Ha az embernek kedve lenne humorizálni a diáktüntetések kapcsán, akkor Agatha Christie-hez fordulna, aki azt mondta: „Ha kedveled a nyugalmat, kerüld a nőket.” De ezek a be nem jelentett, erőszakba hajló, a rendőröket folyamatosan provokáló, politikusok által vezetett tüntetések mindenre okot adnak, csak viccelődésre nem. Szánalmas politikai pecsenyesütés az egész.
A dolog azért rendkívül visszatetsző, mert amiért indultak ezek a tüntetések, az nem más volt, mint hogy emeljék föl a pedagógusok bérét. Mára ez a cél sokadik lett a sorban. Talán azért, mert egyre kellemetlenebb szembesülni a valósággal, hogy a kormány nagyon is meg akarja emelni a pedagógusok bérét, csakhogy Brüsszelben akadályozzák a források Magyarországra utalását. Méghozzá azok a baloldali EP-képviselők, akik bevallottan ezért dolgoznak. Molnár Csaba kifejezetten hazafias cselekedetként fogja föl saját kinti szolgálatát. Azt a munkát, amelyet a magyar választók bizalmából végezhet, s amelyért nettó hatmillió forint jövedelemre tesz szert havonta, megakadályozva, hogy a pedagógusok bére havi 800 ezerre emelkedjen. Eközben szemforgató módon balhét kreálnak a pesti utcán, kiküldve azt a néhány pedagógust, aki még bedől nekik, azt néhány szülőt, aki úgy gondolja, hogy tényleg a saját gyerekéért demonstrál, ha a pedagógusok jobb jövedelméért harcol.
Pedig dehogy.
Éppen a diákok erőszakos, be nem jelentett, tehát törvénysértő tüntetésbe való beszervezése mutatja meg, hogy itt egyáltalán nem a pedagógusok helyzetének javításáról van szó. Itt azt szeretnék elérni, hogy a rendőrök keményen lépjenek föl a diákokkal szemben, hogy a világsajtót be tudják járni azok a képek, amelyek a magyar rendőrséget éppen gyerekverés közben ábrázolja. Ezért született olyan hangosan skandált gyerekvédelmi narratíva, hogy „gyermekeket bántalmaztok”, a Momentum aktivistái pedig „ez itt a gyerekverő állampárt irodája” feliratokkal ragasztotta tele több Fidesz-iroda ablakát, hogy ráerősítsen erre az értelmezésre.
A provokáció során a tüntetők mindent megtettek, hogy a rendőröket kihozzák a sodrukból. Elkezdték őket dobálni, először papírrepülőkkel, végül „egyre komolyabb” tárgyakkal. A rendőrségi információk szerint teli sörösdobozt, fémtermoszt, vascsavart is dobtak a rendőrök felé, továbbá horgászbotot, összetört zászlórudat vágtak be és szúrtak közéjük, valamint egy füstgyertyát is bedobtak a sorfal mögé. Eközben a rendőrök folyamatosan felszólították az agresszív tömeget a jogellenes cselekmény abbahagyására. Fülöp Gergely, a BRFK képviseletében úgy fogalmazott, hogy „ez az egyre agresszívabb támadás, ami közvetlenül veszélyeztette volna a rendőrök testi épségét, megalapozhatta, megalapozta volna a rendőrségi törvény által szabályozott kényszerítőeszközök alkalmazását” azonban a rendőrök „óriási türelmet” tanúsítva testi erővel tartották vissza „ezt a néhány száz feldühödött, megvadult embert”.
Nem árt tudni, hogy csak a békés, fegyvertelen gyülekezés joga részesül alkotmányos védelemben. Aki felfegyverkezve, arcot eltakarva vesz részt egy gyűlésen, bűncselekményt követ el. A békés demonstráció résztvevői nem követhetnek el jogszerűtlen cselekményt, például nem bánthatnak senkit, nem rongálhatnak vagyontárgyat. A szervezők ezt jól tudják, mégis visszaélnek a helyzettel, és erőszakoskodásba hajtják a diákokat.
A tüntetésekkel kapcsolatos végső cél még annál is szánalmasabb, mint amiről eddig beszéltünk. A diákokkal konfliktusba kerülő rendőrök fotói ugyanis csak eszközök. Eszközök, mert a szervezésben jeleskedő politikai pártok – elsősorban a kordonbontó Momentum – abban reménykednek, hogy amelyik párt feltűnőbb lesz, amelyik több akciót hajt végre, az a külföldi támogatók számára is vonzóvá válik. Tehát nem más ez az egész pedagógus érdekképviseletnek álcázott utcai erőszakoskodás, mint politikai pecsenyesütés, hogy a megtévesztett választópolgárok legalább egy vagy két mandátumhoz juttassák a Momentumot a jövő évi EP-választáson, ami aztán – reményeik szerint – elviheti őket a 2026-os parlamenti választás öt százalékos küszöbének eléréséig.
Jellemző, hogy ma is csak azért tudunk például a Momentumról, mert megfúrták a magyarok álmát, az olimpiát. S azóta se kötődik a baloldalhoz semmiféle pozitívum, ami a társadalom számára kamatozhat.
A magyarok jól tudják, hogy nem is fog.
A szerző szerkesztő