Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Másik pálya

álláspont

Biztosan sokan emlékeznek a Macskajaj című filmnek arra a jelenetére, amelyben Dadan fehér limuzinjában ülve, két csík kokain felszívása után, a kockákat rázva megosztja Matko Desztanovval az életfilozófiáját: „Ahogy egy bolgár haverom mondaná: Öcsém, ha bajod van, és nem tudod megoldani pénzzel, oldd meg sok pénzzel.” (Lehet, mostanában nem komilfó Kusturica-művel példálózni, a rendező politikai véleménye nem felel meg az éppen ildomosnak ítélt narratívának és az attól való esetleges elhajlást éberen figyelő és szankcionáló, magát függetlennek mondó médiának.) Úgy tűnik, négy választási vereség után a magyar ellenzék is megtalálta a maga megoldóképletét, ami valahogy úgy hangozhat: ha nem megy ésszel (értsd: stratégiaalkotás, bizalomépítés, alternatívaállítás etc., ami a politikusok, pártok dolga lenne), oldd meg ész nélkül.

Mert hogyan lehetne másképpen értékelni Hadházy Ákos és Momentum politikusainak immáron negyedik kerítésbontó akcióját. Ha valaki végigpergeti magában a performance felvonásait, pontos képet kaphat a politikusi szándék és a magyar társadalom aktuális mentális és lelkiállapotának, hogy is mondjam, szinkronitást nem nagyon mutató voltáról. Az első kettőnél nagyjából féltucatnyi rendőr állt unottan a Karmelita kolostor bejárata előtt, és nézte az akciót. Nyilván a résztvevők is érezhették, leginkább vicces hatást tesz az, hogy felvonulnak, elbontják a kerítést, hatása semmi, hacsak nem vesszük annak a magát függetlennek mondó médiának az akciófilmekre jellemző zaklatott kameramozgással prezentált közvetítéseit. A harmadiknál már valahogyan ellenkedni kellett a rendőrökkel. Ugyan a bontást akkor sem gátolta a kutya se, ezért hirtelen szerepet váltott a 21. századi magyar Timur és csapata, ők próbálták akadályozni a rendőröket a kerítés visszaépítésében. Aztán elérkeztünk a negyedikhez, amikor egy be nem jelentett demonstráció keretében végre elkészülhettek a várva várt fotók dulakodásról, volt könnygáz is, és végre világgá lehetett kürtölni, hogy brutálisan lépett fel a tüntetőkkel szemben, na ki, hát a rendőrállam. Az ellenzék jó ideje már mintha nem politikában, hanem „kurva erős képekben” akarna utazni.

Hadházy képviselő sokszor elmondta már, hogy az egésznek az a célja, hogy kiharcolják a szabad (!) választást, merthogy szerinte az nincsen. A propaganda, az erőforrásfölény, Putyin, a jégeső, az aszály, a Nibiru etc. ellehetetleníti. Az emberből néha kikívánkozik: a politika nem vagy nem csak színház, munka is, az adott körülmények között a lehető legoptimálisabb cselekvés végiggondolása, megtervezése, megszervezése és véghezvitele a körülmények megváltoztatására. Ezt sem az ellenfél sarazásával, trágár beszólásokkal, sem a választó lenézésével, de mégoly szórakoztató performace-okkal nem lehet megspórolni. Aki ezt nem érti vagy nem képes rá, aki arra számít, hogy majd más megnyeri helyette a választást, aki jó fizetésért csak szerepelni akar, annak lehet, másik pályát kell választani.

Talán az egész végtelenül szánalmas produkció megkoronázása, hogy a nem túl régen még komoly miniszterelnök-aspiránsként emlegetett Donáth Anna levelet írt az Európai Bizottság elnökének a rendőrség brutálisnak mondott fellépése miatt. Azt hallottam, Phnom Phenben, a Pol Pot-rezsim halálgyárában, a S–21 kódjelű, iskolából kialakított, mára múzeum Tuol Sleng börtönben le szokták vetíteni a látogatóknak a Gyilkos mezők című filmet emlékeztetőül. Lehet, nem lenne haszontalan kibérelni egy mozit az ellenzéki politikusok egy részének, és levetíteni nekik 2006-os felvételeket, hogy fogalmat alkothassanak brutális rendőri fellépésről.

A szerző vezető szerkesztő