Demarsot kapott Orbán Viktor a román külügytől, amikor Tusványosra tartott beszédet mondani. Ebben megmondták neki, mit szabad és mit nem szabad, mit ajánlatos, mit tanácsos mondania. Az egésznek volt egy mélységesen udvariatlan, a magas diplomáciában meglehetősen szokatlan jellege.
Bár hivatalosan a román külügy szóban juttatta el Orbán Viktorhoz az óhajait, mégis inkább – „ha jól értem, akkor inkább az elnök hatalmi ágához tartozik” – vagyis Klaus Johannis tartotta fontosnak, hogy megtegye ezt a lépést. Azért nehéz a román kormányfő szándékára következtetni belőle, mert Tusványos előtt Marcel Ciolacu Bukarestben fogadta Orbán Viktort. Munkaebéden kötetlenül beszélgettek kétoldalú és európai ügyekről. Majd a magyar kormányfő köszönőlevelében azt írta: „Szeretném megköszönni, hogy Bukarestben fogadott. Köszönöm Önnek és a román hatóságoknak, hogy a tusnádfürdői szabadegyetem biztonságát megteremtették, és a mai beszédem békés és zavartalan lebonyolítását lehetővé tették”.
Azt gondolom, ez érezhetően más stílus, mint amit a román külügy a magyar nagykövet bekéretése után használt. A minisztérium ugyanis meglepetését fejezte ki, hogy Magyarország miniszterelnöke beszédében a nyilvánosság előtt részletezte a tárca felhívását. „Az ebből az alkalomból tett, nem helyénvaló nyilvános kijelentések nincsenek összhangban a román fél által következetesen szorgalmazott célkitűzéssel, hogy a felek az építő jellegű, pragmatikus, jószomszédi viszonyt, a két állam együttműködését ösztönözzék."
A nemzetközi illendőségről és az egyoldalú tartalomról valamit a román elnök környezetében is érezhettek, valószínűleg azért nem foglalták írásba a szándékukat, hogy ne maradjon nyoma.
Orbán Viktort azonban nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen diplomáciai körökben barátságtalan fellépésre ne tudjon barátságosan és udvariasan válaszolni. Hogy mindenki tisztában legyen vele, helyes-e a bőgés, oroszlán vagy nem annyira.
A demarsban egyebek mellett azt tanácsolták, hogy ne beszéljünk arról, ami román érzékenységet sérthet. Például: nemzeti szimbólumokról. Orbán Viktor erre úgy reagált: „Jó, szerintem ebben megállapodhatunk: erről nem beszélek, de üdvözlöm a magyar és székely zászlóval érkezett barátainkat!” Kérték továbbá ezt is: hogy ne beszéljünk a kollektív kisebbségi jogokról. A miniszterelnök: „Jó, erről sem beszélek, csak megállapítom, hogy ezek léteznek, és megilletik az itt élő magyarokat.” Azt is írták: ne beszéljünk nem létező, romániai közigazgatási területi egységekről. A kormányfő, mint mondta elgondolkodott, mire gondolhattak. „Azt hiszem, hogy Erdélyre és Székelyföldre. De mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének.”
Azt kérték továbbá, hogy van, amiről beszélhetünk, de ne tüntessük fel rossz színben. Ilyenek például a nyugati értékek. A kormányfő reakciója: „a nyugati értékek három dolgot jelentenek: migrációt, LMBTQ-t meg háborút. Kedves Román Barátaim, ezeket nem kell rossz színben föltüntetni, rossz színben tűnnek fel ezek maguktól is.”
Érdemes ugyanakkor megnézni, hogy fogadjuk mi a román elnököt, ha eljön Magyarországra előadást tartani. Orbán: „Először is azt ajánljuk, hogy nem fogjuk neki megszabni, hogy miről és mit mondhat. Azt is ajánljuk még a román testvéreknek, hogy vegyék figyelembe, hogy a jelenlegi legnagyobb román nemzeti ambíciót, a schengeni tagságot Magyarország teljes mellszélességgel támogatja, és fölhívjuk a figyelmüket, hogy 2024. július 1-jétől az Európai Unióban magyar elnökség lesz, és a programunk kiemelt célja elérni Románia schengeni tagságát. Addig is annyit mondhatunk, hogy új miniszterelnöke van Romániának, az Isten éltesse! Új miniszterelnök: új esély. Hátha kijön ebből valami, ami mindkettőnknek jó. Mióta miniszterelnök vagyok, ő a huszadik román kollégám. Hátha huszadszorra sikerül.”
Buffon szerint a stílus maga az ember. Tegyük hozzá: még a diplomáciában is. Orbán megmutatta, mi ehhez tartjuk magunkat.
A szerző szerkesztő