Vélemény és vita
Megdőlt mentegetőző magyarázatok
Néhány nap alatt összeomlott a baloldal makacskodó, amúgy sem hiteles magyarázkodása a rendszerváltoztatás utáni idő legsúlyosabb pártfinanszírozási botrányával kapcsolatban. Minden eddigi érveléssel szemben bebizonyosodott, hogy az összes párt tudott az úgynevezett guruló dollárokról; nem kiskaput nyitottak, hanem törvényt sértettek; Karácsony Gergely is nyakig benne volt; 2014 óta épül az a hazai hálózat, amely a külföldi beavatkozási kísérletet hivatott végrehajtani. Végül – de nem utolsósorban – a tengerentúlról érkező dotációkat nem „kultúraváltásra”, hanem a demokratikus rendet megsértő kormányváltási kísérletre költötték el. És talán említsük meg még azt is – a teljesség igényére törekedve –, hogy jogos a Fidesz által kiötlött dehonesztáló kifejezés, miszerint a most regnáló baloldal nem más, mint dollárbaloldal.
Múlt héten napvilágot látott az Állami Számvevőszék jelentése, hétfőn pedig lekerült a „szigorúan titkos” pecsét a Nemzeti Információs Központ jelentéséről is, ami a szivárványkoalíció 2022-es kampányának ügyes-bajos dolgait részletezte. A meglehetősen szövevényes ügy napról napra világosabb, ám a lényeget még mindig nem látjuk. Ki utalt pénzt az Action for Democracynak? Ki adott euró százezreket és angol fontot egy bizonyos Perjés Gábornak, aki ezt készpénzben fizette be a 99 Mozgalom számlájára?
Sejtésünk ugyan van, a közszájon forgó gyanút pedig a nyilvánosságra hozott titkosszolgálati jelentés is megerősíti. A CIA-tól kartávolságra lévő amerikai kormányügynökségek, a Biden-adminisztrációt támogató üzleti körök és a térségünkben több, mint három évtizede jelen lévő Soros-hálózat hazai sejtjei mozgatták a szálakat. Ám a konkrét forrás, ahogy a nevek felsorolása még várat magára. (Bízzunk benne, hogy eljön ennek is az ideje!)
De van még egy olyan, a skandalumon túlmutató lényeges kérdés, ami mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. Hátborzongató, hogy a tengerentúlról nem „csak” az elbukott választások előtt, hanem azóta is érkeznek ismeretlen eredetű, a magyar belpolitikát befolyásoló dollármilliók. A legizgalmasabb történet Karácsony Gergely által fémjelzett 99 Mozgalom esete, amely elvileg arra jött létre és kapott külföldről pénzt, hogy a főpolgármester előválasztási kampányát finanszírozza. Ám kiderült, hogy nem csak azután, hogy Karácsonyt „elütötte a villamos”, azaz visszalépett a listavezető pozícióból, hanem bőven az elvesztett választásokat követően is támogatták a „civil mozgalmat” külföldi üzleti és politikai körök.
A baloldali pártok magyarázkodása, mint homokra épített ház, pillanatok alatt összeomlott. Márki-Zay Péter állítása, miszerint „kultúraváltásra” kapták a pénzt, nem igaz, ahogy az sem, hogy ne tudtak volna a többiek a tengerentúlról érkező pénzekről. Az ÁSZ jelentése ugyanis 117 olyan kampányeszközt sorol fel, amit részben a Mindenki Magyarországa Mozgalom finanszírozott. A számlák szerint jutott pénz szórólapra, plakátra, buszoztatásra és közösségi oldalakon való reklámra is. Tehát hiába érvel azzal Márki-Zay Péter, hogy egyesületekre nem vonatkozik a párttörvény, így nincs itt semmi látnivaló, mert a jelentés egyértelműen bizonyítja, hogy a közös lista választási kampányára fordítottak minden centet.
És innen érkezünk meg a másik téveszméhez, miszerint a szivárványkoalíció tagjai, a baloldali pártok nem tudtak a tengerentúlról érkező dotációról. Tudniuk kellett, hisz közös kampányban költötték el, tudniuk kellett, hisz a március 15-i rendezvényt is közösen, nagyobb részt amerikai pénzekből szervezték meg. De tudniuk kellett azért is, mert olyan nagy összegről van szó, ami nem maradhatott láthatatlan. A hatpárti összefogásnak ugyanis a jogszabályok szerint 1,2 milliárd volt a költségvetési kerete, Márki-Zay ehhez tett hozzá 1,7 milliárdot. Tehát nagyságrendekkel magasabb összeget, mint amit a hatpárti összefogás a törvények szerint elkölthetett és el is költött.
Az egész történet legijesztőbb tanulsága azonban az, hogy a jelentések szerint 2014 óta kiépült hálózatról beszélünk. A pénz pedig most is gurul…
A szerző a XXI. Század Intézet elemzője