Alapvetően a demokráciával van baja a pedagógusok helyzetével kapcsolatban a Sándor-palota előtt tüntetgető ifjaknak. Valamilyen rejtélyes okból úgy gondolják, hogy a választásokat ki lehet iktatni ahhoz, hogy valamely politikai erő megmondja, mely irányba menjenek a dolgok történetesen az oktatásügy területén. Fogalmazzunk finoman: tévednek.
Elvben azért vonult a maroknyi „csapat” Novák Katalin hivatala elé, hogy rávegyék, ne írja alá a pedagógus-életpálya törvénytervezetet. A nyomásgyakorlásnak ez enyhén szólva meglehetősen antidemokratikus formája. A köztársasági elnök ugyanis maga képes eldönteni, mit ír alá és mit küldd vissza az Országgyűlésnek. A dolog pikantériája, hogy itt még törvény sincs, mi több, a tervezetet be se nyújtották. Éppen egyeztetés zajlik a tartalmáról, amelyen az ellenzék – a Mi Hazánkat leszámítva – semmilyen javaslattal nem állt el. A május 24-i volt a sorrendben a tizenkilencedik egyeztetés. A dolog azért pikáns, mert a pártok maguk mondták el, hogy nem is egyeztetni jöttek, hanem látványosan kivonulni a teremből.
A szervezők álláspontja szerint ugyanis „a státusztörvény nem tárgyalási alap, az oktatás fejlesztését új alapokra kell helyezni, aminek kidolgozásában közösen kell részt venni a szakszervezeteknek, a diákszervezeteknek, a civilszervezeteknek és a Belügyminisztériumnak”.
Na, tetszik látni! Mondtam én, hogy ki akarják iktatni a választásokat. Nekik ugyanis nem az lenne a dolguk, hogy diktálni próbálják a feltételeket, kinek kell részt vennie a tanácskozáson, és kinek nem. Nekik az lenne a dolguk, hogy a jogszabály előkészítése során mondják el a véleményüket, hogy tárgyaljanak. De nem teszik, mert nagyobb érdekük fűződik a balhéhoz, a kivonuláshoz, mint a józan egyeztetéshez.
A kivonulás ugyanis látványosabb kampányeszköz, mint a tárgyalás, s miután tisztában vannak vele, hogy hárommillió magyar stabil akaratával szemben választásokon nem nyerhetnek, ezért olyan állapotokat akarnak előidézni, ami kaotikus állapotban lévő Magyarország képét vetíti ki a világba, ahol a kormány nem ura a helyzetnek, ami erősíti Brüsszel ellenséges, zsaroló, politikai nyomásgyakorló politikáját. Mondhatjuk bosszúpolitikáját azért, mert a magyarok voltak képesek öt alkalommal jobboldali kormányt választani, amiből négyet ráadásul kétharmaddal. Ez olyan stabil demokratikus talapzat Orbán Viktor alatt, amihez foghatót egyik nagyszájú nyugati balos politikus nem képes felmutatni maga mögött saját országában. Azért tombolnak a marxista politikai törpék az Európai Parlamentben, hogy – figyelmen kívül hagyva a jogszabályokat – olyasmire vegyék rá az Európai Bizottságot, amihez nekik jogszabály szerint semmi közük. Miért tárgyal egyáltalán az EB Magyarországgal? – vetette fel a minap is valaki ezt a képtelenséget a vitában.
Szóval ebben a szellemben tüncizgetnek az Egységes Diákfront harcosai, meg NoÁr követői. Az Egységes Diákfrontról jut eszembe a Brian élete című film. Tudjuk, hogy Brian a Júdea Népe Fronthoz sodródott. A maroknyi csoport Róma ellenes terrorista cselszövései rendre félresikerülnek részben saját korlátoltságuk, részben a konkurens szervezetek iránti gyűlölködésük miatt. Nagyobb sikerrel az Egységes Diákfront harcosai sem járnak. Például a tanárok már rég megkaphatták volna idei teljes fizetésemelésüket, ha a baloldal nem akadályozza meg, hogy Magyarország hozzájusson az uniós forrásokhoz.
Azt mondják továbbá, hogy a státusztörvény szerint nő a pedagógusok óraszáma. Nem: ugyanúgy 22-26 órát kell megtartaniuk és 32 órát kell minimálisan az iskolában tölteni, mint eddig. Kritika az is, hogy pedagógusoknak 15 nappal kevesebb fizetett szabadságuk lenne. Ez sem nyert. 46 nap helyett ugyanis nem kevesebb, hanem több, 50 nap szabijuk lenne. Továbbá az adminisztráció kifejezetten csökken a tanárok számára, ami régi igénye volt a pedagógusoknak. Megszűnik a minősítés, az önértékelés és az egyéni pedagógusi tanfelügyelet.
Lehet tehát utálkozni az új pedagógus-életpálya törvénnyel kapcsolatban, ami annyit jelent, hogy elutasítják mindazt, ami könnyítést jelent a pedagógusok számára. A tüncizőket és a tanárokat is csak eszközként használja a baloldal, hogy sütögesse szánalmas politikai pecsenyéjét.
A szerző szerkesztő