Valaki mindig megeszi az almát

A Kacsintó Borkavaró mindig tömve volt, még a galérián is általában többen ültek, mint manapság a parlamentben főműsoridőben. Pedig ki volt írva, hogy hitel nincs. Persze Francos Franci gebines a maga sajátos stílusában írta ki. Egy kartonlapra kalligrafikus ákombákomokkal rákörmölte, hogy HITEL, mellé pedig egy délceg almát állított. Hitel-alma. Ebből aztán nemcsak a törzsközönség értette, hogy itten nincs helye semmi szélhámiának. Ha fizetsz, iszol, ha nem fizetsz, mehetsz másfelé. Jómagam, surbankó gyerek létemre, igazi törzsvendégnek számítottam, nagyapámnak hordtam kancsóban a sört. Így aztán nap mint nap láttam, amint az alma bánatosan fonnyadozott, mígnem egyszer csak eltűnt a felirat mellől. Sőt később úgy elmérgesedtek a kocsmai állapotok, hogy naponta kellett új almát állítani, mert az előzőt valaki mindig ellopta. Franci egyszer tetten is érte lopás közben Hegedűs Zoknit, ám a rémült Zokni valami olyasmit makogott, hogy ő csak ki akarta fényesíteni az almát.

És akkor Franci új, végleges megoldást talált, ezentúl, a bizalmatlanság dupla mementójaként, ákombákomjai helyettesítették az almát is. Azóta persze, se Franci, se Kacsintó, és hát már egyetlen nagyapával sem büszkélkedhetek, mindent elsodort a léha, részeges idő. Ám a mondás, hogy a hitel alma, úgy látszik, örök. Bekerült a közéletünkbe is. Mert ha valaki elcseni az almát, elszáll vele a hitel is.

Most a legújabb hitelvesztésen, a Jobbik-vezér Gyöngyösi Márton amerikai nagyköveti, széderesti meghívásán álmélkodik fél Európa. Gyöngyösi meghívása azért volt érdekes, mert a képviselő 2012-ben, az akkor még szélsőjobboldali Jobbik képviselőjeként, olyan súlyosan antiszemita beszédet tartott a parlamentben, hogy azt tanítani lehetne egy antiszemita-akadémián. Egyszerűen listázni akarta a zsidó képviselőket. És ekkor talált először egymásra a két tábor, a bal meg a jobb, a Fidesz és az ellenzék egységesen tiltakozott ellene. Gyöngyösi most arról beszélt, megtiszteltetésnek vette, hogy David Pressman nagykövet meghívta, az viszont meglepte, hogy ő volt az egyetlen aktív politikus a rendezvényen. És Pressman is magyarázkodott, s mintegy hittérítői pózban tetszelegve, közölte, jó útra térített egy antiszemita mocsárban tévelygő, megtévedt magyar honfit. Igen, igen. Csak éppen egyikőjük sem vette észre, hogy az alma mellől valaki ellopta a hitelt. Mert hát Pressman ennyi erővel a népszerű Cusit, azaz Zuschlag Jánost is kézen foghatta volna, hiszen az éppen amiatt esett ki egy ideje a választók kegyéből, mert nem átallott jópofáskodni a holokauszt szerencsétlenjeinek sorsán. Pedig ez ennyi idővel a történtek után sem tréfa, sőt az emberiség örök mementója. Ezért aztán Pressman nagykövet figyelmébe ajánlom, hogy attól még, ha valaki a Duna-parton leköpdösi a döbbenetes emlékművet, az áldozatok cipőit, nevelési céllal sem muszáj föltétlenül meghívnia az Államokba vagy éppen a követségre. Nem. Elvégre rajta kívül van néhány magyar, aki éppen megérdemelné a meghívást.

A hitelről meg még csak annyit: attól még, hogy az alma nincs ott, nem biztos, hogy a hitel még létezik. Emlékszem, egy azóta már meghalt magyar filozófus, amikor kiderült, hogy egy Mortimer nevű csibész egy budapesti buszon megszúrta az ártatlan, cigány Józsikát, rögvest kijelentett: ő nem szeretne egy rasszizmustól megvert országban élni. Pedig ő rasszistázott le néhány millió magyart, ahelyett, hogy elment volna Mortimer lakásához, és bekiabál: Mortimer! Gyere ki, te rasszista gané! Ráadásul kiderült, hogy Mortimer is cigány, így aztán a filozófus – kultúrfölényét változatlanul érezve és éreztetve –, fensőségesen elnézést kért. Ám továbbra is osztotta az észt.

Vagy a derék Niedermüller Péter etnográfus, kulturális antropológus, politikus, Budapest VII. kerületének polgármestere. Ő meg azt jelentette ki, hogy a keresztény, fehér ember furcsa képződmény. No, ezt bizony jó néhány – fehér, keresztény – honfitársunk magára vette. És egyszerűen szópárbajképtelennek nyilvánította a Gyurcsány-táska cipelésébe belefáradt, bajuszos savanyúuborka-kinézetű polgármestert, egyúttal kizárva őt a „tiszti kaszinóból”. Az uborka meg nem érti, mi a baj vele, miért tűnt el nála is az alma mellől a hitel.

Bár meglehet, durva általánosítás, de mintha a teljes ellenzék hitelválságban szenvedne. Mint annak idején, amikor az SZDSZ átállt, befeküdt az MSZP ágyába, a Jobbiknak éppen azzal a DK-val van furcsa liezonja, amelynek elnöke miatt jött létre. És utána mindenki hajtja a maga igazát, megpróbálja nekünk eladni, hogy amit tegnap mondott, azt nem ő mondta, és az egyébként sem azt jelenti, hanem az ellenkezőjét. A fényképen nem ismerik fel a fehér port szippantó elvtársukat, a dollárok meg éppen rokonlátogatásra, azaz népboldogításra érkeztek, nem pedig népbutításra vagy -megvételre.

Hát ide jutottunk. Már nemhogy hitel nincs, az alma is eltűnt mellőle. Meglehet, nincs sajtó- és személyi szabadság, pusztít a korrupció, súlyosan terhelt a bíráskodás, egymást érik a különféle választási csalások, ráadásul még az alma is elgurult. Igazán megkereshetné valaki, és akkor hátha kiderülne, hogy a hiteltelenség forrását másutt kell keresni.

A szerző újságíró