Nincs ám uborkaszezon a hazai belpolitikában. A szocialisták például Szolnokon kiütéssel felérő jelzést küldtek a Fidesznek azzal, hogy egy általuk tartott lakossági fórumra annyian jöttek el, hogy még a csilláron is lógtak – adta hírül egy baloldali propagandalap, még egy videót is mellékeltek hozzá. Ezen Kunhalmi Ágnes társelnök a „kormánypárti propaganda által sulykolt verziót” próbálta cáfolni, lám-lám, micsoda hazugság, hogy az ellenzék nincs jelen vidéken.
Ha az embernek lenne kedve ezen a videón viccelődni, megírná a valóságot, hogy a fórumon a terem kis mérete miatt jó, ha félszázan voltak, a csilláron viszont nem lógott senki. Mert csillár nem is volt. Másrészt pedig a többségben lévő nyugdíjasok ritka kivétellel másznak csillárra azért, hogy meghallgassák az ellenzéki politikusok ingerszegény és terméketlen orbánozását. A zsigeri gyűlöletre épített politikai kommunikációt, amely a legutóbbi három parlamenti választáson sem vezetett sehova. Illetve, vezetett: szakadatlan kormánypárti kétharmadokhoz. Illetve oda, hogy legutóbb a Fidesz-KDNP az ellenzéki politikában elhanyagolt vidéken nyolcvannyolc körzetből nyolcvanhatban nyert.
Ennél lesújtóbb adattal nem tudnánk jellemezni azt, amit ma ellenzéki politikának neveznek, s amelynek leginkább azon választópolgárok az elszenvedői, akik nem a mai kormánypártokra kívánják szavazataikat leadni. Ők vannak ugyanis csőbe húzva.
Kunhalmi társelnök asszony persze eme eredmény okairól nem tett említést a fórumon. Például arról, hogy az MSZP taglétszáma mára a tizedére zsugorodott, a pártvezetés tucatszám adja el a pártirodákat, árulja ki a családi ezüstöt, Pest megyében egyetlen hónap alatt öt alapszervezet szűnt meg. Elpucoló pártvezetőből pedig Dunát lehetne rekeszteni. Kunhalmi nem beszélt arról sem, hogy társelnök kollégája, Komjáthi Imre, az éhségmenetet is pártaktivistákból összeverbuvált emberekkel indította útnak, s kamu volt az MTV-székház bevételekor előadott műsor, az ajtónak szaladás, vagy a diplomahamisító Bangóné „vágd magas hasra, kéz a tarkóra” akciója is.
Ennél a csilláros propagandánál talán csak az ellenzék Kedves Vezetőjét alakító Gyurcsány Ferenc ATV-s tündöklése volt szánalmasabb. A bukott miniszterelnök a vele készített interjúban azt találta mondani, hogy a 2008-as válságot nem ő okozta, hanem megoldotta. De ha így volt, akkor 2009 márciusában miért mondott le? Ezt kérdezném, tisztelettel, mert a riporter nem tette meg. (Gyurcsány korábban mondott már olyanokat is, hogy az „őszödi igazságbeszéde” után kitört zavargásokat a Fidesz szervezte.) Aztán azt is említette, hogy 2008-as majdnem államcsőd tagadhatatlanul a világgazdasági válság következménye volt, a mostani viszont pusztán orbáni infláció.
Ez lett az új ellenzéki varázsige. A riporter ekkor sem kérdezett vissza, ha meg tetszett oldani a válságot, miért szaladt a Nemzetközi Valutaalaphoz és Brüsszelhez pénzügyi segítségért? Persze, ez nem új, Gyurcsány arcátlanságát, gátlástalanságát, hazudozásait, trükkjeit ismerjük régről. Nóvum csak az, hogy ezúttal Orbánt egy bad guy-nak, rossz fiúnak nevezte. Az igazi kérdésekre viszont csak nem akart válaszolni: miért nem tudja az ellenzék megszólítani azokat a választókat, akik nem voltak a szavazói? Mit főznének nekünk holnap, ha a kormányrúdhoz kerülnének? Gyurcsány valami olyasmit felelt erre, hogy kiszámíthatóságot és reményt, s elkezdett handabandázni valamit a „profitinflációról”.
Hablatyolni. Ettől döglik a légy. Ez aztán a vízió. Az ellenzék Kedves Vezetője, a válságmegoldó menedzser, akinek kormányzása idején 16 ezer aktív kórházi ágyat szüntettek meg, hatezer orvost bocsátottak el, 300 kisiskolát zártak be, 192 állami vállalatot privatizáltak, a költségvetés vitájában azt találta mondani, hogy „az elmúlt év pocsék volt, a következő szörnyű lesz, s ezért Orbán a hibás.”
Nem fűznénk ehhez már kommentárt. Csak egy tényt. Amikor még nem volt világgazdasági válság, vagyis 2006-ban a Gyurcsány-kormány a világ valamennyi országát figyelembe véve a második legnagyobb költségvetési hiányát hozta össze.
A szerző újságíró