Nyomasztó klímakérdés

„Uram! Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk, / Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe, / Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod, / Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt. /Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy / Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre, / Leromboljuk velük, mit mások építettek, / És végül ellenünk forduljanak. / Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk, / Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid, / Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen / A jólét, boldogság és a harmónia.” (Szentgyörgyi Albert: Psalmus Humanus – Ötödik ima, a Föld, 1964; Beney Zsuzsa fordítása).

Az idei Tusványoson – amelynek mottója „a béke ideje” – a Nobel-díjas magyar tudós (a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja) fent idézett versével illusztráltam azt a tanulmányt (Szarka L., Csernai L., Bérczi I., Bársony I., Greschik Gy., Biró T., Kádár Gy., Mezey P., Szabó Cs., 2023, Mennyi? Mi mennyi?, PBK Fórum), amely előadásom alapjául szolgált.

Korunkban a sok évtizeddel ezelőtti helyzethez képest új fejlemény az, hogy nem csak háborúval lehet hatékonyan rombolni, hanem a féltudás önkéntelen, netán tudatos felmagasztalásával is. Az előadásban arra a kérdéskörre koncentrálok, amelyek a Professzorok Batthyány Köre (PBK) energia-munkacsoport tanulmányában kevésbé vannak kifejtve. Arra, hogy véleményem szerint az energia terén a tisztánlátás legfőbb akadálya éppen az a sok-sok hamisság, amit a klímaváltozásról elhitettek.

A tanulmány. A tanulmányban rámutattunk arra nem eléggé közismert tényre, hogy civilizációnk létalapja az energia, és hogy energiaforrásaink (az úgynevezett primer, azaz elsődleges energiahordozók) kivétel nélkül természeti energiák átalakításából származnak. Azokat az energiafajtákat tartjuk a legelőnyösebbnek, amelyeknek a legmagasabb az energiamegtérülési mutatója (a pénzmegtérülési mutató mintájára definiálható Energy Return On Investment, EROI): atom, víz, szénhidrogének, szén. A jelenlegi háborús helyzetben létfontosságú jelentősége van a hazai természeti energiafajtáknak, illetve erőműveknek. Az úgynevezett megújulóknak elsősorban a helyi felhasználását javasoljuk. A PBK energia-munkacsoport összességében tehát egy stabil, megbízható energiarendszer fenntartását és fejlesztését szorgalmazza. Ennek érdekében ma még újabb szén- és szénhidrogén-erőműveket kellene létesíteni, hogy nagyjából egy emberi generáció múlva szinte teljes egészében rá lehessen térni a stabil villamos energiát nyújtó atomenergiára.

A PBK energia-munkacsoport szerint a zöld átállásnak nevezett energiapolitika (zöldpolitika) 1. kitűzött céljai kirakatcélok, amelyek megvalósíthatatlanok, 2. erőltetése olyannyira energia- és nyersanyagigényes, ami a természet fokozott kirablását jelenti, 3. kifejezetten kárára van az embereknek.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a világban, ahol van biztonságos energiaellátás, egyre többen emelkednek ki a mélyszegénységből. A zöld átállás éppen ezt a folyamatot: többek között Afrika felemelését fordítaná az ellenkezőjére, és indukálna még nagyobb migrációt. XVI. Benedek pápa legfontosabb környezeti problémaként nem véletlenül jelentette ki 2009-es Caritas in Veritate enciklikájában, hogy „A szegény országok fejlődésében jelentős akadálynak bizonyul a nem megújuló energiaforrások felvásárlása egyes államok, befolyásos csoportok és vállalkozások által.”

A zöld átállás hirdetőik az úgynevezett „egzisztenciális fenyegetést jelentő éghajlatváltozás” miatt, illetve „a környezetkárosítás leküzdése” érdekében tartják elkerülhetetlennek.

Környezetkárosítás. A környezetkárosítás kérdésében le kell szögezni, hogy Szentgyörgyi Alberttel és sok milliárd emberrel együtt mi is azt valljuk, hogy az ember igenis teheti szebbé a természetet. Környezetkárosítás persze van, és ennek elsődleges oka a mértéktelenség. Mértéktelenséggel a leghatalmasabb gazdagság is elherdálható. A környezetkárosítás összességében tehát egy valós problémakör, amivel foglalkozni kell. Legyünk azonban körültekintők! Vegyük észre, hogy a környezet fogalma elválaszthatatlan az emberi értékrendtől. Szentgyörgyi sorait összevetve a mai divatos nézetekkel, talán többen ráébrednek arra, hogy az ember-természet kérdéskörben ma egy tetszetősen becsomagolt, de valójában emberellenes szemlélet uralja a világot.

Éghajlatváltozás. A zöldpolitika első számú hivatkozási alapja az „egzisztenciális fenyegetést jelentő éghajlatváltozás”. Ezzel – úgy tűnik – a vezető konzervatív értelmiség jelentős része is egyetért. Én viszont azt tapasztaltam, hogy számosan nincsenek tisztában olyan alapfogalmakkal sem, mint például „éghajlatváltozás”. Nem véletlen, hogy a PBK-tanulmányban e kérdéskörről mindössze annyit írtunk, hogy „az állítólagos klímavészhelyzettel való indoklás sántít”.

Geofizikusként azt szeretném hangsúlyozni, hogy az éghajlat a természet játékszere, változása: örök. A Nap-Föld-kozmosz rendszerben, az úgynevezett földrendszerben ugyanis a legkülönfélébb tér- és időbeli léptékű változások és váltakozások zajlanak. A Földhöz képest almahéj-vékonyságú légkörben sincs ez másképp. A legelemibb tényezők, amit egy valósághű klímamodellnek alapulnia kellene, a következők: 1. a Nap a Földet egyenlőtlenül süti, 2. a Föld forog (és forgástengelyének szögsebességvektora, így a forgásidő is folyton változik: a hetvenes évektől lényegében rövidül); 3 a földrendszert kívülről (a napműködésből és a galaktikus sugárzásból eredően), és belülről (a földmagból és a földköpenyből kiindulva) különféle behatások érik (a tenger alatti vulkanizmus terén egymást érik a meglepetések); 3. a földfelszínt H₂O (víz, jég, pára, felhőzet) borítja, ami lokális, regionális és globális léptékben is hatékonyan képes mérsékelni a szélsőséges felmelegedések és lehűlések hatását. A múlt éghajlatváltozásainak geológiai vizsgálata, a ma is végbemenő Nap-Föld fizikai folyamatok tanulmányozása nagyfokú alázatosságra int.

Az éghajlatváltozás (klímaváltozás) fogalom alatt a Meteorológiai Világszövetség (WMO) az időjárási paraméterek harminc éves átlagának megváltozását érti, a változás okától függetlenül. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC, 1992) definíciója szerint azonban kizárólag az ember légkörösszetételt változtató tevékenysége okoz éghajlatváltozást. Az UNFCCC (az 1995. évi LXXXII. törvény) a klímaváltozás definíciójából kizárta a természetet, a klímarendszer fogalmából pedig a Napot.

IPCC. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) feladata „az antropogén éghajlatváltozás tudományos alapjainak” igazolása. Ők az éghajlatváltozás fogalmát kettős értelemben használják. Az éghajlatváltozás fizikáját összegző munkacsoport (WG1, az egyetlen érdemi IPCC munkacsoport) jelentése elsősorban a WMO-definíciót követi, a döntéshozókhoz eljutó összefoglalók azonban már az UNFCCC-t. Az elvárásoknak szögesen ellentmondó tudományos eredményeket persze már a munkacsoporti jelentésekbe sem veszik be, azért azt el kell ismerni, hogy az ideológiai elkötelezettséget leszámítva a WG1 munkacsoporti jelentések tisztességre törekvően vannak megírva. A részletes (több ezer oldalas) WG1-jelentés sűrűjében például a hivatalos nézetnek ellentmondó megállapítások is találhatók. A külvilágnak szóló összefoglalókat viszont politikusok bevonásával írják, és ahogyan a WG3 magyar alelnöke is elismerte, „emiatt nem ugyanaz az IPCC-jelentés eredménye, mint ami a tudományos műhelyekből kikerül”.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Hatodik Értékelő Jelentéséről (az IPCC AR6-ról) a nemzetközi Klímaintelligencia Alapítvány (Climate Intelligence Foundation, Clintel) 180 oldalas szakmai kritikát írt. Feltárta az IPCC jelentéskészítési folyamatának visszásságait, és bebizonyította, hogy az IPCC összefoglalójának megállapításai (a „konszenzusként” előadott, de valójában kierőszakolt állítások) hamisak: 1. a jelenlegi klímaváltozás semmilyen vonatkozásban nem példátlan, 2. nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a jelenlegi klímaváltozást az ember okozta volna. A Clintel nyílt leveleket intézett az IPCC elnökéhez, valamint az ENSZ főtitkárához és más világvezetőkhöz, amiket elhallgatnak. „A kétkedőket diszkriminálják, a kérdezést illegitimnek tekintik.” (Az idézett mondat másról szól, de éppenséggel akár a klímáról is írhatta volna Schmidt Mária.)

Sokat mondó fejlemények. A 2019. szeptember végi ENSZ-klímacsúcson kinyilvánították az úgynevezett klímavészhelyzetet. Rá egy hónapra Vuhanban megjelent a koronavírus, majd kitört a világjárvány. 2020 júniusában már ki is jött a nyomdából a Világgazdasági Fórum (WEF) vezetőjének COVID-19: The Great Reset („Koronavírus-betegség 2019: A Nagy Újrakezdés”) című könyve. Ez volt az első átfogó dokumentum, ami meghirdette a teljes zöld átállást, első számú indokként a klímaváltozást megnevezve. 2021-ben az EU előjött azzal, hogy 2030-ig a nettó üvegházgáz-kibocsátást legalább 55 százalékkal csökkenteni kell („Irány az 55 százalék!”, angolul „Fit for fifty five”, ami egy igazán agresszív alliteráció). 2021-ben még az ENSZ Biztonsági Tanácsban is napirendre tűzték a „klímavészhelyzet” kérdését, de Oroszország vétójával a kezdeményezést elvetették (India szavazott még ellene, Kína tartózkodott). Az orosz delegátus meglátása szerint „amennyiben a biztonsági kérdések kiváltó okának az éghajlatváltozást tekintjük, akkor elterelődik a figyelem a valódi kiváltó okokról, ami a megoldást akadályozza”. Mai szemmel az akkori orosz helyzetértékelés tűpontosnak nevezhető.

Orwelli fejlemény, hogy június elsején Európai Parlament az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, többek között a dezinformációról szóló 2022/2075 (INI) azonosítójú állásfoglalásában a tényalapú klímanézetet dezinformációnak tartja (38. pont), az eltérő nézeteket be akarja tiltani (39. pont), a „tévtanokat” hirdetőket pénzügyileg is el akarja lehetetleníteni (40. pont), és cenzúrázásra szólítja fel a közösségi-média platformokat (41. pont), név szerint kritizálva a Twittert. A 2023. júliusi klímapánik-propaganda már szinte szóra sem érdemes.

Nyomasztó klímakérdés. A klímaváltozás kérdése az egyik legizgalmasabb – megoldatlan – tudományos probléma. De ha egy nézet összezavart fogalmakra építkezik, ellentmondásoktól hemzseg, ám melléfogásait valakik propagandával leplezik, sőt, minden eltérő véleményt be akarnak tiltani, akkor értjük, hogy a tisztázó vita miért kényelmetlen.

Mindezek alapján fölöttébb valószínű, hogy a klímapánik-gerjesztők és -terjesztők egy nem létező veszéllyel riogatják az embereket. Bekövetkezhetnek persze létünket fenyegető természeti katasztrófák, például a földbelső melege időnként túlságosan felmelegítheti a Csendes-óceán fenekét, vagy a Nap szuperkitöréseket produkálhat, de az efféle katasztrófáknak egyáltalán nem az ember az oka. Aki a természet végtelen változatosságát nem ismeri, könnyen elhiszi a gólyameséket.

A „Nyomasztó klímakérdés” valójában az, hogy a magyar döntéshozók vajon a fizikai valósághoz, vagy az attól elrugaszkodó ideológiai elvárásokhoz kívánják-e igazítani Magyarország jövőjét.

A szerző geofizikus-mérnök, az MTA rendes tagja, a PBK energia-munkacsoport elnöke

(Az írás a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, a Mikó Imre sátorban 2023. július 20-án, a Professzorok Batthyány Körének programja keretében elhangzott előadás szerkesztett változata.)