Ez bizony Orbán országa, itt mindenért Orbán Viktor felel. Úgy ám. Ha van covid, azért is, ha nincs covid, annak meg pláne a miniszterelnök a felelőse. Berúgott a gondnok, nem megy a házban a lift, csöpög a csap, valami gazember megakadályozta, hogy Hadházy Ákos századszor is kordont bontson, hamisan énekelték az ukránok a Moszkva parti estéket. És hát a ruszkik lőnek, az ukránok visszalőnek. Hol van ilyenkor Orbán? De van itt még más is a számlán. Drága a kenyér meg a tojás, hogy szégyellje magát a miniszterelnök, szaladgál a gázár, akkumulátorgyárat építenének Debrecenben, az istenfélő Gyurcsány Ferenc pedig nem tud rendszeresen bérmálkozni. Nem bizony, nem engedik neki. Hiába áll mellette kitartóan bérmakeresztanyja, Vadai Ágnes is, de nem és nem. Mert ezek a maradi, Istentől elrugaszkodott papok azt mondják: egy ember, egy bérmálkozás. Azaz életében mindenki csak egyszer bérmálkozik.
Aztán a hőség. A hőség, hogy olvad le az emberről a gatya. Na ugye? Mit tesz ez ellen Orbán? Csak nézi, nézi tehetetlenül, hogy döglik bele a magyar a kánikulába, ahelyett, hogy a miniszterelnök intézne egy jó kis tengerpartot – hozzá passzoló tengerrel – az országnak. Mint ahogyan a Fradi BL-szereplését is csak beletörődőn szemléli.
Mi voltunk így egykoron Szívós doktorral, a Ferencváros elnökével. Általában hármasban, Uzonyi igazgató úrral – bár akkor inkább még elvtárssal – az elnöki irodából néztük a Fradi-meccseket, amelyek rendszeresen úgy kezdődtek, hogy a biztosításpecér Uzonyi rögvest ráförmedt világra: „Mit csinál már megint ez a Hrutka!” És Hrutka Jani, mit sem sejtve arról, hogy valaki éppen őt, az ártatlan bekket simfeli, csak szaladgált gyanútlanul, várta, hogy mikor jön már a ferencvárosi védőkre szebb világ.
Én meg mondtam, hogy Simon. A Simi volt az, aki eladta a labdát. De békében néztük tovább a meccset, és menetrendszerűen következett: „Na, ma is jól nézünk ki ezzel a Hrutkával”. Mire a válasz is jött tőlem: „Páling”. És tényleg Páling volt az, de nem lehetett mit tenni, mert legközelebb a kis Albert bakiját írta Hrutka számlájára Uzonyi mester. Így pedig azon a meccsen – mint ahogyan a legtöbbön is – Hrutka volt a Fradiban a Prügelknabe, őt pofozták le, ha bárki valami rosszat csinált.
„Nem bírom ezt a Hrutkát nézni” – törte meg sokadszor az elnöki iroda csendjét Uzonyi úr, mire persze mondhattam volna azt, hogy hát akkor ne nézze. Ám inkább azt feleltem, hogy „Deszatnik. Desztanik volt az, de tényleg süljön ki a Hrutka Jani szeme!”
Hát egy ideje már nem hrutkázunk. Jani abbahagyta, Szívós doktor az égi Fradi élén áll, nem tudom, mi van Uzonyi igazgató úrral.
De most, bizonyos körökben itt van nekünk Orbán Viktor. Hideg a fagyi, Orbán Viktor! Túl sokba kerül és tök a dinnye, elözönlenek bennünket – vagy éppen nem jönnek – a migránsok, olcsó – esetleg túl drága – a munkaerő, idegbeteg módjára viselkedik a forint és a benzin ára, elakadt a villamos, drága lett a Lánchíd felújítása, piszkálják a nagyvárosi tündért, vagyis a főpolgármestert, mert mázsaszám spórolt költségvetési és választási pénzt, CT-k helyett páncélszekrényeket meg vizitdíj-automatákat vett az egészségügy – pardon, az egy másik kormány idején történt, de ettől még szégyellje magát Orbán.
Hát így állunk, itt vagyunk dinnyeérés idején. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nyugodtan vegyenek dinnyét, hiszen én még az idén nem ettem jót, jószerivel már a világ összes süket dinnyéjét megvettem. Na, ez adhat a magyarság számára bizakodásra okot, amellett, hogy persze süljön ki a Hrutka Jani szeme.
A szerző újságíró