Vélemény és vita
Kötéltánc – kifulladásig
Baloldali rosszindulattal Dunát lehet rekeszteni, ám most a folyó felett átlebegett artista szenzációs attrakciója nyomán meglepő módon alábbhagyott az egyébként bármely hazai sikert kísérő szokásos, ünneprontó fanyalgás. Pedig az alkalom kínálta magát. „Az egész cécó valójában átlátszó kormánypropaganda, a bajok elfedésére szédítik vele a birkákat.” – „Csak azért találták ki, hogy a kötél mögötti panorámában látszódjon a hivalkodó Karmelita kolostor.” – „A drótkötélbiznisz haszna is a kőbányás Orbán papa zsebét dagasztja.” – „Mészáros Lőrinc (Lölő) a Balaton után már a Duna mindkét partját is bekebelezi.” – „Az artista igazi Fidesz-bérenc, most produkálta magát, ahelyett, hogy kivárná az árnyékkormány eljövetelét.” – „Azért lépkedett olyan magasban, mert idelent, ebben az áporodott levegőjű országban nem lehet élni, innen el kell menni.” Satöbbi, satöbbi…
A valóságban viszont ifj. Simet László lélegzetelállító akrobatikájával, a fizika törvényei elleni lázadással elkápráztatta a világot. Tudásból merített, egészséges önbizalom, bátorság, ügyesség, mindannyian e tulajdonságokra vágyunk, ezért vagyunk büszkék az artistaművészre. Sikerén osztozva a magunkénak is érezzük, feltölt energiával. A közös siker pedig a „Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk” érzését, vagyis lényegében a nemzettudatot erősíti.
Etológusok szerint az ember az egyetlen élőlény, aki képes magát kívülről szemlélni. E tulajdonsága miatt felelős a cselekedeteiért. A felelősség pedig ezáltal kiterjed a szűkebb (család) és a tágabb közösségére, a társadalomra is. Emiatt restelljük magunkat a svájci farkast lelövő baromarc miatt, szégyenkezünk a Schadl–Völner-ügy kapcsán vagy a hőzöngő Tordai Bence által, tilosban épített luxuskulipintyó okán. És ezért is érzünk büszkeséget például a tudós Karikó Katalin kitüntetésekor, Szoboszlai Dominik góljánál vagy most, a vakmerő ifj. Simet Lászlónak a Duna felett mutatott kötéltáncától.
Az artista hajmeresztő mutatványa egy eredeti művészi alkotás volt. A valódi műalkotás pedig hat a szemlélőre, elgondolkodtat, átértelmezésre, asszociációra serkent. Hitelesen visszaadja a valóságot. A magasban egyensúlyozó, önmagára utalt artista, dacolva a több oldalról támadó széllel, a szédítő mélységgel, biztonsági háló nélkül, épségben átér a túlsó partra. Túléli a súlyos kihívást.
A cirkuszművészeti produkció egyúttal Budapest város 150. születésnapja megünneplésének nyitánya is volt. (A Budapest elnevezés Széchenyi Istvántól eredeztethető.) 1873-ban egyesült Buda, Óbuda, Pest és a Margitsziget. A jeles évforduló a Duna feletti kötéltánc apropóján akár nemzetegyesítési élő kísérletként is értelmezhető. Egy magyar ember bravúrja feletti örvendezés, ha egyelőre rövid időre is, de közelebb hozhatja egymáshoz a világot másként látó budai és pesti népeket.
A végleges egyezségre jutáshoz alighanem még sok víznek kell lefolynia a Dunán. Csak addig valahogy bele ne fulladjunk.
A szerző újságíró