Királyi kegy

Nem titkolom, könnyeket csaltak a szemembe Vilmos Sándor holland király megható szavai, aki bocsánatot kért országának a gyarmati időszakban a rabszolgaságban játszott szerepéért és a rabszolgák leszármazottaira gyakorolt hatásaiért. Őfelsége az amszterdami Oosterparkban, a rabszolgaság emlékművénél tartott beszédet szombaton, a rabszolgaság eltörlésének 150. évfordulóján. „Ma, mint az Önök királya és az állam képviselője, magam kérek bocsánatot. Érzem a szavak súlyát a szívemben és a lelkemben” – fogalmazott az egykori bűnöktől megrendültnek mutatkozó uralkodó, aki külön hangsúlyozta, hogy a rabszolgaság a legembertelenebb, a leginkább lealacsonyító, amellyel egy embert megfoszthatnak szabadságától.

Jó sokáig gondolkodhattak az udvari beszédírók ezeken a fordulatokon, hiszen az ország miniszterelnöke, Mark Rutte már tavaly decemberben bocsánatot kért, sőt egyenesen az emberiség elleni bűncselekménynek nevezte a rabszolgaságot.

Ismerjük be, ügyes megoldás!

A holland állam két vezető szereplője látszólag hamut szórt a fejére, de a felelősséget lényegében elhárította. A „gyarmati időszakban a rabszolgaságban játszott szerepért” kért bocsánatot, tehát nem a megszállásért, az országok, a területek gyarmatosításáért, az ott élők kirablásáért, legyilkolásáért, csak a rabszolgaságban játszott szerepért, ami csak úgy történt. Persze, érthető ez az erősen hárító, általános megfogalmazás, nehogy már bármelyik egykori gyarmat felbuzduljon a szavakon, és esetleg kártérítési igénnyel lépjen fel; elvégre Hollandia napjainkban is tapasztalható jólétét éppen azzal alapozta meg, hogy a világ szinte minden pontján – Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten, Délkelet-Ázsiában, valamint az indiai szubkontinensen és a karibi térségben is – rendelkezett gyarmatokkal. A Holland Nyugat-Indiai és a Kelet-Indiai Társaság rabszolga-kereskedelme pedig az 1600-as években jelentősen hozzájárult az ország gazdasági világhatalmi státuszához; a becslések alapján mintegy 600 ezer ember kerülhetett rabszolgasorba a holland uralom alatt, és mindez olyan jó üzletnek bizonyult, hogy Hollandia az európai országok között majdnem az utolsóként, csak 1863. július 1-jén tiltotta be a rabszolgaságot.

No, de azóta a demokrácia mintaállamává vált, és mindenkire rápirít, aki nem a holland jogállamiság normáit követi, még akkor is, ha Hollandia történelmi adósságait azóta sem rendezte. Nem csupán az egykori gyarmataival, hanem Közép- és Kelet-Európával szemben sem. Igaz, ez nem négyszáz évvel ezelőtt történt, csak a közelmúltban, amikor a Nyugat saját jóléte és nyugalma érdekében ezeket a közép- és kelet-európai országokat odadobta a Szovjetuniónak, elnézve és kihasználva a kommunista gyarmatosítást.

Milyen egyszerű is a képlet!

Mindig az a helyes, amit a hollandok tesznek. Ha a gyarmatosítás van divatban, akkor gyarmatosítanak és rabszolgasorba vetnek embereket; ha ennek az elítélése a világtrend, akkor ugyanolyan buzgósággal teszik, mert a hollandok olyan kis trendik, aktuálisan mindig a jó oldalon állnak, még akkor is, ha azért az oldalért utóbb bocsánatot kell kérni. Most éppen a befogadást hirdetik, hiszen a rabszolgatartást mégsem állíthatják vissza, míg a kiüresedő családmodell a jólétüket veszélyezteti.

Majd száz év múlva lehet a holland családoktól is bocsánatot kérni, nem kell négyszáz évet várni, mert addigra már nem lesz kitől. Egy „bocsika” szerintük elsimít mindent, illetve nem is egy, rögtön kettő, sőt a gyarmatosításban nem érintettektől is el lehet várni a térdre borulást, a vezeklést. Nagy szavakban Hollandia mindig is élen járt.

A szerző vezető szerkesztő