Megesik, hogy az embernek olykor ki kell zökkennie a nagypolitika világának nyomvonalából. Akkor különösen, ha például valaki szűkebb pátriáját, Rákoskeresztúrt lábbal tiporja. Azt a vidéket, ahol közel harmincéve élek, amely az otthonom, s ahova éppen a belvárosból költöztem ki, hogy nyugalomra, tiszta levegőre, modern kertvárosra találjak.
Találtam is. Anno a kisbabánkat nyugodtan lehetett sétáltatni az utcánkban, mígnem a füstös Üllői út ezt nem tette lehetővé. Fenyegetett a krupp kialakulásának veszélye. Nyugodtan körbe lehetett futni a Madárdomb négy kilométeres körívét, ahol tavasszal a virágok illata, advent idején a szépen feldíszített házikók csillogása dobogtatta meg az ember szívét. Éreztük, hogy milyen jól döntöttünk, amikor a város szélére, annak keleti kapujába, a megtestesült nyugalomba költöztünk. Itt minden helyben megvan, az ellátás is kitűnő, míg a belvárosi lakásból nem keveset utazni kell a tiszta levegőért, a virágillatért, a futópályáért.
Az elmúlt harminc évben rengeteget fejlődött Rákosmente. Napjainkban a földes utcák utolját aszfaltozzák, van új főterünk, felújított szakrendelőnk, megújult háziorvosi rendelőink, korszerű, szép iskoláink, a lakóknak az önkormányzat segít minél virágosabbá tenni a lakótelepeket is. Tavaly adták át a sportcsarnokot, ahol már sok nemzetközi sporteseményt rendeztek, s nemsokára átvágják a nemzeti színű szalagot a rákoskerti Makovecz-templom bejáratán is. A vonat szinte metróként közlekedik, korszerű állomásokon szállhatunk föl rá, kocsi nélkül hamarabb vagyunk vele a Keletiben, mint négy keréken. Készülőben van az az elkerülő út is, ami tovább csökkenti a városközpont forgalmát, tisztábbá, üdébbé téve a lakótelepek levegőjét.
A demográfiai adatokra pillantva pedig megállapítható, hogy nemcsak én érzem otthonosan magam Rákosmentén, hanem sokan mások is. A legnagyobb alapterületű kerület lélekszáma évről évre gyarapodik, maholnap eléri a 90 ezret.
Szóval, akik budapesti nyugalomra vágynak, azoknak jó szívvel ajánlom ezt a szép vidéket.
Ehhez képest kinyitom az Origo egyik átvett cikkét, amelyben azt olvasom, hogy ez itt kérem Rákosborzasztó. Ezt a visszataszító nevet a cikk szerint a taxisok ragasztották a belvárostól messze fekvő peremkerületek összességére. De mindenekelőtt Rákoskeresztúrra.
Az önmagában nem baj, hogy egy hírportál máshonnan közöl anyagot, de az már igen, hogy a szerző nem veszi a fáradságot, hogy utána nézzen, úgy van-e az ma is, ahogy harminc-negyven éve volt.
A helyiek sokat küzdöttek azért, hogy ez a dehonesztáló kifejezés lekopjon a településeinkről. Mert ugye csak Rákosmentén Ligetet, Kertet, Csabát, Csabaújtelepet, Rákoshegyet és Keresztúrt öleli föl a XVII. kerület. Teljes joggal írta Facebookján Dunai Mónika országgyűlési képviselő, hogy nagyon sértőnek és igaztalannak találja az alábbi cikket, az írója minden bizonnyal nagyon régen járhatott nálunk. A polgármester, Horváth Tamás szelíd hangon, de szintén felháborodását tolmácsolta a közösségi oldalán. Ezt írta: „Rákosmente nekünk az otthonunk, itt élünk és nagyon szeretjük! Szívesen meghívom egy kávéra a Fő térre. Rákosmente már régóta nem Rákosborzasztó! Várjuk szeretettel, hogy meggyőződjön erről a saját szemével.”
Arról nem szólva, hogy ez a városrész akkor kezdett üstökösszerű fejlődésbe, amikor a Fidesz a lakosság jóvoltából átvette a városrész irányítását. A szoci-szadi időkben csak vegetált. Valahogy úgy, ahogy a főváros azután, hogy Karácsony főpolgármester lett.
Rákosmente lakossága az elmúlt évtizedekben fokokozatosan szemléletet is váltott. Megérezte, hogy mikor történik valami a városrész érdekében és mikor nem. Az is a mi büszkeségünk, hogy 2022-ben a fővárosban egyedül Rákosmentén sikerült győznie a Fidesznek, s a parlamentbe küldenie ismét a városrész érdekeit több cikluson át eredményesen képviselő Dunai Mónikát. Az önkormányzati képviselő-testületben pedig szintén több ciklus óta van meghatározó többsége a Fidesz–KDNP-nek.
Rákosmente tehát nemcsak városképileg fejlődött rengeteget, nemcsak az intézményei működése korszerűsödött, hanem a település a lelkekben is változott, egységesebb közösséggé vált. Olyanná, amelynek Magyarország az első. Példát mutatva az egész fővárosnak.
Nagyon szomorú, hogy a lelkiismeretlen, ha tetszik borzasztó újságírói munka képes sértegetni egy olyan városrészt, amelyet inkább példaként lehetne emlegetni Budapesten a jövő évi választások előtt.
A szerző szerkesztő