Amerika útján jár a Jobbik

Az egykori nemzeti radikális párt nem csupán szövetségeseket, illetve ideológiát, hanem gazdát is váltott. Az orosz csatornáról az amerikaira kapcsolt. Így vált húsz év leforgása alatt a Jobbik antikommunista mozgalomból posztkommunista szatellitpárttá, illetve egy nemzeti ügyekért elkötelezett szervezetből globalista alakulattá, végül tőrőlmetszett komprádor csoporttá. És ez nem csupán pozícióváltás, hanem morális mélyrepülés is egyben. Pongrátz Gergelytől Simicskáig, Putyin zsebéből a Demokrata Párt fizetési listájáig eljutni ugyanis nem éppen dicsőséges nagy menetelés.

Persze volt több hajtűkanyar, néhány zsákutca és örömteli fordulat is bizonyára, de a két évtizedes út iránya egyenesvonalú. Jobbról balra, végül a semmibe…

Ennek ellenére próbálkoznak, erőlködnek, kutatják a lehetőséget. Abszurd, de morális alapon politizálnak. Számon kérve a Fideszt, diktátornak nevezve Orbán Viktort, árulkodva ránk az Európai Parlamentben. És úgy tűnik, hogy erre (is) van kereslet. Ugyan nem tűnik jó befektetésnek, az amerikai nagykövetség mégis lát benne fantáziát. Legalábbis a Biden-adminisztráció hazai nyúlványa tekint rájuk lehetőségként.

Gyöngyösi Márton és a Jobbik meghatározó (?) politikusai pedig – a kölcsönös segítségnyújtás jegyében – gőzerővel népszerűsítik a „Ruszkik, haza!”-című plakátkampány üzenetét, azzal, hogy a Facebook-oldalukon egyöntetűen beállították borítóképnek az amerikai nagykövetség akciójának címét.

Nos, komoly morális problémák vetődnek fel mindezzel, hisz éppen a Jobbik volt az a párt, amelytől az ’56-os szervezetek – okkal és joggal – elhatárolódtak. Ráadásul Gyöngyösi Márton volt az egyik olyan európai parlamenti képviselő, aki igyekezett legitimálni a Krím félsziget annektálását. Mondhatni – a Jobbik mostani morális fogalmaival élve –, hogy Gyöngyösi önként és dalolva szolgálta ki a háborús bűnös Putyin háborús politikáját.

A többi kérdésre viszont pofonegyszerű válasz adható. A Jobbik megpróbál besorolni a Biden-adminisztráció mögé. Vagy elé – ez nézőpont kérdése. Az idegen érdekek kiszolgálásért cserébe pedig joggal számít valamiféle jutalomra. Anyagi hasznot, politikai támogatást vár. Bár lehet, hogy csak egy mentőövet, hisz a Jobbik történelmi mélypontra került.

Habár Gyöngyösiék most egyedül erőlködnek, mégis biztosak lehetünk abban, hogy ha az uniós parlamenti választásokon nem is, de az azonos időben tartandó helyhatósági voksolásokon lesz valamilyen együttműködés. A hazai ellenzéki szavazótábor ennyi és ennyiféle baloldali pártot nem tud (és nem is akar) eltartani, azaz 2024-ig le kell zárniuk az egymás közti versengést, tisztázni kell azt, hogy ki és milyen formában marad.

Ebben a konstellációban merül fel tehát az a kérdés, hogy szükség lesz-e arra a Jobbikra, amelyhez ugyan még mindig komoly költségvetési összegek érkeznek, de politikai szempontból egyre súlyosabb tehertétellé válik. A válasz pedig az, hogy amennyiben az amerikai nagykövetség úgy dönt, akkor lesz.

Sőt! Ameddig költségvetési pénz érkezik, és ameddig jól fizető pozíciók állnak rendelkezésre, addig biztosak lehetünk abban is, hogy valamilyen pártképződmény maradni fog a Jobbik helyén. Ahogy az is vitán felül áll, hogy erre a pénzre az egész baloldalnak szüksége van. Talán egy úgynevezett konzervatív ellenzéki szatellitpártra is ráfanyalodnak majd Gyurcsányék, és ezzel együtt egy tisztára mosott Gyöngyösi Mártonra. Még akkor is, ha a morális szúnyogcsípés elvakarása most némi fájdalommal jár.

Ki tudja, lehet, hogy ezért még a Jobbik nevet is elhagyják majd, és lesz belőle Ballik. Vagy Jobbik Amerikai Magyarországért Mozgalom – bár ez elég gyatrán hangzik! De ne aggódjunk túlságosan, Somogyi Zoltánéknak biztos lesz ennél jobb ötletük is.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője