Szívügy

Egyik szemem sír, a másik nevet. Ez jutott eszembe a napokban anyanyelvünkkel kapcsolatban. Kezdem a szólás második részével, mert örülni lehet, ha Versünnep van, ha egy hétig tart az Anyanyelvápolók Szövetsége által meghirdetett rendezvénysorozat, A Magyar Nyelv Hete 2023 a Délvidéken, sőt üdvözlendő, hogy a közmédiában a Montágh Testület, amelyet a híres beszédművelő gyógypedagógusról, logopédusról neveztek el a pápalátogatás kapcsán koordinálja a szükséges viselkedési és nyelvi kérdéseket, éppen aktualizálva a grémium feladatait az anyanyelvi és kommunikációs kultúra terén. Sajnos azonban rögtön beugranak bizonyos jelenségek, amelyeket vagy éppen a fent említett örömhírekkel egy időben hallottam, vagy kicsit korábban – és máris igaz lesz a szólás első fele. Néhány példa: rendszeresen kiderül, hogy sok médiaszereplő nem ismeri mondjuk a „látszólag” és a „láthatólag” szavak jelentése közötti különbséget, vagy például „egyszersmint”-et használ „egyszersmind” helyett. Legnagyobb bajom azonban az igekötők használatával van. A végtelenül agresszív Lukácsi Katalin szerint „nagyon nehéz »meg«képezni a kritikus tömeget”. A „lenyilatkozik" néhány évvel ezelőtt jelent meg művészek szájából, de ma már politológusok is gyakran használják. „Ha le tetszik követni engem” – hallom egy műsorvezetőtől. De mi az a „leigényel"? Vagy a „megsoroz", amit besoroz értelemben használt valaki – legalábbis a szövegkörnyezetből erre következtettem. Szegény Kazinczy forog a sírjában.

Továbbá nem értettem, hogy egy médiamunkás miért valakivel „szemben” szolidáris – holott a szó lényege éppen az, hogy valaki „mellett” állunk ki, tehát szolidárisak vagyunk „vele, nem ellene”. A nyelv természetesen állandóan változik, hiszen emberek „csinálják”, de azért figyelni kell arra is (főleg a „nyelvből élők” esetében), hogy ne egyesek kitalációi hassanak a társadalom nyelvhasználatára (a nyelv ugyanis közösségi eszköz), hanem példaadással lehetőleg el kell kerülni az olykor nevetséges vadhajtásokat.

Molnár Judit
egyetemi docens

(Az olvasói leveleket szerkesztve közöljük.)