Bár nem szeretem, mégis hasznos olykor Klubrádiót hallgatni. Legutóbb megtudtam például, hogy teljesen hülye vagyok. Lévén, hogy hülyeokrárciában élek. Sőt, az is kiderült, hogy deklasszált, alulképzett, idült alkoholista, problémás, lecsúszott ember vagyok. Batka Zoltán népszavás újságíró ugyanis ezt írta a fideszes szavazókról. Én meg, ugye, szánjam-bánjam, hogy közéjük tartozom. S holnaptól szavazzak Gyurcsányra.
Voltaképpen büszke is lehetnék magamra, ha ugyanis egy Bolgár György, Neumann Gábor és Batka Zoltán által fémjelzett, alapvetően komcsik által összeállított műsorban hülyéznek le, akkor mondhatni minden rendben van. Ők nem azért vannak a földön, hogy reálisan lássák a világot. Sokkal inkább azért, hogy naphosszat, reggeltől estig dühöngjenek, hogy nem a baloldal van hatalmon. S miután a demokráciánál még ők, a nagyon okos komcsik sem találtak ki jobbat, legfeljebb a népi demokráciát, ahol ugye szuronyokkal a háttérben választották az állami vezetőket, kénytelenek tudomásul venni, hogy ezek a hülye fideszesek többen vannak. S ők, ugye, a nagyon okos kommunisták, ahelyett, hogy kitalálnának valami emberit, valami olyat, amivel a választók rokonszenvezni tudnak, és beválasztják őket a hatalomba, nekiállnak szidni őket, ahogy a csövön kifér. Hátha ettől beléjük szerelmesednek az emberek, különösen a lehülyézett, idült alkoholista, lecsúszott, alulképzettek.
Ezeket szoktuk mi bunkónak nevezni, de hát egy Batka Zoltán finom ízlésű úriember, így hát ilyet nem mond. Minden mást azonban gátlástalanul.
A Hetes stúdió adásában így fogalmazott. „Egy jól kifejlett hülyeokráciában élünk. (…) Azt látjuk, hogy a Fidesz-kormány kialakította azt a rendszert, ahol a magyar társadalomnak – nem tudjuk, hogy mekkora –, de nagyon nagy részét kitevő, deklasszált, jellemzően alulképzett – ne szépítsük –, idült alkoholista, problémás, lecsúszott embereknek a nyelvezetén beszél. Hozzájuk szól; az ő szavazatukból él. Innentől kezdve egyáltalán nem kell gondolkoznia a racionális szavazó megszólításával [a kormánynak], ami mindig is a politológiának volt az alapja.” Tehát Batka szerint az sem baj, ha a kormány is hülye. Szerinte az istenadta nép ilyen értelmi színvonalon is megválasztja.
Hát, most jól megkaptuk a magunkét. Ott ül néhány ember a stúdióban és jókat rötyög azon, hogy Batka szerint fabatkát sem érnek a magyar emberek szerte e hazában. Kivéve persze a szívüknek oly kedves kommunistákat, akik Gyurcsányra szavaznak. Csak hát, ugye, kevesen vannak. Pedig köztük aztán hemzsegnek az absztinensek, a túlképzettek, az agysebészek.
Csak hogy ne lógjon a dolog a levegőben, idehozok egy viccet abból az időből, amikor 1990 előtt a népi demokráciában a munkásőrség fegyverrel segített védeni a rendszert. A munkásőrök nehéz ládát cipelnek. Amikor leteszik, hogy megpihenjenek, épp arra jön János bácsi, a téesz juhásza és megkérdi: – Mit cipelnek fiaim? – Hadititok! – feleli az egyik munkásőr. – És nagyon nehéz a láda? – kérdi János bácsi. – Már hogyne lenne nehéz, mikor tele van kézigránáttal? – válaszol az egyik munkásőr. A történet valamicskét elárul a komcsi agysebészek szürkeállományáról.
Batkáék egyszerűen nem akarnak vegyülni a tömeggel, amely szerintük rossz irányba megy. Hiába, az a lényege a demokráciának, hogy arra kell menni, amerre a többség óhajtja.
Szerencsére nem a Tanácsköztársaság 133 napját éljük, mert akkor másképp szabták meg a rendet. Például úgy, ahogy az egyik főideológusuk, Szamuely Tibor fogalmazott: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát!”
El tudja képzelni, kedves olvasó, hogy fogalmazna a hülyeokráciázó Batka Zoltán, ha a Kun Bélák hatalomért ácsingózó mai utódai lennének kormányon?
A szerző szerkesztő