katolikusok azért tartjuk ezt káromkodásnak, mert hitünk tanítása szerint ezt a hetet – köztük a papságot is – Jézus alapította, tehát isteni eredetű, ezért tiszteljük. A magyarok által oly nagyon kedvelt két pápa, II. János Pál és XVI. Benedek vette a fáradtságot és a „Katolikus Egyház Katekizmusa” címmel ezt a csaknem kétezer éves tanítást foglalta össze sok száz oldalon. Ebben hittanilag és történetileg – a hit Krisztusa és a történelem Jézusa – mindent igyekeztek közérthető formában elmondani. Mindez a könyv is és maga a tény, hogy egyházunk e szentségek foglalatában áll fenn, nagy felelősséget ró minden tagjára, különösen a papokra, akik Jézus örökösei a tanításban és a többi szentség kiszolgáltatásában. Hodász András a papságból való kilépésével szentségtörést követett el, homoszexualitásával újabb bűnt, amit azzal tetéz, hogy még ezt hirdeti is, számos embert megbotránkoztat, hitében megrendít, sajnos a bűnben megátalkodott. Hogyan juthat el valaki ide? Hogyan ránthat magával ezrével fiatalokat? Hogyan lehet valaki tetkós papnő Angliában?
Ha jó Veres Géza ferences atya esztergomi ferenceseknél tartott földrajzóráin Hodász András és nőként képzeletben Wendy Dalrymple is ott lett volna velem és negyven osztálytársammal, akkor a kommunisták által megkínzott öreg pap élettanítását hallhatta volna. Többször is. Rövid útmutatás, de csak erős idegzetűeknek ajánlom! „Ma nem csinálod meg a leckét, holnap az oltár mögé vizelsz, holnapután megölöd az anyádat!” – szólt különös hangján, mert a brutális verések után, a szenvedés hangszálréseken átpréselődő különös sivító-síró hangja lett a sajátja. Hogyan is alakult a kereszténység története a lazításokkal, a leckeelhagyással? Először hajdanán jött a vágy. Királynak, hogy váljon, szerzetesnek, hogy nősüljön. Meglett minden, Morus Tamás pedig vértanú lett, az igazmondás és a rendíthetetlenség szentje. Aztán jött a vágy. Ha nem sikerült a nász a papnak, kereshessen másik papnét. És így lett. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. A pap is ember. Vagy mégsem? Szóval a papok elválhattak, elválhatnak. Aztán bizony az emancipáció korai harcosai protestáltak. Ők is szeretnének papok lenni, pontosabban papnők. Lett nagy felfordulás. Rövid ideig. Mert ez a protestálás is célba ért. Egészséges férfiak, egészséges nők, akik mind-mind papok lettek, nősültek vagy férjhez mentek, hűségesek maradtak vagy elváltak. Egyszer csak valami kódhiba történt. Volt olyan pap, aki inkább férjhez kívánt menni, majd a végén olyan hölgypap, aki nősülni akart. Lett nagy felfordulás. Rövid ideig. Mert ez is meglett. Innen már tényleg egy kőhajításnyira volt, hogy a püspökök is lehessenek nők, majd a püspök urak – ha kódhiba van – az anglikán egyházban homoszexuálisok, s ha ez már így van a püspöknők ugyanabban a protestáns közösségben leszbikusok. Ugye sejthető, hogy pár lépésre van a (pedofília nem éppen halványnak mondható lehetőségét is magában hordozó) azonos nemű párocskák gyerek örökbefogadása, melynek épp egy remek leszbikus keresztény püspöknő lehetne a zászlóvivője. Ehhez még jön a – szakértők egybehangzó véleménye alapján – mentális zavarokat tükröző tetoválási hullám, és lassan meg is érkezünk Szodomába és Gomorrába. Egy ország egy patkószeg miatt veszhet el, a lélek pedig mindig egy-egy kicsi engedmény nyomán. Először csak a házi lecke nem készül el. Aztán a Szentlecke nem olvasódik el, aztán csak az imádság marad el, aztán a hiúság vásárán marad valaki kicsit hosszabban, mint egy Momentum, aztán ott ragad a mikroblogok világában, a simogató dicséretek világában, aztán, aztán… Tudjuk Hodász András történetének a végét.
Pontosabban most kezdődik a történet itt Magyarországon. Körülbelül húsz év késéssel az Egyesült Államok, majd tíz év késéssel Németország után jön majd itt csőstül minden. A Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Tanácsának elnöke Hodász András ügyén vérszemet kapó Rita, a szemléle(k)tformáló hivatással bíró István és a többiek, napfényre lépő megbillentek, jönnek-jönnek egymás után, akiknek nem fontos a napi lecke, minden rendíthetetlen dolog ellen protestálnak, reformálni akarnak szakadatlanul, megmondani, átszabni, kidobni, behozni. Hozzák a rontás szellemét, magyarázzák a napi feladat, az állapotbeli kötelesség fontosságának nem fontosságát. Igazán csak most kezdődik a tánc. Most kell a normális keresztény közösségeknek szorosra zárni. Igen, ha tetszik, ha nem, most kell felsorakozni minden kereszténynek Ferenc pápa mögé, majd utódja mögé, mert Európa és a világ legrégibb lelki „vállalkozásának” ügyvezetői, akik – ahogy elődeik is – elég erősek, hogy a csaknem kétezer éves alapszabályon ne változtassanak. Rod Dreher, immáron Magyarországon is kedvelt ortodox katolikus, nagycsaládos bölcselkedő könyvében a világnak újra Szent Benedek regulájának mindennapokra vetíthető követését javasolja. Mindezt a normális keresztényeket, katolikusokat katakombákba kényszerítő Egyesült Államokból, a szabadság hazájából teszi.
A hiúság vásárán születhetnek hívő emberekből könnyedén pogány hedonisták. Szent Benedek útján, az imádság (ora) és a napi feladat (labora) elvégzésének csendes tanúságtevője lehet bárki. A napokban sok száz magyar fiatal, sok, a tanítást követő pap a boszniai kis faluba, Medjugorjéba érkezett egy fesztiválra. A neve Mladifest. Egyszerűen Ifjúsági Fesztivál. Nem a bárokat és a tetoválószalonokat keresik fel, nem herkáznak, szipkáznak, szürcsölnek. A két szent hegyre vezető nehéz köves utat választják, imádkoznak, Rózsafüzért mondanak, misére mennek, összekapaszkodnak, vidámak, felszabadultak, kedvesek, kötelékeiktől megszabadultak. Csendes papi szolgálat is van itt, nem mikroblog formában, gyóntatás, lelki vezetés. Nem kell itt sem pszichiáter, sem pszichológus, sem antidepresszáns. Ezek a fiatalok lesznek azok, akik a nyár derekát, a legjobb időt szánták lelkük legmélyének, nos ők lesznek azok, akik az egyházat, a lelkileg romba dőlő kontinenst, Európát tartani fogják. Na és papjaink, akik a kiugrás helyett a beugrást választották. Beugrottak a Medjugoréba tartó buszba. Többen innen az irányt Portugáliába veszik, ahol – ha egészsége engedi – Ferenc pápával kezdődik a Katolikus Világifjúsági Találkozó. Őszentsége elutazik az ottani Mária-jelenések helyére, Fatimába, s találkozik a jövő gyermekeivel. Ott lesz ám hadd el hadd. A sok fiatal csukogatja vissza szépen a pokol kapuit, az öreg pápa pedig mosolyogva áldást oszt, mert ismeri a krisztusi tanítást egyházára: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”
A szerző teológus