Kiss László

Vélemény és vita

A haladók félelmei

álláspont

Mindenképpen van abban valami diadaljelentés-szerű, ahogyan különféle hírportálok, lapok közölték: néhány napja többtucatnyian lettek rosszul az épülő iváncsai akkumulátorgyárban. A Szabad Európa információja szerint – amelyet igen sokan átvettek – valamilyen mérgező anyag került a levegőbe, s ezt többtucatnyian belélegezték, rosszul lettek tőle, hánytak és hasmenésük volt, többeknek kiütésük lett. Hát igen.

Nem várt fordulat a jó ideje dúló akkumulátorcsatában, amely azt bizonyítja, hogy már magának a gyárnak az építése, egyáltalán, az említése is ártalmas a magyarok egészségére. Mert ugye – ahogy írták – Svédországban is épül gyár, ám az a sarkkörön. Ott jó helyen lesz, ott nem bánt senkit. Bár az is igaz, hogyha mi, magyarok építenénk ott, durva, soha nem tapasztalt fertőről tudósítanának, több EU-s konferencia ítélné el az örökké rebellis magyarokat, s bebizonyítanák, hogy lám, a diktatórikus Orbán-rezsim már a sarkkört sem kíméli.

És hogy éberségünk el ne aludjon, harmadnap újabb jelentéshalmaz szaladt neki az Iváncsán történteknek. Mégpedig egy debreceni felmérés, amely szerint a város lakóinak nyolcvannyolc százaléka nem kér a gyárból. Gondola Zsolt Zoárd, a Civil Fórum Debrecen Egyesület elnöke sajtótájékoztatón kifejtette, a gyárral kapcsolatos aggályok bemutatására negyvenöt kérdést juttattak el a hatósághoz. Öt helyszínen kérdezték az embereket, és összesen 2944 debrecenivel beszéltek, s 2596 válaszadó, azaz a megkérdezettek 88 százaléka gondolta úgy, hogy nem szeretné, ha megépülne az akkumulátorgyár. Csupán nyolc százalék válaszolt igennel, négy százalék pedig „nem tudom” választ adott.

Egyébként az első, 2022 októberében végzett közvélemény-kutatás eredményét már korábban ismertették, akkor a megkérdezettek 72–74 százaléka teljes mértékben elutasította a gyár építését.

Érdekes, az 1860-as években mennyivel fogékonyabb volt az új iránt a város élcsapata. Igaz, nem 2944 cívist kérdeztek meg, csupán az önkormányzat – bárminek is hívták – ült össze a színház ügyében. Nem voltak ilyen-olyan tanulmányok, nem harcoltak a kultúra- és környezetféltők, csupán néhány városatya mondta ki, állítólag egyhangúlag, hogy igenis, kell a színház. Egyrészt, mert már Miskolcnak is van, és különben is fussa!

Hogy Debrecennek a BMW-gyár mellé kell-e az akkugyár, azt döntsék el a debreceniek, már ha kellő információval rendelkeznek. De hogy az országnak kell-e, azt meg döntse el – talán ezzel is – a kétharmaddal megbízott kormány, elvégre nálunk jóval többet tud az egészről. És különben is, mint ahogyan az egyik népszerű miniszterelnökünk hajdanán más ügyben kijelentette: ha nem tetszik, el lehet menni ebből az országból!

De milyen érdekes, ha valami épül, szépül, fejlődik, okosodik nálunk, azt az ellenzék rögvest „opponálja”. Pedig elméletileg az az ország jobbik, haladó fele – legalábbis magát biztosan annak tartja/hiszi. Ha zeneház épül a Városligetbe, a haladók már előre látják, hogy emigrálni fognak a fák, elsivatagosodik a liget. Ha stadion épül – Isten őrizz –, az más fontos dolgoktól, így például az egészségügytől és az oktatástól veszi el, viszi el a pénzt. Egyébként is, magát a stadion szót és a futballt is már réges-rég, még jóval Puskásék előtt be kellett volna tiltani, törölni a szótárakból is. Már csak azért is, mert lett egy futballszerető miniszterelnökünk, aki úgy érzi, ezekre szükség van. Vagy a Nemzeti Színház ügye. Ugye, mekkora csata dúlt, hogy ki mondja meg, hol legyen, ki tervezze, ki legyen a színigazgató. Rendszerváltás lévén, a Kreml már szóba sem jöhetett, viszont adta magát Brüsszel, de még inkább a Hof, Bécs, a Burgtheater. Végül maradt Pest, mert nem hallgattunk az okosabbra, a Burgtheater igazgatójára. Bár az is igaz, azóta is vannak ilyen meg olyan előadások, hogy magyar ült be a direktori páholyba.

És milyen érdekes, ezt a kitalálósdit már néhány külföldi is megunta, s éppen a Nemzeti átadása idején mondta nekem egy görög barátom a pesti követségről, hogy „Mit építettetek ti ebben a városban a Millennium óta, amit mutogattok?”

Hát igen. Kínnal-keservvel épültek stadionok, lett Terror Háza Múzeum, „botrányos” pengefallal, világháborús emlékmű, ahol a neonácik majd randevúznak, meg hát azért bölcsődék, iskolák, kórházak és egyetemi kampuszok is, bár a Fudan Egyetem körül tartósnak látszik a patthelyzet.

Úgy látszik, nálunk fejtetőre állt a világ, s éppen a haladók félnek az újtól, fúrnak meg minden változást, mindent, ami új. De talán csak azért, mert nem ők találták ki, és egyébként is egy-egy akció, terv, építkezés esetleges bukása fájhat Orbánnak.

Igen meggondolandó tehát, hogy hol, miket építünk, mennyiért, és hogyan kezdünk hozzá. Akkumulátorgyárat mindenképpen először Miskolcon kell építeni, és megláthatjuk, rögvest megy utána kétszázezer debreceni.

A szerző újságíró