A humorról

Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt írom: a humorral az a baj, hogy nem lehet elsajátítani; humora csak van, lehet valakinek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a humor, az irónia, a szatíra esztétikája sohasem lesz pontosan meghatározható. Ezekhez partner kell, visszhang. Humorérzéken persze nem a ripacskodást és a gúnyolódást értjük, hanem azt a képességet, hogy mosolyogni tudjunk magunkon, amikor túlságosan komolyan vesszük a dolgokat. A kirobbanó humorérzék megfizethetetlen kincs. Sok rosszakaratot semlegesít. Segít az embernek, hogy megőrizze arányérzékét, képes legyen a történteket tárgyilagosan szemlélni. Tiszteljük azokat, akik humorral reagálnak a kellemetlenségeikre, mert tisztában vagyunk azzal, hogy milyen ritka ez a képesség. Általában jól meg tudunk ítélni valakit annak alapján, hogy min nevet. A komolyságot megjátszhatja az ember, de a humorérzéket nem. A derű nyelvén sok minden elfogadható, ami komolyan előadva elfogadhatatlan lenne.

Mondhatjuk persze, hogy nem nagy ügy napjainkban a humorral élni, mert a balliberális politikusok lépten-nyomon nekünk dolgoznak. Egyébként a kommunikációban nélkülözhetetlen a humor. Az emberek bevallják, hogy műfogsoruk van és parókát viselnek, de senki sincs, aki hajlandó lenne elismerni, hogy nincs humorérzéke. Akik abszolút igazságokkal foglalkoznak – bírók, rendőrök, biztosítási ügynökök –, azokra pedig általában illik a humortalan jelző.

Egy vidéki parasztember panaszt tett a magas mobiltelefonszámla miatt. „Ha magát a poklot hívom fel, az sem került volna ennyibe!” – fakadt ki. „Nem vitás uram – hangzott a válasz –, de az helyi hívás!” Lássunk néhány további példát! Egy Los Angeles-i szállodában olvasható a következő: „Kérjük, ne lopják el a törülközőket! Ha ön nem ilyen ember, ne olvassa el a felírást.” A mindig szellemes Mark Twain mondta: „A halálomról szóló jelentések erősen eltúlzottak.” Ugyancsak tőle való az alábbi idézet: „Egy havannai múzeumban két Kolumbusz-koponya látható. Az egyik, amikor még gyerek volt, a másik, amikor már felnőtt.”

Velős gondolatok gimnazisták dolgozataiból: – Az ősi Egyiptom lakóit múmiáknak hívták. – Dante író volt. Engedélyt kapott, hogy meglátogassa a poklot, és amikor visszatért, megírta az élményeit. – Nagy Sándor falónak álcázva vonult be Trójába. – Politikusok bakijai, név nélkül: – Pokolba a közvéleménnyel! Én azért vagyok itt, hogy a népet képviseljem! – Damoklész kardja ott függ Pandóra szelencéje felett. – Ráébredtem tévedésem bölcsességére.

Érettségi tételekből: – Az Ótestamentum Babits nagyobb lélegzetű műve. – Illyés szociográfiája A puszta télen. – Nagy sikert aratott Szerb Antal Egyperces novellák című műve. – A vers ritmusképlete: ABCD. – Ha a szultán selyemzsinórt küldött valakinek, az már nyugodtan főbe lőhette magát. – Lelke boldogan repdesett, mint egy rideg sas. – Berzsenyi a nagyhangú magyar katona. Élete tragédiája, hogy Losonczi Anna nem viszonozta szerelmét.

Harry A. Overstreet amerikai író és előadó, a modern pszichológia és szociológia atyja szerint: ha valaki a humor eszközeivel él, ezzel eleve feltételezi, hogy a másiknak is van humorérzéke. Ez az egyik legnagyobb bók, amivel megtisztelheti embertársát. Igaz ez fordítva is: a legnagyobb sértés, ha valaki azt mondja a másikról, hogy nincs humorérzéke. Erre mindenki nagyon érzékeny. Feltehetően azért, mert aki humor híján van, azt hiszi magáról, hogy van humorérzéke, ha meg akarja őrizni az önbecsülését.

A szerző újságíró