Nagyon durva, jellemtelen dolgot művelt Lattmann Tamás nemzetközi jogász a íirklikkben, amikor az unió által a Magyarországra oktrojálni akart migránsgettók ügyét bíráló Kövér Lászlónak a felvidéki Martoson mondott beszédét „dumának” minősítette, amely szerinte „egy vénember tipikus dünnyögése a világgal szemben”.
Úriember ilyet akkor sem mond, ha igaza van. Csakhogy Lattmann-nak egyáltalán nincs igaza. Az egész nyilatkozata arról szól, hogy legitimálja az Európai Unió belügyminiszterek tanácsában hozott döntését a kötelező migránskvótákról. Arról, hogy vagy befogad egy tagállam migránsokat, egyelőre évi harmincezerről van szó, ellenkező esetben a be nem fogadott migránsok után fizet fejenként nyolcmillió forintot.
Ez ugyanolyan a kettős beszéd, amilyet a Jobbik frakcióvezetője a parlamentben produkált, s amelyre a miniszterelnök adott kemény választ. „Megszavazza a maga elnöke [Gyöngyösi Márton] azt az előterjesztést a parlamentben [Európai Parlamentben], hogy migránsgettókat kelljen építeni Magyarországon kötelező erővel. Ez ellen harcolok. Maguk ellen kell harcolnom, mert maguk elárulták Magyarországot, és migránsgettót akarnak csinálni az elnökükkel Magyarországon. És ezt nem fogjuk hagyni!”
Kövér László beszédében pedig egyebek mellett így fogalmazott: „A kötelező migránskvóták megvalósításával kapcsolatos kérdésekre nincsenek válaszok, és ez azt mutatja, hogy azokkal valójában meg akarják gyengíteni és káoszba dönteni az Európai Uniót.”
És akkor jön Lattmann, elkezd jogászkodni, kétségbe vonva Kövér szavait. Úgy tesz, mintha a döntés jogszerű körülmények között született volna. Pedig nem, azt ő is tudja. A jogszerű ugyanis az uniós állam- és kormányfők tanácsában hozott döntés lenne. De tudták, hogy ott ez nem fog összejönni. Éppen azért vitték lejjebb, hogy a belügyminiszterek tanácsában minősített többséggel dönthessenek, hogy akik ellenzik ezt a szándékot – Lengyelország, Magyarország – azok ne akadályozhassák meg a cél elérését.
Gyomorforgató módon azt mondja, hogy a belügyminiszterek tanácsában a tagállamok döntöttek a kötelező migránskvótáról, ami nem az Európai Unió vagy a Bizottság akarata, hanem az a tárgyalási pozíció, „amelyet a tagállami kormányok, tehát a tanács elfogadott magára nézve. Vagyis ez a tagállamok akaratát tükrözi, nem a bizottságét. Tehát ha Kövér szerint a migráción keresztül valakik tönkre akarják tenni az EU-t, akkor azok a tagállamok.”
A nemzetközi jogász aztán néven is nevezi a gyereket. Ő bizony támogatja azt a brüsszeli törekvést, amelyet hazánk már eddig is többször és határozottan visszautasított, hogy – mint mondja – „az EU erősítése éppen az lenne, ha a külpolitikai kérdésekben a konszenzusos döntéshozatal helyett a többségi döntéshozatal valamelyik formája lépne életbe”.
Tehát szerinte az az erősítés, ha gyengítünk. Ha nem valamennyi tagállam állam- és kormányfője határoz bizonyos kérdésekben, hanem az, ha kevesebben, és azok sem az adott állam első emberei. Ez nem más, mint a hatáskörelvonás minősített esete, a szuverenitás csorbítása. Ez a színtiszta liberális, neomarxista narratíva, amellyel a Nyugat jó ideje támadja a szuverenitásukat féltő – a szovjet időkben az ország alárendeltségét joggal megutáló, ezért elutasító – végre független és szabad országokat.
Kövér beszédében rámutatott arra is: „Egy bomlási folyamatnak vagyunk tanúi a világban, a tekintély és a kultúra teljes lerombolásához vezető folyamatoknak, amelyeknek végső célja az emberi identitás lebontása. Hozzátette, ezért ma az értékek átmentése a feladat, az, hogy egy, »a normalitás jegyeit magán viselő állapotot kell átmenteni«, bár vannak helyek, ahol a fennálló állapotokból már nincs visszaút, de nálunk még van.”
Természetesen Lattmann ezt is gúny tárgyává teszi: „Én nem tudom, hogy mi az az emberi identitás. Már láttam néhány muszlim migránst, egyik sem tekintette magát vadkacsának, és egyik sem viselkedett úgy, mintha az lenne. Vagyis ezt az emberi identitás dolgot nem nagyon tudom hová tenni. Ezek a »dumák« önmagukban nem mások, mint egy vénember tipikus dünnyögései a világgal szemben.”
Nyilvánvalóan Lattmann-nak valódi érvek helyett csak kocsmai sértegetésre futja, ahogy a baloldalnak általában. De mit várunk egy olyan embertől, aki 2018-ban még az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként beszélt önmagáról, aztán gyorsan kiderült, ja, mégsem!
A szerző szerkesztő