Közmondások igazsága

Szép, érdekes és tanulságos közmondásaink vannak, melyeket kiskorunktól megtanítottak nekünk. Itt van mindjárt az a népi bölcsesség, melyet valószínű, élettapasztalatból fogalmaztak meg hajdanán: „A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.” Nos, változnak az idők, változnak az emberek, s ma már értékét vesztette jó néhány közmondás, mert bizony jelen idejű tapasztalataink azt mondják, hogy például a fentebb emlegetett hazug ember-sánta kutya „párharcban” a sánta kutya áll nyerésre, tudniillik őt könnyebb utolérni. A hazug emberek ugyanis fénykorukat élik, utolérni még csak-csak képesek lehetünk őket mondjuk egy százméteres síkfutásban, ám leleplezni hazugságaikat alig-alig sikerül. Vagy ha mégis, nekik akkor sincs és nem lesz bántódásuk. Vegyünk néhány példát napjaink való életéből. Emlékezzünk azokra az időkre, hiszen csak alig két évtizedet kell „visszalapoznunk”, amikor az Egyesült Államok megtámadta Irakot. Bizonyára sokan emlékeznek, hamisan vádolták meg Szaddám Huszeint ilyen-olyan fegyverek rejtegetésével, melyeket hiába kerestek, nem találtak. Mert nem voltak. Ömlött a hazugság mindenhonnan, lényegében viszont semmi másról nem volt szó, mint saját érdekeik mentén átrendezni a Közel-Keletet, hogy létrejöjjön az áhított egypólusú világrend, no meg az arrafele létező hatalmas erőforrások megszerzése sem volt elhanyagolható szempont. Rengeteg cikket lehet erről az időszakról olvasni, ám mindegyik tanulsága végső soron az, hogy a hazug embert utolérték ugyan, de semmit nem profitált belőle a világ, csak az agresszor, magyarán az Egyesült Államok. Mely manapság térségünkben vív proxy háborút, mely ugyancsak hazugságokra épülő érvek mentén robbanhatott ki, és tart már több mint egy éve, lényegében a padlóra fektetve Európát. Nos, utolértük ez esetben is a hazug embereket, álljanak azok bármelyik oldalon, de ez alkalommal sem profitáltunk belőle semmit.

Elhagyva a messzi tájakat, a fegyveres harcok színterét, hazugságokra itthon is bőven mondhatunk példát, s valahogy a hazugságoknak, pontosabban a hazugok utolérésének nálunk sincs valódi következménye. Gondoljunk csak az őszödi beszédre, melyben az akkori miniszterelnök, aki mindmáig aktív politikus, be is vallotta, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”. „Nem csináltunk semmit.” Nemes cselekedet a vallomás, csak éppen semmi következménye nem lett, s máig nincs is az orbitális hazugságoknak, miként az utolérésnek sem. Mily könnyű bevallani valami nagy gazemberséget, ha az illető tudja, hogy következmények nélkül ússza meg a vallomást. A sánta kutya meg lepihenhet.

Éppen húsz éve írtuk alá az EU-hoz való csatlakozási szerződést, melyben – mai ésszel már tudjuk – rengeteg volt a mézesmadzag, melyet elhúztak az orrunk előtt, mind politikai, mind gazdasági téren. Magyarán gátlástalanul hazudtak és hazudnak mindmáig nekünk, bevonva honi hazaárulóinkat, diktátort játszanak, viselkedésük megalázó, s még véletlenül sem az összeurópai érdekeket képviselik. Magyarán megbukott a közmondás. Hiába érik utol a hazug embert könnyebben, mint a sánta kutyát, semmit sem „profitálunk” az utolérésből, s ha már közmondással indítottunk, idézzünk ide egy szólást is: falra hányt borsó az igyekezet.

Felidézhetünk persze, ha van kedvünk számos jobbnál jobb és szellemesebbnél szellemesebb magyar közmondást, mondjuk itt van az „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”. Hány és hány esetet ismerünk, melyek azt bizonyítják, hogy az a korsó csak nem akar eltörni. Magyarán nem akar napvilágra kerülni jó néhány olyan gazemberség, amelyről igen sok embernek van tudomása, kíváncsian várja a végkifejletet, de az igazság csak nem akar utat törni magának, mondjuk azért, mert az ügy húzódik, nyúzódik, mert valakiknek ez az érdeke. S sajnos azt is láthatjuk nap mint nap, s erre a napjainkban is folyó uniós korrupciós botrányok szolgálnak bizonyítékot, hogy bizony, „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.” Meg ám, luxusbörtönben!

Ami késik, nem múlik, mondja a közmondás, s bizony erről is kétkedéssel kell elmélkednünk. Mert bizony van ám, hogy az idő „elmulasztja” meghozni a hibás, törvénytelen cselekedetért járó méltó büntetést, mert az a törvény szerint elévül. Vagy mert a bűnös a sok teszetoszaság miatt már alulról szagolja az ibolyát.

S ha már csodálatos nyelvünknek és észjárásunknak köszönhetően elviccelődtem itt egy kicsit, hadd zárjam egy krasznai mondással: Búza konkoly nélkül, ember hiba nélkül nemigen van. Azt azért hadd tegyem hozzá, mindenből megárt a sok, a tisztességtelen emberből is.

A szerző újságíró