Az országot miniszterelnökként tönkretevő, majd az ezt követő lassan másfél évtizedben az ellenzéket leuraló Gyurcsány Ferenc a parlamentben tovább folytatta ámokfutását, napirend előtti felszólalásában arról elmélkedett, hogy „a radikális szélsőjobboldali Orbán-kormány felélte az ország tartalékait”. Mást és másképp kell csinálni – emelte fel mutatóujját a DK elnöke. Nem titkolta, hogy mit: vissza kell hívni őt, majd feleségével, Dobrev Klára árnyék-miniszterelnökkel megmutatja nekünk, milyen is az igazi szociáldemokrácia.
Az Őszödi Böszme arról hallgatott, hogy pártjának jutott-e a választási kampányban – Karácsony Gergely 99 Mozgalmának gyűjtését is beleértve – a csaknem ötmilliárd forintnyi dollárból, fontból, eurócentből és forintkrajcárból. Persze, tudjuk a válaszát, egy félárva peták sem, miközben akiknél a pénz kikötött, Gyurcsány hűséges emberei voltak, akikkel az MSZP hátba szúrása előtt megalakította a liberális szocialista tagozatot. Megjegyezzük, az akkor kormányzó szocialisták alapszabályával ellentétesen, hiszen a párton belül működő tagozatok létrehozásának alapfeltétele az volt, hogy csak párttagok lehetettek a tagjai. Ám Gyurcsány fittyet hányt erre, ami után finoman megkérték a békés távozásra az MSZP-ből – így jött világra a Demokratikus Koalíció. Tehát már DK szeplőtelen fogantatása is a gyurcsányi modellt – „trükkök százai, amelyről nektek nem kell tudnotok” – követte. A pártot nemrégiben otthagyó alelnöke, Nagy-Huszein Tibor a kilépése egyik okának azt nevezte, hogy a DK-ra a tekintélyelvűség jellemző, és a pártot egy szűk elitcsoport vezeti, ellenőrzi, amelynek semmiféle kontrollja nincs.
De vissza a kályhához, a kampányban érkező dolláresőhöz: jobb demokráciákban, ha egy választási párt, amilyen a Gyurcsány vezette ellenzéki összefogás volt, ha akkorát bukik, mint az ólajtó, egymillió vokssal veszít, az önként távozik a közéletből. (Már ha van benne tisztesség.) Átadja a terepet olyanoknak, akik tiszta lappal indulhatnak. A levitézlettek további ténykedésétől ugyanis nem remélhető, hogy a jövőben más eredményt érnek el, mint amit szavak szintjén a „tiszták koalíciója” elért. A hiteltelenség berlini fala soha nem tud leomlani. Még akkor sem, ha Gyurcsány Ferenc visszatérését indirekt módon Brüsszelből is támogatják, és Amerikából is kibélelték „mikroadományokkal”.
Mindazonáltal kevés olyan politikust ismerünk a nagyvilágban, illetve az európai értékre kényes unióban, aki a demokratikus értékeket és a jogállamiságot oly mértékben tiporta volna lábbal, mint például Gyurcsány Ferenc. Ő volt az, aki 2006 májusában, nem sokkal a választások után hírhedt beszédében azt mondta az övéinek: „Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.”
Mi ez, ha nem a választási csalás direkt beismerése? Önfeljelentés a társadalom átveréséről. Most pedig ez az ember szónokol parlamentben népfelségről és emberségről. Hab a tortán, hogy Gyurcsány nemcsak a magyar embereket verte át, hanem az Európai Uniót is. Amikor a 2006-os választások előtt számot kellett adnia az Európai Unió kormányának a konvergenciajelentésben foglaltak teljesítéséről, fals, légből kapott jelentést küldött Brüsszelnek. Ám az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Joaquín Almunia volt oly megértő, s belement abba, hogy a magyar kormány az ország valós gazdasági állapotát bemutató konvergenciaprogramot csak a választásokat követően, 2006 szeptemberében nyújtsa be. Holott a valóság ismeretében Brüsszelnek magának kellett volna új választásért kiáltania.
Ehelyett paktumot kötött a lebukott magyar miniszterelnökkel. Ez a paktum állt az őszödi beszéd kiszivárogtatásának hátterében. A hamis adatokon nyugvó és teljesíthetetlen vállalásokat tartalmazó szocialista pártprogram a megnyert választások után ugyanis nem volt betartható. Gyurcsány a közvéleményt, az ellenzéki pártokat és a köztársasági elnököt a valóság tudatos elhallgatásával vezette félre. Ehhez hozzátesszük, hogy a 2006. őszi véres eseményeket kivizsgáló Balsai-jelentés is legkevesebb tizenöt féle közvádra üldözendő, köztörvényes bűncselekményt nevezett meg a rendőrség eljárásai kapcsán, amely rendőri vezetőket, helyszínparancsnokokat érintett, és persze pszichikai bűnsegédlet gyanújában magát Gyurcsányt is.
Az eseményeket feltáró bizottság jogi szakértője, Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági büntetőbíró egy lapunknak adott interjúban erről azt mondta, a Gyurcsány-jelenség feltárása elmaradt, így nem következett be az a fajta katarzis, amelyet csak az igazságszolgáltatás adhatott volna meg. Csak ez döbbenthette volna rá a társadalom legszélesebb rétegeit arra, hogy egy gazemberrel áll szemben.
Ez jogállamban elviselhetetlen.
A szerző újságíró