Soros Györgynek tetszik, ahogy az ukrajnai háború alakul, tetszik, hogy eddig mindkét oldalon már a százezret is meghaladta a halottak száma, s reménykedik a Krím visszafoglalásában, további vérfürdő bekövetkeztét vetítve lelkesen előre. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar baloldal ugyancsak Soros-tenyeréből eszik. Ezt nemcsak Lendvai Ildikó árulta el lányos zavarában egy korábbi tüntetésen, hanem az onnan guruló dollárok is beszédesek. Az ő pénzén lehet olyan nagyot égni, mint a Gyurcsány-féle összefogás tette tavaly tavasszal, pedig a négymilliárd forint körüli összeg azt mutatja, hogy nagyon nem sajnálták a lét Orbánék megbuktatására.
Soros nemrég a Poject Syndicate-ben írt cikkében közölte, hogy a több mint egy éve tartó háborúban a végeredmény sokkal jobb, mint amire számítottak. Hogy kinek mi a jobb eredmény, gusztus kérdése. Sőt! Mint valami igazi bennfentes, mint a háború titkos stratégája, ismerteti az ellentámadás forgatókönyvét. Eszerint a célpont a Krím félsziget lesz, az orosz haditengerészet központi bázisa. A Krím félsziget csak Ukrajnától számíthat vízre, így a félsziget megtartása – mint írja – „stratégiai teherré” válik Moszkva számára. Soros olyannyira hisz az újabb embertömegek halálával fenyegető ellentámadás sikerében, hogy úgy véli, az ukrán visszavágás hatására lehet, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök álma, egy újjáépített Orosz Birodalom szétomolhat, és lehet, hogy többé már nem fog veszélyt jelenti Európára, illetve a világra. Hogy kinek válik valóra az álma, azt most hagyjuk.
Érdemes viszont Orbán Viktor szavait idézni az ellentámadás és a veszteségek összefüggésével kapcsolatban. „Hogyha támadok, akkor háromszor akkora veszteségem lesz, mint annak, aki védekezik. És hát egy olyan ország, amelynek a lakossága a szembenálló felének a töredéke, mondjuk, az oroszok vannak 130-140 milliónyian, az ukránok már nem tudjuk mennyien, de valahol 20-30 millió között, szóval ilyen körülmények között nagy hadászati támadásokat indítani: vérfürdő.”
Miközben a háború, azaz a vérfürdő neki kedvező alakulásán lelkesedik a híresen „filantróp” Soros György, aközben persze mélyen hallgat arról, hogy a másfél éve tartó háború az eddig is maga a vágóhíd volt.
A háborúpárti Gyurcsányék meg aktuálisan nagyokat hallgatnak. De tudjuk jól, hogy a Böszme kegyeit kereső Karácsony már határozottan kijelentette, hogy Magyarország háborúban áll Oroszországgal. Ami természetesen nem igaz, de őt ez kevéssé érdekelte, mint a főnöknek való alázatos megfelelés. Ferenc pedig Sorosnak és Brüsszelnek gazsulál, ami persze egy és ugyanaz. Az unió ugyanis – számtalan példa mutatja – az Egyesült Államokhoz, konkrétabban Gyuri bácsihoz van bekötve.
Háborúügyben is látható, hogy Gyurcsányéknak nincs egyetlen mozdulatuk sem, amelyeket a nemzet, a haza érdekében tesznek.
Mint Orbán Viktor rámutatott, „ők szenvedik el a legsúlyosabb veszteségeket, akiknek meghalnak a hozzátartozói: az apja, a testvére, a férje, tehát ők az igazi vesztesek mindkét oldalon. (…) A háború nagyon durva fázisába lépett, nem kímél se Istent, se embert, ott borzalmas dolgok történnek a frontvonalon. Úgyhogy amikor itthon, kényelmes karosszékben ülve azt mondják a baloldali politikusok, hogy mi háborúban állunk Oroszországgal, akkor nem tudják, mit beszélnek. Elment az eszük. (…) Tehát borzalmas dolgok történnek egy háborúban, és az a jó, ha abban mi nem vagyunk benne. És morálisan is az egyetlen vállalható pozíció a béke pozíciója.”
Az ellentámadásról lelkendező, a jó üzletben reményében a vérfürdőtől sem visszariadó Soros György és hazai szövetségesei háborúpárti pozíciója pedig morálisan vállalhatatlan.
Tudtuk ezt eddig is, de nem árt újból és újból rögzíteni, hogy minél kevesebbek figyelmét kerülje el.
A szerző szerkesztő