Török Gábor egykori sztárpolitológus, az SZDSZ volt tanácsadója legutóbbi interjújában kijelentette, hogy szerinte nagyon kiszámítható az Orbán-rendszer, amiben élünk. Ennek az ember akár örülhetne is. Legfeljebb azért vetődik föl benne több kérdőjel, mert a jelenlegi rendszer politikai ellenfelének agyából pattant ki ez a gondolat.
A HVG360-nak adott interjúból egyébként sokat nem tudhatunk meg napjaink politikai viszonyairól. Mintha az egész beszélgetés kissé nyögvenyelősre sikeredett volna. Az volt az apropója, hogy Török Gábor volt a húsz évvel ezelőtti Magyar Hírlapban a 11. legsikeresebb fiatal. Hogy mi alapján, arról nem esik szó. Mindenesetre a húsz évvel ezelőtti Magyar Hírlapról érdemes megjegyezni, hogy a Medgyessy-kormány idején Gyurcsány Ferenc mai bizalmasa, a maszatos kezű Gréczy Zsolt volt a főmunkatársa. Az ég áldja Széles Gábort, hogy mint sikeres üzletember megvásárolta a komcsik szekerét toló Magyar Hírlapot, lehetővé téve, hogy nevéhez méltóan szolgálhassa a magyar haza, a magyar nemzet ügyét. Nos, akkoriban lett Török Gábor a 11. legsikeresebb fiatal, amit nyilván azzal érdemelt ki, hogy jól szolgálta a nemzetet már a választásokon átverő, magát antikommunistának hirdető SZDSZ-t, miközben a párt alig várta, hogy összefeküdhessen a Horn-féle komcsikkal.
Gyökereit tekintve tehát ebben a világban mozog otthonosan Török Gáborr, ezért aztán aktuálpolitikai helyzetértékeléseivel finoman szólva óvatosan bánik.
Például azzal is, amikor kijelenti, hogy „Az Orbán-rendszer kicsit olyan, mint a Barátok közt: ha valaki megnézte a 100. részt, legközelebb meg a 2000.-et, akkor is simán be tud kapcsolódni, mert sok minden nem változott.” Ez ugyan vicceskedő akar lenni, ám a rétestésztához hasonlító sorozatokról a magyarok többségének megvan a véleménye. Felfoghatjuk tehát úgy, hogy Török Gábor az Orbán-kormány regnálását unalmasnak ítéli, olyannak, ahol semmi lényeges nem történik.
Csak halkan jegyzem meg, hogy a pandémia teljesen váratlanul tizedelt bennünket két éven át, hogy a második éve tartó, magyar halottak életét is nagy számban követelő háborúról ne is beszéljünk, meg arról se, hogy Brüsszel nem győzi Magyarországot politikai nyomás alatt tartani, zsarolni, befagyasztva a nekünk járó uniós pénzeket. Ráadásul legfőbb politikai szövetségese és éceszgébere a hazai baloldal. Azok a gyurcsányisták, akik nem unalmasnak tartják Orbán időszakát, hanem ellenkezőleg, egyenesen kapkodónak. De csak azért, mert értelmesebb kritikát képtelenek megfogalmazni. Ezzel persze nem ellentmondani akarnak Töröknek, hanem más stílussal ugyan, de ugyanazt erőltetni, azaz a kormány tekintélyét gyengíteni, az embereket a kabinet ellen hergelni.
Zárójelben jegyzem meg, a leunalmasozott Orbán-rendszerről ugyanakkor úgy is lehet beszélni, mint a térség legstabilabb államáról, amelybe napjaink hektikus világpolitikai helyzete közepette is nagy mennyiségben áramlik a tőke, ami komoly gazdasági siker. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter jelezte, az EU-pénzek a befektetések 11 százalékát adják, a közvetlen külfölditőke-befektetések (FDI) pedig 20 százalékot. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az FDI sokkal fontosabb, mint az EU-pénzek, már csak azért is, mert az uniós pénzeket államok adják, az FDI-pénzek viszont piaci alapon érkeznek. Azt persze ő sem tagadta, hogy ettől az uniós pénzek azért fontosak. De a gúnyolódósra vett „Barátok közt” időszaknak azért a súlyos körülmények ellenére is komoly eredményei vannak.
Ennek Török némi szkepszissel úgy adott hangot, hogy „Azt nem lehet állítani, hogy a következő 10 évben a Fidesz biztosan kormányon lesz, vagy Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.” Szerinte azonban az ellenzék nincs olyan állapotban, hogy egy választáson önerejéből megszerezze a hatalmat. Ezzel nincs ok vitatkozni, de…
Azt kell mondanom, kedves Török Gábor, hogy a dolgok a politikai stabilitás szempontjából – minden nehézség ellenére – várhatóan jól fognak alakulni.
Hárommillió ember nem tévedhet.
A szerző szerkesztő