Tompos Márton momentumos országgyűlési képviselőről nyilatkozatai nem sok jót árulnak el. Megjelenése is legfeljebb annyit, hogy fiatal. Mint lila mezes, Niedermüller szerint képződmény, ugye, társaival megfúrta az olimpiát, elvbarátai Brüsszelben küzdenek, hogy ne kapjuk meg a nekünk járó, a pedagógusok béremelésére is fordítandó pénzt, a világpolitikában pedig természetesen háborúpártiak.
S ha ezt valaki megpróbálja vele szembesíteni, akkor megharagszik, és azonnal propagandistának minősíti az újságírót, mert aki propagandista, az szerinte nem is újságíró. Csak az alapján mondja ezt, mert az ő kényes ízlése így diktálja. Hogy ki adta a kezébe a bölcsek kövét, azt nem árulta el, de amikor az ATV Szigorlat című műsorában azt kérdezték tőle: „Mi a probléma a sajtóval, annak korlátozottságával?” Nyilván senki nem korlátoz senkit, hiszen Tompost éppen egy ellenzéki televízió élő adásában kérdezték, semmi és senki nem orientálta, nem irányította abban, mi legyen válasza tartalma. Majd folytatja: „Én elmegyek ide, az ATV-be, mert tudom, hogy kapok olyan kérdéseket, ami a választókat, a nézőiket érdekli.” A dolog itt kezd izgalmas lenni. Magyarán nem mindegy, milyen kérdéseket kap egy politikus. Az ATV-be azért megy szívesen, mert tudja, hogy olyan kérdéseket kap, ami a nézőket és a választókat érdekli. Magyarán itt alákérdeznek, kínos kérdéseket mellőznek.
Tompos aztán belement a minősítgetésbe: „Ha vannak olyan sajtótermékek, akik magukat újságírónak hazudják, mit tudom én, megafonos újságírók”; (...) „Ha meghallgatom Bohár Dánielt, akkor tudom, hogy ő egy politikai aktivista, nem az újságírói sztenderdek alapján működik. Nekem is van egy szakmai elvárásom afelé, aki engem kérdez. Ez megint olyan határ, amit általában a fideszes aktivista, a médiamunkások, mert újságírónak nem nevezném őket, mert tisztelem a maguk szakmáját, nem tartanak be.” Magyarán tényleg azt kérdezik, amire a közvélemény kíváncsi, ami nincs ínyére Tomposnak, ezért a valóság elmondása helyett mocskol, propagandistázik.
Nézzük, hogy egy egyszerű kérdéssel kapcsolatban Tompos Márton milyen elvárásnak tett eleget saját magával szemben – természetesen kifejezetten – szakmai alapon?
Kérdezz-felelek a Duna-parton, képviselői irodaház oldalában. Aki kérdez, Bohár Dániel (videós dokumentum alapján).
„Bohár Dániel: Támogatja a békepárti határozatot?
Tompos Márton: Nem.
Bohár Dániel: Miért nem támogatja?
Tompos Márton: Mert hazugságnak tartom az egészet.
Bohár Dániel: A békét?
Tompos Márton: Ukrajna kell hogy döntsön ebben, nem a magyar parlament. Majd ők eldöntik, hogy mikor akarnak tárgyalni.
Bohár Dániel: Önöknek egyébként, mint Momentum mi a bajuk a békével?
Tompos Márton: Nem a békével, a propagandistákkal van bajunk.”
Kérdezem én: mi a fenti párbeszédben a propagandizmus? A riporter egyszerűen azt szerette volna megtudakolni, hogy mi a baja a Momentumnak a békével? Miért nem szavazták meg az ezzel kapcsolatos parlamenti határozatot?
Netán az, hogy akkor kiderül, hogy a Momentum olyan álláspontot képvisel, amellyel a magyar társadalom többsége ért egyet. Hogy legyen azonnali tűzszünet? Olyat képvisel, amelyet még az ellenzéki szavazók többsége, több mint 60 százaléka így gondol helyesnek, a kormánypártiak több mint 90 százaléka mellett? Lehet, hogy az a baj, hogy Tompos válaszai is rámutatnak arra, miért olyan vérszegény a Momentum társadalmi támogatottsága? Hogy a viszonylag jobb választási szereplés óta úgy úsznak a vízben, mint a nyeletlen fejsze?
Persze elhiszem, hogy ebben a helyzetben könnyebb az újságírót becsmérelni, propagandistának, aktivistának bélyegezni.
Miért gondolja Tompos Márton, hogy a Bohár Dániel által feltett kérdések nem érdeklik a nézőt? Nem érdeklik a választót? Ki súgta meg ezt a valótlanságot neki? Csak nem Gyurcsány Ferenc, hogy fiúk, most ezt kell mondani, mert ezzel is teljesítjük Brüsszel elvárását, tovább gurulnak a dollárok, és segíthetünk az uniónak a politikai nyomásgyakorlásban, a gazdasági zsarolás kiteljesítésében. Így reményeik szerint – ha választással nem is – de antidemokratikus eszközökkel el tudják mozdítani Orbán Viktort.
De nem tudják elmozdítani! Nem tudják az anyaország magyarjait feláldozni a háborúban. Ha az általuk lenézett „propagandisták” kérdeznek, akkor azonnal kiderül, hogy Tomposnak és társainak se számít az ember. Csak nem szeretnék, ha ezt a választók is megtudnák…
Ki kell mondani: ők nem valóság-, nem élet-, hanem vérpártiak. Ezért is propagandistázzák azt, aki erre rá mer kérdezni.
A szerző szerkesztő