Rövidesen üt az igazság órája, megkezdődik a jövő júniusban esedékes önkormányzati választás kampánya. Ha úgy tetszik, a számadás időszaka az önkormányzatok első ötesztendős ciklusában, a „szabad városokban” is. Tehát ott is, ahol ellenzéki vezetésű önkormányzatok alakultak, ahol fűt-fát is megígértek a választópolgároknak, hogy megmutatják, milyen is az, amikor a közpénzekkel – szemben a kormányzati vezetésű önkormányzatokkal – már gondos gazda módjára gazdálkodnak az igazi demokraták. Átlátható módon, transzparensen, s persze szabad lesz a sajtó is, nem lesz propaganda, nem lesznek kirekesztve az ellenzékbe szorult kormánypártok képviselői sem.
Lassan négy év telt el a végtelen fogadkozások óta, mégis alig-alig hallani a huszonöt érintett „szabad városban” plusz a huszonhatodikban, a „legszabadabban”, az ország fővárosában és kerületeiben az ígéretek megvalósulásáról valamiféle objektívnek, megfoghatónak, ellenőrizhetőnek tűnő beszámolót. Csupán sirámok vannak. Kivéreztetésről, kivételezésekről (naná, hogy szerintük a fideszes vezetésű települések javára). Továbbá gúzsba kötött ellenzéki városvezetőkről, a „szabad városok” képviselőinek cselekvőkészségét akadályozó, gátló kormányzati gonoszkodásokról.
Nincs érdemleges számvetés arról sem, mi lett a sorsa annak negyvenhatmilliárd forint közpénznek a fővárosban, amelyet még a korábbi fideszes vezetésű kerületi önkormányzatok hagytak a kasszában. Arról pláne nem hallani, mi lett a sorsa a Tarlós István vezette előző önkormányzat által a fővárosban hagyott több mint kétszázmilliárd forintnak, hogyan hasznosultak ezek a pénzek a Budapesten élők javára, előnyére, életminőségére.
Az ördög sokszor éppen a részletekben bújik meg. A napokban kezembe került a Ferencvárosi Média Nonprofit Kft. egyik önkormányzati kiadványa, a 9 magazin, amely Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzatának közhasznú kiadványa. Ferencváros volt az egyik idolja ugyanis az ellenzék győzelmeinek. Az új várospolitikának. Ebből a – hangsúlyozom: közhasznú, tehát pártállástól, világnézettől függetlenül mindenkihez szóló – újságból csupán az derül ki, hogy Ferencváros független polgármestere a közpénzből fenntartott kerületi lapot, amelynek döntően közérdekű információkat kellene tartalmaznia a helyi lakosság számára, például arra használja, hogy újságírókat és más sajtótermékeket gyalázzon. Egyébként pedig néhány kulturális programajánlón kívül közérdekű tartalom egyáltalán nem volt fellelhető benne.
A lap tartalmának tekintélyes része inkább Baranyi Krisztina ajnározásából áll. A főszerkesztő beszámolója a kerület polgármesterének ukrajnai utazásáról pedig már egyenesen az ötvenes évek emlékeit idézi: „Baranyi polgármester asszony nagyon megnézi a falon azt a némileg naiv festészeti teljesítményt, ami a háború korai szakaszában a Duna-deltához közeli Kígyó-sziget védőjét felemelt középső ujjal mutatja.” A szöveget fejből tudjuk, magyarázza a szerző, mármint, hogy mit is mutat a szigetvédő az ég felé kinyújtott középső ujjával, amelyet aztán a polgármester asszony nagyon megnézett ukrajnai harci terepszemléjén. Íme, mit kell tudnunk fejből, a szerző nem titkolja: „Orosz hadihajó, húzz a f…ba!”
A ferencvárosi lakosság miheztartás végett el van igazítva. Kicsit nyersen, de egyértelműen.
Ám a ferencvárosi krónikás közhasznú beszámolójából nekem speciel inkább Rákosi Mátyás jutott eszembe hírhedté vált búzatáblás fotójával. A virágzó személyi kultusz idején, a múlt század ötvenes éveinek első felében szinte minden munkahely falán ott lógott az ország teljhatalmú vezetőjének, Rákosi „elvtárs-bajtársnak” a portréja. A búzatáblás kép is, amelyről később a történészek kiderítették, hogy a gabona, amelyben Rákosi pajtás egyébként a kisdolgát végezte nem búza volt, hanem zab, a fotó nem is a Rákosi-korszakban készült, hanem 1947-ben, a búzaszemet pedig utólag retusálták a képre, amely aztán az ötvenes években az általános iskolai földrajzkönyveket is ékesítette.
Baranyi polgármester asszony jelképnek szánt nagyon megnézős naivfestmény-bámulása, reméljük, nem lesz azért tananyag az önkormányzatiság tankönyveiben…
A szerző újságíró