Karácsony gyalázatos erkölcstelensége egyszerűen undorító. A Városháza-gate idején kijelentette, „szarok rá, mi van ezeken a hangfelvételeken”. Az 506 millió forintnak megfelelő pénzmosásgyanús adománygyűjtésével kapcsolatos minapi lebukásakor pedig ahelyett, hogy elmondta volna, honnan jött ez a sok pénz, az Árpád hídi motorosgázolás kapcsán vádolja a kormányt, hogy elterelje a figyelmet aktuális disznóságáról.
A gyűjtőládikás adománygyűjtés részleteire már amúgy a vele szövetséges pártok képviselői is kíváncsiak, ha tetszik, támadják miatta a főpolgármestert. Jakab Péter pedig arról számolt be, hogy pártja hasonló adománygyűjtő akciója során félmillió forintot sikerült összekalapozni, nem annak ezerszeresét, félmilliárdot. Párttársa, Perjés Gábor pedig elmondta, hogy igen, az egyébként senki által nem látott ládikákban összegyűjtött adományokat ő fizette be egy bankszámlára. Erre mondta a Karácsonyhoz guruló 500 millióról Dömötör Csaba államtitkár a parlamentben, hogy egy jól kitervelt pénzmosási és beavatkozási akcióról van szó. Dömötör szerint azonban mindez a dollárbotrány egyik leágazása, amelynek lényege, hogy a baloldal milliárdos nagyságrendben kapott támogatást külföldről a választásokra a sikeres szereplés érdekében. Aminek egyenes következménye lett volna, hogy amennyiben győznek, akkor nem a választók akaratának megfelelően kellett volna kormányozniuk az országot, hanem a dollárt feladó külföldi milliárdosok érdekeinek megfelelve. Helyette nagyon kikaptak, hála az embereknek.
A tisztánlátást megkönnyítette volna Karácsony őszintesége, ám ő ezúttal sem a magyaroknak, hanem politikai főnökének, az őt kormányellenességre parancsoló Gyurcsány Ferencnek akart megfelelni. S mint a jó beosztott, undorító módon nem egy csöndes részvétnyilvánítással adózott az Árpád-hídon száguldó két szörnyeteg által halálra gázolt elhunyt emlékének, hanem nevetséges indokkal nekiment a kormánynak, hogy elterelje a figyelmet a guruló dollárok befogadásában játszott súlyos felelősségéről. Ügye már az ügyészségen landolt. Csak a tisztán látni akaró budapestiek megnyugtatására írom, okkal reménykedhetünk abban, hogy a dolognak lesz következménye.
Karácsony a következő szöveggel próbálta elterelni a figyelmet: „Race 001. Ez volt a rendszáma annak az autónak, amelyik a szalagkorlátot legyalulva halálra gázolt egy ártatlan embert. Ebből is látszik, hogy nem egy szerencsétlen véletlenről, hanem rendszerszintű problémáról van szó. Ha lennének sebességmérő kamerák és drákói szigorúságú büntetés, ezek a kretének egyből visszavennének az arcukból és a sebességből is. A kamerák felszerelése ugyan állami feladat – a bírságokból befolyó pénzzel együtt –, de mi nem várunk tovább rájuk: a főváros 48 sebességmérő kihelyezését készítette elő. Remélem, hamarosan működésbe is tudjuk hozni őket.”
A gusztustalan jóemberkedést a szakértő kézből cáfolta. De józan ésszel is nyilvánvaló, hogy a gyorsulási verseny résztvevői 150 kilométer/óránál nem arra figyelnek, hogy van-e traffipax vagy nincs, hanem arra, hogy legyőzzék a másikat.
A főpolgármesternek ennek ellenére van képe ilyen esetben is a kormányt hibáztatni, s magukat az embereket szolgálónak feltüntetni. Miközben már bejelentették, hogy a hármas metró felújításának befejezése után az felszabaduló buszsávokat is a biciklisek számára fogják átfesteni az Üllői és a Váci úton, fokozva a balesetveszélyt.
Gyerekkorunkból ismerjük a zálogjátékot. Kérdés: „Mit érdemel az a bűnös, kinek záloga a kezemben van?” A játékbíró mókás büntető mozdulatokat végeztet, énekeltet, a fiút a leánnyal vagy a leányt a fiúval megcsókoltatja. Aki nem tudja vagy nem akarja végrehajtani a bíró ítéletét, záloga „szigorítottba” kerül.
Mit gondolnak, van még ember Budapesten, aki Karácsonyt (Gyurcsányt) megcsókolná?
A szerző szerkesztő